Amikor az ember lánya olvasás közben igazi aha-élmény részese lesz :) Nemrégiben fejeztem be Hahner Péter: A Vadnyugat című könyvét és megakadt a szemem néhány soron.
„A hadsereg senkit sem engedett be a területre 1889. április 22-ig. Mintegy ötven-hatvanezer ember gyűlt össze a határain. Pontban déli tizenkét órakor eldördült egy ágyú, és ami ezután lejátszódott, azt az egyik jelenlévő újságíró a következő szavakkal írta le: "Végig a vonalon, ameddig csak a szem ellátott, egyetlen éles kiáltással kitörtek a gyors lovasok, őket követték a könnyű hintók és kocsik, végül pedig a nehéz szekerek. Itt-ott egy ember biciklin száguldott, mások gyalog rohantak, felettük pedig akkora porfelő lebegett, mint egy csatatéren. Vad roham volt, kemény és kegyetlen zűrzavar, csupa izgalom és csupa veszély.”"
(261. oldal)
Nekem pedig képsorok villantak fel a fejemben és rájöttem, hogy ezúttal nem a képzeletem alkotja azokat, hanem az emlékeim hívódtak elő az 1992-es Túl az Óperencián című filmből, ahol az oklahomai földrohamot egészen úgy sikerült filmre vinni, ahogy az a valóságban is megtörtént. :)
https://www.youtube.com/watch…
