Benkő_Ferenc IP 21

Image small
Benkő Ferenc 42 fordítás



Kedvenc könyvek 15

Akif Pirinçci: Bársonytalpon oson a halál
Alan Alexander Milne: Micimackó
Andy Weir: A marsi
Chuck Palahniuk: Fight Club
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Frank Herbert: A Dűne
George Orwell: Állatfarm
Grant Morrison: Batman: Arkham Elmegyógyintézet
Ian Fleming: From Russia with Love
izomtibi: Magilla bekombinál
J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
Michael Crichton: Őslénypark

Kedvenc alkotók: Bryan Lee O'Malley, Douglas Adams, Ian Fleming, Michael Crichton, Mike Mignola, Terry Pratchett


Aktuális olvasmányok

Cixin Liu: A halál vége
>!
2022. július 27., 14:52
>!
Európa, Budapest, 2019
804 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635040384 · Fordította: Dranka Anita
8 hozzászólás

Utolsó karc

Benkő_Ferenc IP>!
Filmajánló

Préda (Prey; 2022)

Először is, menj a tudod hová, Disney. Megérte volna a mozibemutatót.

A meglepetés hiánya. Ezt tartom a Predator-folytatások legnagyobb gyengéjének: mindig tiszta lappal kell indítani a főhőst, miközben a néző pontosan tudja, mi leselkedik a sűrűben – legyen az a dzsungel betonból (második rész), idegen erdőből (harmadik) vagy trágya ötletekből (negyedik). És igen, ezt a bizonyos dilemmát a crossovereket nem számítva ötödik rész sem tudja feloldani – de mentségére legyen mondva, megvan az egyedi trükkje arra, hogy legalább próbálja megkerülni. Márpedig manapság becsülendő az efféle igyekezet – franchise-filmekben pláne.

A film ugyanis ezúttal – talán valamilyen szinten a korszellemet követve – nem zsigeri akciófilmnek indul, hanem amolyan coming-of-age sztorinak, amiben (főleg a második felében) elég durva és kreatív aprítások is szép számmal megférnek. Főhősünk, Naru (Amber Midthunder) ugyanis magán hordozza a modern YA-klisék számos bélyegét: okos, ügyes, tudja is magáról, és hajlamos nagyvonalúan a szőnyeg alá söpörni a gáncsait – más szóval gyakran térdig gázol a legnagyobb kulimászban, hátha a törzse – és főleg a bátyja – végre elismeri az érdemeit. De miután az égen megjelenő „viharmadarat” (na, vajon mi lehet az?) jelnek veszi arra, hogy ideje hivatalos próbán bizonyítania, a saját bőrén lesz kénytelen megtanulni, hogy nem eszik azt olyan forrón…

A film elég ráérősen építkezik, bőven hagy időt arra, hogy a néző okkal érezhesse, a főhősünk nem a levegőbe beszél, amikor bizonyítani akar – de valahol éppen ebben rejlik az egyetlen igazi buktató: tudom, hogy a mai nézőközönség már hozzászokott a pörgéshez, de azért a komótosságnak is megvannak a határai. Talán éppen itt jön elő legjobban a korábban vázolt hátrány: ha a néző már tudja, milyen lábak tapodják ezt a földet, nyilván kicsit türelmetlenebb. De nyugi, megéri várni, addig élvezzük a mesés operatőri munkát és a mozitermet érdemlő tájképeket – a film második felében úgysem lesz rá alkalmunk.

Mert idővel – miután minden és mindenki megtalálta a helyét – végre istenigazából elszabadul a régi raszta cimboránk, de úgy, hogy ehhez képest egy-két korábbi jelenése kifejezetten visszafogottnak érződik. Nem csupán új fizimiskát és maszkot kapott (amitől tényleg „one ugly motherfucker” lett), de néha már-már Terminatorként gázol át mindenen és mindenkin. És nem, eszük ágában sincs azzal magyarázni, hogy gerincvelő-folyadékot gyűjt génsebészeti eljárásokhoz (avagy ennek a sorozatnak is megvoltak a maga midikloriánjai).

Más szóval az ember okkal érezheti, hogy az alkotók mondhatni két filmet gyúrtak egybe, és engem is megdöbbent, de furcsamód működik. Ráadásul (néhány kikacsintást leszámítva) végre úgy éreztem, a sorozat legalább próbál kizökkenni a holtpontról, és levedleni a klasszikussá nemesedett eredeti szüntelen és szégyentelen majmolását. A siker ugyan nem teljes, de ahogy fentebb már írtam: igenis érdemes díjazni az igyekezetet.

Ja, és figyelted? Egyszer sem kellett kitérnem arra, hogy a főszereplőnk nőnemű. MERT EZ A FILM NEM ERRŐL SZÓL! Rant off.

7/10

https://youtu.be/wZ7LytagKlc

3 hozzászólás