Balog_Judit 10




Aktuális olvasmányok

Bán Mór: Vihartépte zászlaink
Nemere István: Leszek, mint űzött vad
Sharon Cameron: Beszüremlő fény
Cs. Szabó Sándor: Az igazság és az élet
Bán Mór: A szűz kardja
Carin Gerhardsen: Mama, papa, gyerekek
Gabriel García Márquez: Egy emberrablás története
>!
2022. január 16., 20:09
>!
Gold Book, Debrecen, 2019
614 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634265375
>!
2022. január 10., 16:54
>!
Gold Book, Debrecen, 2014
344 oldal · ISBN: 9789634262732
>!
2022. január 10., 15:24
>!
Alexandra, Pécs, 2021
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635820580 · Fordította: Berki Éva
>!
2021. december 20., 08:52
>!
Harmat, Budapest, 2018
564 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632884295
>!
2021. július 12., 13:08
>!
Gold Book, Debrecen, 2020
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634265962
>!
2021. január 10., 08:19
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
352 oldal · ISBN: 9789632933610 · Fordította: Markwarth Zsófia
>!
2020. július 24., 11:18
>!
Magvető, Budapest, 1997
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 963142068X · Fordította: Székács Vera

Utolsó karc

Balog_Judit>!
Zene a könyvben

„Egyetlen határozott emlékem van, hogy a Child in Time kalózfelvételét hallgatjuk, ami a duisburgi koncerten készült, 1970-ben, a Klipschorn hangfalak tényleg elképesztően szóltak, esztétikai szempontból nézve talán ez volt életem legszebb pillanata, de azt feltétlenül közölnöm kell, hogy csak abban a mértékben, amennyiben a szépség egyáltalán szolgálhat az életben bármire is, szóval, ha jól emlékszem, harminc-negyvenszer feltettük a lemezt, minden alkalommal lenyűgözött, ahogy Ian Gillan nekiszabadult, a parlandóból átlendült az énekbe, az énekből a sikoltásba, majd visszatért a parlandóhoz, miközben Jon Lord nyugodt, fölényes tudással biztosította a hátteret, majd elindult Ian Paice fenséges gitárszólója, igaz őt is Jon Lord támogatta a háttérből a maga hatékony, csodálatos nagyságával, de ettől Ian Paice gitárszólója még fenséges volt, a rocktörténet kétségkívül legszebb szólója, majd visszatért Gillan, és a szent áldozat második része is bevégeztetett, Ian Gillan újra felröppent a parlandótól az énekig, az énektől a sikoltásig, és sajnos nem sokkal ezután a szám véget ért, és nem maradt más, mint újra visszatenni a lemez elejére a tűt, az örökkévalóságig el tudtunk volna élni így, hogy az örökkévalóságig-e, nem tudom, ez nyilván illúzió, emlékszem, egyszer voltam Aymerickel egy Deep Purple-koncerten a Palais des Sports-ban, jó koncert volt, de azért nem olyan jó, mint a duisburgi, öregek voltunk, mostantól már ritkán lesznek ilyen pillanataink, de mindez vissza fog majd térni közvetlenül a halálunk előtt, az ő halála előtt éppen úgy, mint az enyém előtt, és az én esetemben ott lesz Camille is, és valószínűleg Kate is, nem is tudom, fogalmam sincs, hogy sikerült hazaérnem, emlékszem, hogy felkaptam egy véreshurka-darabot, azt rágcsáltam hosszan, a kormányba kapaszkodva, de nem igazán éreztem az ízét.” (231-232. oldal)
https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Michel Houellebecq: Szerotonin

Michel Houellebecq: Szerotonin
1 hozzászólás

Olvasott könyvek idén
3
Olvasott oldalak idén
1302