Blackbeard 0




Kedvenc könyvek 5

Földi Pál: A hazáért és a szabadságért
Andrzej Sapkowski: A végzet kardja
Ernst Jünger: Acélzivatarban
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Adrian Tchaikovsky: A pusztulás gyermekei

Kedvenc alkotók: Cassy Blacksmith


Aktuális olvasmányok

Fehér Krisztián: Androidos szoftverfejlesztés alapfokon
Fehér Krisztián: Hackertechnikák
Fehér Krisztián: Kezdő hackerek kézikönyve
Bán Mór: A Csillagösvény lovasai
Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága
Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301–1526
Szabó László: Doberdo, Isonzo, Tirol
tiboru: Konteó 1.
John French: Háború a Naprendszerben
Gombos László: A hidegháború és még 30 év
Szun-ce: A háború művészete
Marcus Aurelius: Elmélkedések
Eperjessy László (szerk.): A világegyetem
James S. A. Corey: Kalibán háborúja
George Orwell: Állatfarm
George Orwell: 1984
Font Márta: Az Árpád-ház évszázadai (1038–1301)
Joe Abercrombie: A penge maga
Torrente del Bosque: Delta Force titkos katonai akciói
Nemere István: Különleges alakulatok
Barry Burd: Java
Stephen Hawking: Az idő rövid története
Hermann Róbert: Nagy csaták 16.
Nemere István: Magyarország története – 989 év krónikája

Fehér Krisztián: Hackertechnikák Útmutató valódi hacker módszerek biztonságos kipróbálásához

>!
2022. július 5., 08:00

Fehér Krisztián: Kezdő hackerek kézikönyve avagy informatikai támadások és kivédésük

>!
2022. július 5., 08:00
>!
2022. május 22., 09:12
>!
2022. április 22., 08:10

tiboru: Konteó 1. Harminc válogatott összeesküvés-elmélet

>!
2022. április 22., 08:10
>!
2022. március 28., 15:16
>!
2022. január 16., 18:28
>!
2022. január 16., 18:27
>!
2021. november 26., 10:52
>!
2021. november 7., 16:46
>!
2021. október 8., 15:13
>!
2021. október 8., 15:13

Font Márta: Az Árpád-ház évszázadai (1038–1301) Az első szent királytól az utolsó aranyágacskáig

>!
2021. szeptember 10., 12:14
>!
2021. június 22., 20:05
>!
2021. március 1., 16:46
>!
2020. szeptember 21., 07:14
>!
2020. május 12., 14:21

Hermann Róbert: Nagy csaták 16. A magyar függetlenségi háború, 1849

>!
2020. május 12., 14:20

Nemere István: Magyarország története – 989 év krónikája Az államalapítástól a XX. század végéig

>!
2020. január 13., 07:33

Utolsó karc

Blackbeard>!
Molyolók saját írásai

Az Élet eredetéről…

Mint a legtöbb témáról, ami foglalkoztat (ennek a blognak a sorai között is) több elképzelés van. A vallásosak magyarázatai egyszerűek, de nélkülöznek minden tudományt (van azonban a hit és a tudomány közötti arany középút is, ám ezt egy másik fejezetben fejtem ki), a tudomány pedig rengeteg teoriával áll elő, mivel fogalma sincs mi történt pontosan. Semmi referenciánk nincs, hogy vizsgálatokat indíthassunk vagy megfigyelhessünk, ezért egyszerű a válaszunk ma: bármi megtörténhetett, ami oda vezetett, hogy megjelenjenek az őseink ezen a bolygón.

Lássunk néhány elrugaszkodott és kevésbé elrugalkodott lehetőséget:

– Az ősrobbanás során az élet alapkövei szétrószódtak a táguló univerzumban az egyéb csillaközi anyaggal egyetemben és így mindenhol megtalálhatóak (ahol adottak a körülmények, bár ez is egy kifejtésre váró kérdés).

– Az élet magvait csupán néhány elszigetelt helyen találni meg az univerzumban és nekünk „isteni” szerencsénk volt, hogy pont jókor, pont jó helyen betalált, mint egy szerencsés bowling gurítás.

– Mindig is be volt programozva bolygónk fejlődési ciklusai közé és alapból el volt rendelve.

– Pánspermia, avagy az élet utazik az űrben és ha minden klappol, akkor megveti a lábát.

– Idehoztak minket / szándékosan erre a bolygóra „teremtettek” / ide menekültünk stb.

Ezt a sort lehetne folytatni, hiszen rengeteg a lehetőség, de kicsit menjünk bele néhányba mélyebben. Ha az ősrobbanáskor már ott voltunk elemek formájában, az rengeteg kérdést felvet. Például, hogy akkor nyüzsögnie kell az életnek az univerzumban? Ez a nyüzsgő élet hozzánk hasonló, ha ugyan abból az anyagból készült? A születés helyének feltételei mennyire vannak hatással a fajra (spoiler: NAGYON NAGY!)? Ha az élet nyüzsög az univerzumban, akkor mi miért nem látjuk?

Rengeteg válasz született ezekre a kérdésekre is, de hozzám az a válasz áll legközelebb, hogy az univerzum túl nagy, mi pedig túl kicsik vagyunk, mind térben, mind időben. Az univerzum születésétől kezdve előttünk civilizációk milliói fejlődhettek, virágozhattak és bukhattak el. Ilyen téren csak a sajátunkból indulhatunk ki és az nagyon gyenge. Az utóbbi néhány évtizedben kommunikálunk csak távközléssel, ami az űrbe is kijut, illetve az űrbeli utazásaink elhanyagolhatóak az univerzum méreteit tekintve. Még a saját csillagközi szomszédainkat sem tudjuk belátható időn belül meglátogatni.

Létezhetnek odakint velünk egyszerre létező civilizicáiók és életformák, az újabb űrteleszkópok sorra fedezik fel az élhető bolygókat, ami alapján a lehetőség ott lebeg. Ám, hogy mennyi azoknak a fajoknak száma, amivel felvehetjük valaha a kapcsolatot, hatalmas kérdőjel. Hol tartanak a fejlődésben? Egysejtűek vagy törzsi fázisban vannak? Talán már az űrben is utaznak, de csak valamivel előttünk járnak és a saját naprendszerüket kolonizálják éppen. Ez azt jelenti, hogy talán több száz év mire egyáltalán meglátjuk egymást és felvehetjük a kapcsolat (egyelőre tisztázatlan) valamilyen formáját.

Ha vannak fejlettebb fajok, azok miért nem látogatnak minket? Miért nem jelennek meg? Vagy megjelennek, de elvicceljük? Nem hisszük el, amit látunk? Nem azt látjuk benne, ami valójában?

Az én elképzelésem az ember-hangya effektus. Egy ember sokszor észre sem veszi, hogyha a hangyák gondosan felépített „világára”, a bolyra lép. Képzeljük ezt el bolygókkal és fajokkal. Amikor megjelnnek felettünk, mi vagy meglátjuk őket és akkor csak lesünk, hogy ez most éppen milyen légköri jelenség lehetett, vagy talán megint Elon Musk műholdraja száguldott el; vagy észre sem vesszük, mert megint a közösségi média vonta el a figyelmünket, amint egy influenszernek vagy celebnek nevezett érdektelenség ügyeit követjük.

A lényeg, hogy nem, vagy kevésbé veszünk tudomást egymásról. Ezt nem nehéz elképzelni az ember-hangya viszonyt figyelmbe véve. Az idegen, csúcstechnológiás szupergyors gépével belép a légkörbe éppen valamiért, mint egy csillagközi benzinkútra és aztán lát néhány alulfejlett lényt, akik elmaszatolnak egymás között és lehetséges, ha nagyon figyelnek, még egy-két szörnyen lassú vadászgépet is utánuk küldenek. Az idegen szórakozik kicsit, majd beletapos, vagy még azelőtt eltűnik, hogy a telefonjáról felnéző ember egyáltalán felfogta volna, mit látott. Az idegen száz és száz hasonló bolygón fordul meg, itt-ott elszórtan egy útszéli benzinkút vagy ugródeszka és a Föld is csak egy közülük. Nem törődik a lent nyüzsgő, túlnépesedett, fejletlen bollyal, egyszerűen végzi a dolgát és amint lehet továbblép.

Számomra azért vonzó ez az elképzelés, mert az ember egója túl nagy és bele sem gondol, hogy semmibe vehetik, hogy sehol nem tart és semmit nem számít. A vallások, az istenek kiemelt figyelme az emberek iránt túl nagyra tette a lécet és ezt még nem vetkőztük le.

Lehetetlen, hogy más fajok számára mi egyszerű hangyák legyünk? Tedd félre az egódat, nézz magadra kívülről és felülről… na ugye, hogy nem lehetetlen!

Az élet magvai nem lehetnek elszigetelt, ritka dolgok, hiszen minden anyag jelen van az űrben szétszórva, miért ez lenne kivétel? Ott lebeg vagy száguld üstökösbe zárva a víz, szén, oxigén és sok egyéb molekula, ami a mi születésünkhöz is kellett.

A pánspermia elmélet az egyik, ami közel áll hozzám, bár vannak erős buktatói. Az elképzelés, hogy az egysejtű őseink vagy azok alapanyagai egy szétrobbant csillag darabjával érkeztek a Földre, egész szimpatikus ötlet elsőre. Ám ha belegondolunk mekkora eséllyel találunk el egy háromstadionnyira lévő embernagyságú célpontot egy teniszlabdával, akkor nagyjából van elképzelésünk, hogy ehhez mekkora szerencse kell (ez a példa pedig meg sem közelíti azt, mekkora szerencse kell egy csillagközi üstökösnek, hogy eltaláljon egy Földméretű testet). Ugyanis kiszámítani semmiképp nem fogjuk fizikus nélkül és ha jól tudom, ilyen nem áll rendelkezésére egyik üstökösnek sem, amelyik az élet magvait hordozza.

Röviden: elenyésző az esély arra, hogy egy ilyen szerencsés véletlen megtörténjen éppen jókor. Gondolj bele, a Földnek nem szabadott túl forrónak lennie, kellett a légkör és még a vizek is, hogy az élet megvethesse a lábát… hogyhogy nem előbb érkezett az a szerencsés üstökös? Hogyhogy nem a Napba csapódott, vagy a Jupiterbe, ahol esélye sem lett volna? Annyira kicsi erre az esély, hogy legszívesebben teljesen elengedném a lehetőségek közül, de mivel nem voltam ott, nem láthattam, hogy valóban megtörtént-e az isteni csoda! Így megtartom, amíg valaki bizonyítékkal meg nem cáfolja.

Szeretek eljátszani minden eshetőséggel és eléggé nyíltnak gondolom az elmém ahhoz, hogy mások számára nevetséges, vagy gúnyolandó lehetőségeket is számba vegyek, amik azért a körülményeket és az univerzum szabályait betartva még akár lehetségesek is. Az egyik ilyen az, hogy egy már létező, fejlett faj hozott ide minket, vagy ami nagyon közel áll ehhez, egyszerűen „itt hagyott” minket.

Lehetséges, hogy egy már űrutazó faj, ami nagyon hasonlított ránk, talált egy az anyabolygójukhoz hasonló másikat és bármi okból (elpusztult az otthonuk, menekültek bármi egyéb elől) itt kötöttek ki. Hát akkó' mé' nem vagyunk csúcsokosak és há' amúgy is? A Föld előtörténete egy bizonyos ideig látszik a mainstream tudósok munkái által és ott van milliónyi apró jel és tárgy, amiket ezek nem vesznek figyelembe, mert egyszerűen nem illik a világképükbe vagy nem akarják kirekesztetni magukat az állásukból csupán azért, mert mást/ újat mernek mondani. Szóval ott van sok apró esemény, ami oda vezethetett, hogy egyszer, vagy talán többször elölről kellett kezdenünk a fejlődésünket. Nem nehéz elképzelni egy atomháborút a mai világban, ami néhány elszigetelt helyet kivéve, mindent lenullázna. Ha sikerülne az életnek, főleg az emberi életnek valamilyen módon ezt túlélnie, akkor egy olyan társadalom állna itt, ami totál elfelejtette honnan jött és mit keres itt, csupán a néhány mélyen eltemetett romból tudna következtetni arra, hogy hát itt éltünk már régen is… de hogy hogyan, azt már nem tudnánk. Na pontosan történhtettt így a múltunkban is.

Piramisok ezrei vannak elszórva a világon, aminek vagy elhisszük a keletkezési idejét, vagy nem. Mégis honnan tudhatnánk mikor raktak egy olyat követ a Nagy Piramisra, amit ma sem tudnánk megemelni még gépekkel sem? Így egy kicsit könnyebb elképzenlni, ugye? De megértem, ha ez sem győz meg, mert önmagában ez is csak egy nyitott kérdés a sok közül, amit a tudomány nem képes megválaszolni a saját múltunkkal kapcsolatban. Mondjuk elképzelések azok vannak, csakhogy mind szűk keretek között mozognak és ezért nem képesek megválaszolni semmit.

Aztán van olyan elmélet is, ami szerint szándékosan ide "teremtettek', azaz alkottak meg minket. Ezt az is alátámasztani látszik, hogy az emberi test nem képes huzamos ideig távol lenni a bolygójától számottevő károsodás nélkül. Kell az oxigén, a légnyomás, a víz, a napfény (annak bizonyos sugárzásától megfosztott verziója) és még egyéb feltétel. Az emberi test erre a világra született. Erre ad a bibliai Isten magyarázatot azzal, hogy ide teremtette az embert. Logikus is. Össze is függ, csak mivel eddig nem „láttuk” Istent (ez is egy másik téma alatt kerül kifejtésre), nem láttunk más fajokat sem, tehát ugyan annyi az esély mindkettőre. Sőt… mi van, ha nem is külön a kettő? Ha… na ezt nem! Nem akarom máglyán végezni.

Szóval egy elmélet szerint jöttek az istenek és lám meglátták, amit az emberfia is meglát ha olajat fúrnak valahol. És a csillagok gyermekei leszállnak oda, de hát nem nekik való ez a környezet, meg hát a csákány sem, ezért mivel értenek a génmanipulációhoz (ahogy ma már mi is), létrehoznak egy fajt (akár saját génjeik bevonásával is), ami képes megélni szkafander néllkül és izzadhat helyettük a bányában. A majom és az emberi DNS 90% fölötti hasonlósága gyanús, de még sincs meg a hiányzó láncszem… Várjunk egy percet! Ami kimaradt a DNS láncból, az pont az ő hozzávalójuk? Ki tudja, még az is igaz lehet, amit emlegetnek itt-ott, hogy az emberi DNS egy része nem hasonlít egyik földi élőlényére sem, amolyan „kívülálló”… Ami pedig szintén ide csatolható. De nem folytatom, csak úgy itt hagyom.

A meneküléshez is csatolódik egy elmélet, mégpedig egy rendszerbeli szomszédukkal, a Marssal a főszerepben. Köztudott ugyanis, hogy a Mars korokkal ez előtt élhető volt, vizekkel, vulkáni tevékenységgel, minden „földi” jóval, ami nekünk ma megadatik. Tehát, elég nagy esély van arra, hogy a Mars fénykorában kialakulhatott az élet bármilyen formája. Adott a lehetőség, hogy egy már hozzánk hasonló szintű vagy akár még fejlettebb faj is virágozhatott a Mars végnapjaiban. Ekkor azonban beütött a marsi apokalipszis és az ott élők (amennyiben tudtak már az űrben utazni, az elmélet felteszi, hogy igen) átvándoroltak a „fiatal” Földre.

Én teszem hozzá, hogy ez lehetett a dinók korában, de valószínűbb, hogy a nagy dínó kihalás után (ami lehet egybeesett a marsi kihalással?) kerültek ide a marisak és népesítették be „emberekkel” (ki tudja mennyi köze van a mai élő embernek külsőre, vagy bárhogy, az akkori marsiakhoz).

Érdekes kérdés, hogyan kerültünk a Földre és hasonlóan homályos, mint annyi minden a történelmünkben. Az őslevesben úszkáló egysejtűből kialakult „alle zusammen” számomra olyannyira irreális, hogy kevés biológiai tudásommal és egyszerű, elméleti kérdések feltevésével is csak cáfolni tudom. A Földön élő élőlények olyannyira különböznek, hogy képtelenség, hogy egy „anyagból” származzanak. Vannak bizonyos hasonlóságok, vannak fajok, törzsek, családok, amik közt hatalmas összefüggések vannak, de ezt mind nem tudom még elméletben sem egyetlen DNS szálra felfűzni… Nehéz elképzelnem ,hogy bármi közöm van a poliphoz, a meztelencsigához, vagy a tyúkhoz még ha évmilliárdokat megyek is vissza az időben.

Sokkal homályosabb azonban a másik (többi) lehetőség, mégis az az érzésem, hogy bármi igaz lehet, de az semmiképpen, hogy a dinoszauruszok mellett élő, egyetlennek mondott patkányszerű emlősből lett minden ma élő majom, ember, ló, tehén, kuyta…


Olvasott könyvek idén
0
Olvasott oldalak idén
0