1. összefoglaló (április)
Továbbra is Dömötör Tekla válogatását olvasom, április első két hetében a világ elrendezéséről és a növények eredetéről.
Ezekben a témakörökben szinte mindegyik indián mese volt, így érdekes volt összehasonlítani, milyen eltérések vannak a történetekben ugyanazon dolgok eredetéről (pl. a tűz vagy a kukorica)
Az első áprilisi kedvencemnek pedig A fa történetét választom. Megható, szívmelengető, szomorkás mese egy fáról, aki a Yukon folyó partján kezdi életét. Növekszik, cseperedik, tanúja az emberek hétköznapjainak és a többi fa tragikus sorsának, ahogy sírnak, mikor kívánják őket. Szerencséjére egy jó ember őt választja a kenuja kifaragásához, és az eszkimó férfival annyira összhangba kerülnek, egymásra találnak, hogy a fa boldogan veti alá magát sorsának. A férfi szereti a kenut, a fa/kenu pedig a gazdáját és hosszú-hosszú éveken keresztül szolgálják egymást. Aztán egy napon a férfi kénytelen megválni szeretett kenujától, amit a fa fájdalommal vesz tudomásul. Ráadásul új gazdája nem törődik vele, sorsára hagyja. Sokáig sodródik megtörve a Yukonon, mígnem ott veti partra a víz, ahol kihajtott. Emberré válik és felkeresi gazdáját. Az eszkimó rögvest megismeri és megkéri, maradjon a családdal, de a fa képtelen megbocsátani és saját családot alapít. Hosszú évekkel később, gazdája halála után azonban gondoskodik az özvegyről.
(A képen az említett Yukon folyó látható.)