BelleVille 7


Hirdetés
Hirdetés

Utolsó karc

>!
BelleVille
Molyolók saját írásai

Theo korán ébredt, de nem kelt ki az ágyból. Felrakta a fejhallgatóját, és a Butterfliest hallgatta. A teste jelen volt, viszont ő máshol járt.
A dal különleges szaggatottsága olyan érzést keltett benne, mintha víz alatt lenne. Érezte, ahogyan a lágy habokba merül, a hullámok gyengéden simogatták az arcát. A napfény felmelegítette és ő súlytalanul lebegett a képzeletbeli tengerben. Amerre csak nézett, vakítóan kék volt az ég. A lelkére ólomsúllyal nehezedő bánat, amit a legutolsó szakítása miatt érzett, lassan kivált a szívéből és tovaúszott.
“Hát, ennyi volt. Ég veled!”- gondolta.
Laurával nem illettek össze. A lány aktív társasági életet élt, több száz ismerőse volt, és szeretett velük rendszeresen összefutni. Theo ezzel szemben otthon érezte jól magát. Számára egy üveg bor és egy jó film jelentették a kikapcsolódást. A tökéletes randevúról is eltérő véleménnyel voltak; ez akkor derült ki, amikor Theo meg akarta lepni a barátnőjét egy gyertyafényes vacsorával. Egész nap erre készült, saját maga főzött, a bort időben behűtötte és a lakás minden pontján mécseseket gyújtott. Úgy gondolta, hogy miután elfogyasztották az ételt, a fürdőben folytatják és végül a hálószobában ér véget az este. Csalódottan vette tudomásul, hogy ez Laurát elmondhatatlanul untatja. Az ágyig már el sem jutottak, mert Theo sértettségében a lány fejéhez vágta, hogy jobb lesz, ha elmegy, mert ez csak szenvedés. Laura felháborodva felkapta a táskáját és közölte, ezennel a kapcsolatuk véget ért. Sok boldogságot kívánt Theonak egy hasonszőrű, unalmas lánnyal és elviharzott.
Habár Theo tudta, hogy nem volt jövőjük, és nem is volt szerelmes a lányba, fontos volt neki. A fejében bujkáló kisördög szerint az is közrejátszott ebben, hogy egyre keservesebben szerette volna elveszteni a szüzességét és eddig csak Laurával jutott el addig, hogy erre reális esélye legyen. Theo gyűlölte ezt a hangot a fejében. Azt akarta hinni, hogy ő felülemelkedett ezen a gyarló emberi tulajdonságon és nincs szüksége testi kontaktusra. Azonban ahogy teltek-múltak az évek, rá kellett jönnie, hogy vágyakozik az intimitásra. Habár a megjelenésével hamar magára vonta mindenki figyelmét és többször visszahallotta a barátaitól, hányan rajonganak érte az egyetemen, senkinek sem tudott annyira megnyílni, hogy romantikus kapcsolat alakulhasson ki közöttük.
Xavi egyszer befizette egy prostituálthoz, de Theonak esze ágában sem volt kihasználni az alkalmat. Nem járult hozzá a bizonytalan helyzetben lévő nők gátlástalan kizsákmányolásához.
Így történt, hogy helyes arca, megnyerő külseje és magas intelligenciája ellenére Theo 23 évesen még szűz volt.
Már magasan járt a Nap, amikor elkezdett visszatérni a valóságba. Ez egy lassú, békés folyamat volt, apró részenként fogott fel egyre többet az őt körülvevő világból. Miután teljesen éberré vált, kikászálódott az ágyából és beült egy kád forró vízbe.
Valaki hangosan dörömbölt az ajtón. Theo felugrott, felkapta a köntösét és ajtót nyitott.
– Jó reggelt, öcsém! – Xavi kérdés nélkül nyomult be mellette a lakásba. Megragadta Theot a karjánál fogva és alaposan szemügyre vette.
– Szarul nézel ki, de nincs bajod. Már aggódtam, hogy esetleg rosszul reagáltál a kis tréfámra.
– Milyen tréfára? – Theo rosszat sejtett. Ismerte már Xavit ahhoz, hogy tudja, amit ő tréfának vél, az az elszenvedő félnek ritkán vicces.
– Ne kapd fel a vizet, de morzsoltam egy icipici meszkát a piádba. Nem sokat, szerintem még arra se volt elég, hogy hasson.
Theo érezte, ahogy elönti a harag.
– Mit csináltál? – szeme villámokat szórt.
– Meszka, öcsém, az nem vészes. Ráadásul mondom, alig tettem egy kicsit. Annyit meg se lehet érezni!
– Te bedrogoztál a tudtom nélkül?! – kiabálta Theo.
– Nem, nem drogoztalak be, csak azt akartam, hogy kicsit jobban érezd magad. Mindig olyan csendes vagy. Azt hittem, majd jót bulizunk együtt…
Theo nem jutott szóhoz a dühtől. Becsapta az ajtót és indulatosan meglökte Xavit.
– Soha többet ne merj ilyet csinálni! Érted? ÉRTED?!
Xavi védekezően felemelte a kezét.
– Értem, értem! Bocsánat! Többet nem fordul elő!
– Ajánlom is! Ha mégegyszer megtudom… ha csak egyetlen egyszer… – Theo ezt már inkább magának mondta. Bement a konyhába, leült a székre és rágyújtott. Xavi tanácstalanul álldogált az előszobában.
– Gyere be… – szólt oda neki Theo.
Xavi leült mellé és elkezdte kipakolni a táskája tartalmát. Fánkot, kávét és két doboz cigit tett az asztalra.
– Jeges kávét hoztam, mert úgyis kihűlt volna, mire ideérek. A fánk csokival van töltve, és itt a piros Marlboro is. Gondoltam, szükség lehet egy kis kiengesztelésre.
– Azt jól gondoltad. – Theo most döbbent rá, mennyire éhes. Kicsomagolta a fánkot és beleharapott.
– Ne haragudj. Elismerem, hogy ez nem volt a legbrilliánsabb ötleteim egyike. De hát nem hatott, ugye? – Xavi nagyot kortyolt a kávéból.
– Azt se tudom, mit okoz. – Theo még kerülte Xavi tekintetét.
– Azt mondják, akik nagyban tolják, hogy hallucinálnak tőle.
– Hallucinálnak?
– Ja. Ezt-azt látni vélnek, ami nincs is ott.
– Akkor ez megmagyarázza a fekete alakot… – dünnyögte Theo.
– Mit mondtál?
– Ez megmagyarázza a fekete alakot. Tegnap a ház előtt láttam egy férfit, akinek nem volt arca. Aztán kialudt a lámpa, de már nem mentem vissza megnézni, hogy ott van-e még.
– Ó, hát az simán lehetett a meszkától is. Arctalan pasi… Lefogadom, hogy beparáztál. – Xavi kuncogott.
Theo is elmosolyodott.
– Te is beparáztál volna tőle. Esküszöm, ott állt az ajtóban mozdulatlanul és engem nézett.
– Honnan tudod, hogy nézett, ha nem is volt szeme?
Mindketten nevettek.
– Az még hagyján – mondta kacagva Theo. – Egy angyal is volt, nyújtotta felém a kezét és közben tudod, azt a hangot hallottam, mint amikor megtalálnak valamit, tudod, azt, hogy “aaaaaaaaaaah”.
Xavinak potyogtak a könnyei a röhögéstől. Kétrét görnyedt, a hasát fogta és levegő után kapkodott.
– Aaaaaaaah… Ismerem… Én is ezt mondom, amikor… aaaaaah…
Xavi még maradt egy kicsit, de délután el kellett mennie, mert Lili várt rá.

Theo a nap hátralévő részét tanulással töltötte. Este megevett egy instant levest vacsorára, kibontott egy sört, előkészítette a cigijét és kiült az ablakba.
Jozefin és Miklós még nem voltak otthon. Theo őket szerette a legjobban figyelni. Boldog, kiegyensúlyozott embereknek tűntek, sosem veszekedtek és gyakran megölelték egymást. Vonakodva ismerte be, hogy tetszett neki a lány. Néha eljátszott a gondolattal, hogy akár ő is lehetne a párja. Habár egyelőre még megszólítani se merte, remélte, hogy egyszer sikerül ráköszönnie. Úgy döntött, vár még egy kicsit, hátha rövidesen hazaérnek, ugyanis szüksége volt a napi Jozefin adagjára.
Az utcán egy lélek sem járt. Theo a parkoló autók számolásával ütötte el az időt. Nem látott el az út végéig, de fel tudta idézni azt a részét is, így osztott-szorzott, megsaccolta a házak szélességét és egy átlagos autó méretét, és már majdnem a végére ért, amikor a túloldalon, az öreg tölgy mögött hirtelen egy alakot pillantott meg. Irreálisan alacsonynak tűnt, furcsa kapucnis pulóvert viselt és gyanúsan viselkedett. Theo összeráncolta a szemöldökét.
“Mit keres itt? Várna valakire? Biztos valami rendellenességgel született, mert nem látszik evilági lénynek.” – gondolta.
Kicsit közelebb hajolt az ablaküveghez, amikor a férfi előugrott a fényre, és egyenesen rá nézett. Theo hátrahőkölt, leesett a padlóra és beverte a kezét az asztal sarkába.
– $@!%! – morogta.
Lassan felemelkedett annyira, hogy éppen csak kilásson az ablakon. Az utca újra kihalt volt. Óvatosan felállt és a sötétítőfüggöny mögé bújt. Ismét kinézett, de már nem látott senkit.
Elővette a mobilját és írt Xavinak.
“Figyi már, meddig hat a meszka? Van itt valami furcsa izé.”
Küldés után pár másodpercig a kijelzőre meredt, de a barátja nem nézte meg azonnal az üzenetet. Kezében a telefonnal pár centimétert megtett az ablak felé, közben nem vette le a szemét arról a helyről, ahol a férfit utoljára látta. Amikor megbizonyosodott róla, hogy az alak eltűnt, úgy döntött, hogy behúzza a függönyöket, még ha ez azt is jelenti, hogy le kell mondani Jozefinről ma éjszaka.
Sietősen széttárta a karját, megragadta a sötétítőt két oldalról, és ekkor váratlanul közvetlenül az ablak túloldalán megjelent egy fej. Kapucnija eltakarta az arca nagy részét, ami viszont az orrától lefelé kilátszott, borzasztóbb volt, mint bármi, amit Theo eddigi életében látott. A száj helyén csupán egy vonal volt, olyan, amilyet az óvodás gyerekek rajzolnak. Theo hátraugrott, megbotlott és beverte a fejét az éjjeliszekrény sarkába. Elvesztette az eszméletét.

(whokilledtheo.com)