Biedermann_Izabella  P 14


Összes kitüntetés 11


Kedvenc könyvek 47

Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Khaled Hosseini: The Kite Runner
Junot Díaz: The Brief Wondrous Life of Oscar Wao
Frank McCourt: A tanárember
Lénárd Sándor: Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában
Alessandro Baricco: Novecento
Bächer Iván: Igazad van, Loncikám
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.
Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről
Jon Fosse: Reggel és este
Esterházy Péter: A szív segédigéi
Frank Schätzing: Limit

Kedvenc alkotók: Bartis Attila, Darvasi László, Erdős Virág, Esterházy Péter, Lénárd Sándor, Nádas Péter, Németh Gábor

Kedvenc kiadók: Európa, Gondolat, Libri, Magvető


Aktuális olvasmányok

Esterházy Péter – Marianna D. Birnbaum: Az évek iszkolása
Kondor Vilmos: A bűntől keletre
Nádas Péter: Világló részletek
Dante Alighieri: Isteni színjáték
Zohár

Esterházy Péter – Marianna D. Birnbaum: Az évek iszkolása Esterházy Péter és Marianna D. Birnbaum beszélget

>!
2017. november 5., 18:41
>!
2017. október 2., 18:09
>!
2017. május 21., 10:38
>!
2016. augusztus 31., 16:07

Zohár A Teremtés könyvéről

>!
2015. május 8., 12:31

Utolsó karc

>!
Biedermann_Izabella P
Molyolók saját írásai

A Podmaniczky utca felett

Azt még nem tudom, milyen a halál,
gondolom, hanyatt fekszik az ember,
hadd gondolkodjon a világ dolgain,
számolja át a csillagokat fejben,
míg a szájába százlábú, fülébe giliszta
látogat hivatlanul.

Talán hideg lesz odalent, talán nem,
széttárt ujjaink közt majd fáradhatatlanul
pereg a szorgalmas örökkévalóság,
hajam fátyolként borítja be békés,
márványmintás tested.

Itt nyugalom van, gondoljuk együtt,
tejszínű, bátorító csend, csak néha
enged egy ín, hullik a test mellé
valami gomb, porlanak egymás után
az engedelmes sejtek.

Mostanában néha hanyatt fekszem,
elpróbálom a halált, nem kényelmes,
egyáltalán nem is tetszik, inkább
fekszem hason, aztán oldalt, inkább
figyelem, ahogy alszol mozdulatlan,
márványból faragott kisisten.

Nézlek, fejed alatt a párnává gyűrt,
fáradt univerzum, már semmi kedved
ehhez az egészhez, én megértem,
nekem se sok, mégis milyen jó,
amikor néha egymás karjába
gabalyodva alszunk,
mint két eltévedt angyalgyerek,
a Podmaniczky utca felett.

1 hozzászólás