A hihetetlen család 2.
Ez egy irgalmatlanul jó film! Pedig nem volt alacsonyan a léc, amit Brad Bird-nek meg kellett ugrania, hiszen A hihetetlen család első része hatalmas siker volt (megérdemelten), és még jóval több, mint tíz év után is azonnal felcsillan a szeme a hallatán még egy olyan antigeeknek is, mint én. Nem igazán vagyok oda a szuperhősökért, de Mr. Irdatlan családját a szívembe zártam, annyira szerethetőek és egyediek volt, igazi hétköznapi héroszok még a képregényfilmek aranykora előtt, ezért nem akartam csalódni, és csak azután merészkedtem el a moziba, miután befutottak a meglepően egységesen rajongó kritikák. A rendező nem bízott semmit a véletlenre, ugyanúgy a családra helyezte a hangsúlyt, mint korábban, látványos akcióban sem volt hiány, mégsem éreztem egyetlen percre sem, hogy sablonfilmet néznék, vagy ugyanazt még egyszer, dehogyis, ez egy pergő, dinamikus, teljesen mai sztori volt, amelyben olyan akciókhoz van szerencsénk, hogy simán letesszük a hajunkat tőle, ami azért nem kis mutatvány a CGI-filmek korában. Egyetlen hibája van ennek a kiváló alkotásnak: a főgonosz igencsak gyengusra sikeredett, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, annyira nem vészes a helyzet, a családtagok elviszik a hátukon a filmet, egyetlen másodpercre sem unatkozunk, az akció és az érzelmek egy teljesen egyedi kombinációja pedig egy olyan családi darabot eredményezett, amelyen kicsik és nagyok egyaránt jól érzik magukat. Élmény volt hallgatni a teremben a gyerekek nevetését és vicces reakcióit, illetve a szülők pisszegését, hogy aztán egy idő után feladják, és mindenki teljes hangerővel fejezze ki érzelmeit a filmvásznon látottakkal kapcsolatban, így igazi közösségi élményben volt részem a vetítés során. Az is kiderült, hogy három gyerekkel otthon maradni még egy szuperhősnek is komoly kihívás, hát még akkor, ha az apukára hárul ez a feladat, míg anyuka pénzt keres. Nagyon mai ez a történet, hiszen változnak az idők, ma már régen megdőlt az az axióma, hogy apuka dolgozik, anyuka babázik, ennél sokkal bonyolultabb az élet, és nem könnyű megfelelnie az új kihívásoknak egyik félnek sem, jó tudni, hogy a szuperhősöknek sem megy ez könnyen. És ettől a helyzettől egyáltalán nem lett kevéssé hősies Mr. Irdatlan, Nyúlányka pedig kevéssé nőies, ők egy család, és ez számukra mindennél fontosabb, mi pedig ezért szeretjük őket. Na meg azért a zúzásért, amit elő tudnak adni, ha komolyan belecsapnak a L'ecsóba.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2018/07/15/a_hihetetlen_…
