Azazello 0



Kedvenc könyvek 28

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Roland Barthes: Beszédtöredékek a szerelemről
Roland Barthes: Világoskamra
Krasznahorkai László: Kegyelmi viszonyok
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Nádas Péter: Egy családregény vége
Thomas Mann: Doktor Faustus
Hamvas Béla: Karnevál

Kedvenc alkotók: Boris Vian, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Franz Kafka, Friedrich Nietzsche, Italo Calvino, Jorge Luis Borges, Kosztolányi Dezső, Krasznahorkai László, Pilinszky János, Radnóti Miklós, Roland Barthes, Tandori Dezső, Thomas Mann

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Bartis Attila: A séta
Konrád György: Falevelek szélben
Nádas Péter: Leírás
Dragomán György: A fehér király
Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III.
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Jorge Luis Borges: Az első magyar költőhöz
Roland Barthes: Roland Barthes Roland Barthes-ról
Mark Frost: Twin Peaks titkos története
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér
Esterházy Péter: A szív segédigéi
Hamvas Béla: Karnevál
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete
>!
2018. szeptember 10., 12:02
>!
2017. december 28., 15:46
>!
2017. szeptember 19., 12:31
>!
2017. július 12., 06:53
>!
2017. január 30., 08:47
>!
2017. január 1., 22:58
>!
2016. november 15., 15:45
>!
2016. szeptember 19., 19:27
>!
2016. július 18., 16:51
>!
2016. március 24., 11:56
1 hozzászólás
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Azazello

a visszafordíthatatlanság allegóriája

Borgesnek van egy rémálmokról szóló írása, amelyben a képi világ fontossága mellett kitér az előre megsejthető dolgokra, illetve arra a tényre, hogy az álomban sokszor már időrendben előbbi elemekre épül a később felbukkanó rettenet. Vagy bármi.
Egy madárkarmú emberről beszél, aki végig a kabátjába rejtett kézzel állt előtte, egészen addig a pillanatig, amíg meg nem mutatta Borgesnek rettenetes kézfejét. Arról is beszél, hogy barátja végtelenül szomorú volt az egész álomban. Madárrá fog változni.
Ez a vizuálisan hangsúlyos és tartalmas álom működhet allegóriaként, bár talán feloldatlan allegóriaként.
Ma éjjel szörnyű álmom volt. Reggel szomorú voltam, borzasztóan megviselt az éjszaka. Még a városban sétálva sem bírtam felocsúdni belőle. Egy banális és semmitmondó álomnak indult: horgásztam barátommal, sikerült is fognom egy szép nagy halat, egy csukát, majd barátom (vagy valaki) megpucolta, felvágta a hasát, és kiszedte a belső szerveit. Aztán én megfogtam a halat, de nem emlékszem pontosan arra, hogy közben mik történtek, vissza akartam engedni a vízbe.
A vizuális váltást nem tudom felidézni, mindenesetre amikor újra rápillantottam, egy gyönyörű kutya volt előttem, talán ült, de szinte az ölemben volt, én megijedtem egy pillanatra a képtől. A kutya szeme rettenetesen szomorú volt, és egyenesen az én szemembe nézett, mint amikor elpusztult az imádott dalmatánk 12 éves koromban, vagy Bundi kutyánk, aki 21 éves koromban pusztult el, ennek a halálnak nem voltam tanúja, de előtte nap ugyanígy nézett rám Ő is. Akkor még nem sejtettem, hogy másnap hajnalban és soha többé nem látom újra. Nem tudom pontosan elmondani,hogy mi volt a dalmatánk, majd Bundi és az álombéli kutya szemében, nem azt mondták, hogy mentsem meg őket, nem ijedtség volt bennük, hanem végtelen szomorúság. Álmomban a kutya hasára pillantottam: végig volt vágva,egészen a nyaka aljáig, belül üres volt. A kutya továbbra is engem nézett, én pedig rádöbbentem, hogy visszafordíthatatlan dolog történik, nem tudom megmenteni. Átöleltem, lassan hunyta le a szemét, nagyon lassan, közben mintha a vállamra hajtotta volna a fejét, én pedig zokogtam.