BelleVille 0



Utolsó karc

BelleVille>!
Molyolók saját írásai

Valaki az arcára lehelt. Ki, be, ki, be. Itt állt mellette, nem látta, de érezte, ahogyan lélegzik. Theo nem merte kinyitni a szemét. Minden idegszála megfeszült, és próbált valami tervet kieszelni, de az agya nem működött megfelelően. Képtelen, kusza gondolatok cikáztak a fejében, látott egy deszkát maga előtt, és az agya utasította a végtagjait, hogy nyúljanak érte, üssék le vele a betolakodót, de a kezei nem reagáltak. A kép átváltott egy asztali lámpába, aminek furcsa, kampós vége mély sérülést okozhatna. A kampó átalakult egy kalóz bal kezévé, aki eszelős mosollyal az arcán integetett felé.
Theo szemei hirtelen kipattantak és akkor meglátta látogatóját. Az arctalan, kapucnis férfi hajolt fölé. Theo sikítani akart, de nem jött ki hang a torkán. Az alak közelebb jött, és akkor Theo megérezte a szagát. Orrfacsaró bűzt árasztott. Összeszorította a szemét és felordított.
Kétségbeesett kiabálására berohant a nővér és felkapcsolta a lámpát. Szólongatta a fiút, de ő önkívületben ordított és nem volt hajlandó ránézni.
– Nem! Nem! Itt van! Itt van! Vigyék el!
– Nincs itt senki! Nyugodjon meg! Én vagyok, a nővér! Segítség, jöjjön valaki!
Többen is megjelentek, lefogták Theot és adtak neki egy nyugtató injekciót. A fiú teste elernyedt.
– Hallucinál. Nem ritka az ilyen sérülések után.
– Igen, ez várható volt. Na, majd most kialussza magát.
– Ráfér, az biztos. Milyen hangos volt már!
– Ne is mondd! Fogadjunk, hogy felébresztette a többi beteget!
– Ma is hosszú éjszakánk lesz akkor…
Az ápolók kimentek, de résnyire nyitva hagyták az ajtót. Theo mély álomba merült.

(whokilledtheo.com)