anubys  P 184



Kedvenc könyvek 15

Orson Scott Card: Végjáték
Clive Barker: Korbács
Szepes Mária: A Vörös Oroszlán
Murakami Haruki: Norvég erdő
Harrison Fawcett: A Katedrális harcosai
Harrison Fawcett: A Katedrális legendája
Frank Herbert: Dűne
Ray O'Sullivan: Sötét zarándok
Robert Merle: Malevil
Robert Merle: Mesterségem a halál
Greg Egan: Diaszpóra
Moskát Anita: Horgonyhely

Kedvenc sorozatok: A Setét Torony, Harry Potter

Kedvenc szereplők: Kissshot Acerolaorion Heartunderblade (Shinobu Oshino), Koyomi Araragi

Kedvenc alkotók: Orson Scott Card, Philip K. Dick

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Walter M. Miller Jr.: Hozsánna néked, Leibowitz!
Václav Čtvrtek: Rumcajsz kalandjai – Csirizár és Csipisz
>!
2020. március 15., 21:00
>!
Maecenas, Budapest, 2008
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632031927 · Fordította: Békés András, Raj Tamás
>!
2019. november 30., 19:44
>!
Madách, Pozsony, 1977
234 oldal · ISBN: 9361106888 · Fordította: D. Sidó Ágnes · Illusztrálta: Radek Pilař
Hirdetés

Utolsó karc

>!
anubys P
Polihisztorképző – házi feladatok

Polihisztorképző 2019
12. Házi Feladat – 3. sport
Christopher McDougall: Futni születtünk

A futás mint sportág mindig is nagyon távol állt tőlem. Ezért is volt érdekes kérdés, hogy a könyv hatására közelebb kerül-e hozzám?
Igazából teljesen mást kaptam, mint amire számítottam. Azt hittem, alaposan végigveszi a futást, mint fizikai tevékenységet, tudományos alapossággal. Ehhez képest a rövid bevezetőt követően amolyan kalandregényként stílusra váltott. Miként is bukkant a rejtőzködő indián törzs nyomára.
Murakami könyveinél voltam úgy, hogy képes arra, hogy olyan témákról, amelyek engem egyáltalán nem érdekelnek (mint pl hogy egy-egy klasszikus zongoradarabot melyik előadóművész melyik rendezvény során milyen módon játszott el) olyan módon írta le, hogy végig odaszögezte a figyelmem. Ez pont a spektrum másik végén van. Mindig is érdekeltek a természeti népek, egyéb érdekes témák is vannak a könyvben, de mindez olyan módon van itt tálalva, hogy az teljesen unalmas és érdektelen legyen. Ha azt nézzük, egy is egyfajta művészet…

Az egyik szakasz például teljesen jól összefoglalja a benyomásom a könyvről:
„Sörösüvegem címkéjét kaparászva vártam, hátha lecsillapszik annyira, hogy végre kihámozzam, mi mindent hord össze.”

Az egyértelműen érződik, hogy a szerzőnek a futás a szíve csücske, de nagyjából ódáig megy, hogy mindent a futásra vezet vissza, még az élet értelmét is.
„Talán összes bajunk – erőszak, elhízás, nyavalyák, depresszió, a szerzés kapzsi vágya –, amellyel nem tudunk megbirkózni, abban gyökerezik, hogy megszűntünk Futó Embereknek lenni.”

Később aztán vannak érdekesebb szakaszok is, ahol többek között kitér a sportszergyártók világára is. Itt kiderül az is, hogy maga az a tény, hogy egyre puhább cipőket hordunk, pont az ellenkező hatást éri el, és ide vezethető vissza a futók között gyakori sportsérülések. Itt rövid pontokba szedve kifejti, „A három szomorú igazság”-ot:
A legjobb cipők a legrosszabbak
A láb szereti a döngetést
Még Alan Webb (Amerika legnagyobb egy mérföldes futója) szerint is „cipő nélküli futásra tervezték az embert”

A sportcipők történetébe is belemegy minimálisan, itt pedig kiderül, hogy eredetileg tiszta volt a gyártók szándéka, csak idő közben valami félrecsúszott.
„Minden nagy ügy mozgalomként kezdődik, aztán üzlet lesz belőle, végül tiszta átverés.”

A végére megint marad a történetmesélés, hogyan hozták össze végül a futóversenyt az indián törzs és a nyugati ultramaratonisták között.

Sajnos mint sok könyv esetében, itt is az történt, hogy minimális tartalom lett felduzzasztva egy teljes (ezúttal nem is éppen vékony) könyv méretére.
Az egésznek talán a legnagyobb pozitívuma, hogy azóta ez a verseny hagyománnyá vált, ezzel is segítve a veszélyeztetett tarahumarák és hagyományiak fennmaradását.

Kapcsolódó könyvek: Christopher McDougall: Futni születtünk

Christopher McDougall: Futni születtünk