Na ennyit erről a funkcióról, már el is felejtettem, hogy kéne a terveket jelölni :D
A Grimoire Girl csodálatos volt, pedig én aztán nem szeretem az önismereti/önfejlesztő könyveket, de Hilarie Burton Morgan egyszerűen annyira menő, imádom! Nem viszi túlzásba a spiritualizmust, bár azért ott vannak a lapokon, de egészen jópofa dolgokról ír. Nevezd el az otthonodat, legyen egy hely a kincseidnek, legyen kabalád, égesd szín szerint a gyertyákat, mert mindegyik szín mást jelent, legyenek múzsáid, és mondd el a nőknek, akik inspirálnak, hogy mennyire csodálatosak. Nagyon élteti ezt, és ez tetszik. Sokat ír benne a gyászról is, mert két kedves barátját is elvesztette a kötet írása közben, de nagyon szépen átjön a szeretet irántuk. Annyira varázslatosan ír, annyira elhiszem, hogy a mágia tényleg itt van az életünkben. Az ujjaiddal sózz, mert akkor más lesz az étel; írj papírra, adj fel kézzel írott levelet; menj ki a kertbe, és nézd meg, melyik növény mire jó.
Imádom azt is, hogy imádja Alice Hoffmant és Ray Bradburyt, őket is sokat emlegeti. Remélem, egyszer talán kiadják idehaza.
A másik kötet, fúúúúúúú… ezt a mellényúlást. Azzal adták el, hogy *Átkozott boszorkák* és *Gilmore girls* egyveleg. Aha. Csak azt nem mondta senki, hogy a goodreadsen már 3.22 ponton áll a tavalyi megjelenés óta (ami azért, na.. 21ezer értékelésből nem jó, bár tudom, én mondom mindig, hogy ez ne számítson, de…. ez azért még nekem is sokat mond), és hogy 500 kiadóhoz elküldte, mielőtt kiadták volna.
Két fejezetet olvastam, azt is nehezen. Éreztem, hogy valami fura. Olyan fura az írásmód, a jelenetek felépítése, érthetetlen, hogy most mire gondol, hol van, most visszaemlékszik, kilépett az utcára, vagy csak kifele néz, he?
Aztán ott van az első (baromi hosszú) fejezetben a rengeteg babonaság. OMG. Értem én, hogy mágikus realizmus akar lenni, és hasonlítjuk a kedvenc könyvemhez, de ez nem jött össze. Kilenc babonaság van csak a 10 oldal alatt. Jaj, jön valami sötét, mert kiáradt a folyó. Hát nem mondod? Nem csak a te napod indult szarul, megsúgom. Jaj, odaégtek a sütik, közben megláttam az exemet.
A fejezetek egyébként indokolatlanul hosszúak, és nincs hangulatuk, nem szólnak semmiről, egyszerűen nem haladtunk.
Amúgy ennyit tudtunk meg, hogy van egy nagyanyja, aki még csak nem is haldoklik, pedig a fülszöveg szerint igen (oké, majd biztos később jön a hír), és becézzük, mert az menő. Meg egy reggelizője, és egy legjobb barátnője RAQUEL. Sajnálom, de a Jóbarátok óta ez a név kikészít. Biztos van a főszereplőnek személyisége, de ebből nem jött le semmi, csak annyi, hogy jaj, Jake újra itt van. Hát jaj, előre látom, hogy ez nem az én könyvem. Cringe. Ezt írták sokan a goodreads értékelésekben is, és tényleg az. Fura az egész. Nyeh, kár érte.