Blanka08 17


Összes kitüntetés 35


Kedvenc könyvek 18

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Emma Donoghue: A szoba
Móricz Zsigmond: Árvácska
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
Örkény István: Tóték
Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója
George R. R. Martin: Trónok harca
Neil Gaiman: Tükör és füst
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Yann Martel: Pi élete
Davide Enia: Úgy a földön is

Kedvenc kiadók: Csimota


Utolsó karc

+
>!
Blanka08
Egy költő – egy vers

Charles Bukowski: néha könnyebb valaki mást megölni

soha nem sikerült öngyilkosságot elkövetnem , egy
párszor
megpróbáltam, de mindig volt valami, ami nem
stimmelt:
amikor a Kingsley Drive-on laktam, és a postán
dolgoztam, úgy döntöttem, újra megpróbálom:
lenyeltem hat doboz sört, és előkészítettem a
helyet,
egy bérház harmadik emeletén laktam
szép napsütéses délután volt
és mint gyakorlott öngyilkosjelölt, tudtam, mit kell
tenni:
leragasztottam az ajtón lévő réseket, az ajtó alá
újságpapírt gyömöszöltem, becsuktam az összes
ablakot, bekapcsoltam a sütőt,
megnyitottam a gáztűzhely összes gombját és
bekapcsoltam a
gázfűtést is.
találtam még egy sört a hűtőben, kinyitottam,
befeküdtem az ágyba, nekidőltem a párnának,
megittam a sört, aztán
végignyúltam az ágyon, a hátamon fekve, és
becsuktam
a szemem.
a gáz sziszegő hangja nem volt
kellemetlen; miközben ott vártam, nem bántam,
hogy el kell mennem, bár
eszembe jutott, hogy a halál talán rosszabb, mint az
élet, de ezenkívül
nem nagyon gondoltam másra; már csak
arra:
milyen furcsa, nincs bennem
félelem.

a hallgattam a sziszegést, aztán egy más állapotba
kerültem:
még hallottam a sziszegést, de körülöttem,
főként a fejemben, az agyamban, a koponyámban,
vagy ott valahol, mindegy,
mindent kitöltő
feketeség volt, de egyáltalán nem rémisztő
feketeség…
aztán
ez eltűnt
és nem volt helyette
semmi; nem tudom, ez mennyi ideig
tartott
de
hirtelen felültem
az ágyban: egy acélpánt volt a fejemen
a szemem fölött
és erősen
szorította
szorította
az a gyűrű
a fejemet.

megpróbáltam leszedni a fejemről a pántot,
aztán nevetni kezdtem. Felkeltem,
még mindig nevettem
kinyitottam az ablakokat.
abbahagytam a nevetést
lekapcsoltam
a sütőt és az összes többit, leültem
az ágy szélére, olyan fejfájásom volt
mint még életemben soha
aztán
hirtelen
elmúlt
csak egy kis lüktetés maradt
a halántékomban.

ültem, és arra gondoltam, lehet
hogy agykárosodott lettem, de
úgy voltam vele: mindegy.

úgy döntöttem, veszek pár karton
sört.
minthogy fel voltam öltözve, csak
cipőt
kellett húznom,
fel is vettem, aztán leszedtem a ragasztót az
ajtóról, kiszedtem alóla az újságpapírt,
kimentem az utcára, és elmentem
az italboltba…

amikor visszaértem, és tettem bele a kulcsot
a zárba
a szemben lakó idős hölgy kinyitotta az
ajtót, és azt kérdezte: „nem érez gázszagot?”

„gázszagot? nem, nem érzek
gázszagot.”

bementem, kinyitottam egy sört, leültem
a kanapéra, és ráengedtem a jó hideg nedűt
a torkomra, aztán megláttam egy régi szivart
a hamutálban, a számba vettem, fogtam az öngyújtót
és meggyújtottam…

aztán kis durranást lehetett
hallani, és az arcom előtt
egy nagy lángcsóva lobbant fel
iszonyú forró volt
élénkpiros
és majdnem akkora, mint egy
gyerek lufija, aztán
eltűnt

égett haj szagát éreztem, az arcom
kellemetlenül forró volt, megfogtam a doboz sört,
bementem a fürdőszobába, és belenéztem a
tükörbe: a szempillám szinte teljesen
leégett – csak néhány tincs megbecstelenített
haj
maradt
és szemöldök egy szál se
az orrom pedig nem is piros volt, hanem inkább
lila
egy csoffadt, megégett tincs pedig a fejemről az
arcomba
lógott

és aztán megint nevetni
kezdtem.

Kapcsolódó alkotók: Charles Bukowski

1 hozzászólás