Anó  P 107


Összes kitüntetés 872


Kedvenc könyvek 347

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
József Attila: József Attila összes versei
Örkény István: Egyperces novellák
Stephen King: Lisey története
Stephen King: A ragyogás
Alan Alexander Milne: Micimackó
James Fenimore Cooper: Nagy indiánkönyv
Karl May: Winnetou
Gerald Durrell: A halak jelleme
Gerald Durrell: Madarak, vadak, rokonok
Gerald Durrell: Istenek kertje
Stephen King: Duma Key

Kedvenc sorozatok: A Setét Torony, Anne, Az Elfeledett Könyvek Temetője, Harry Potter, Időtlen szerelem, Mercy Falls farkasai, Miss Marple, Twilight Saga

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Linda Castillo: Az alagút
Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok
Alessandra Fregolent: Ermitázs – Szentpétervár
Benda Luca (szerk.): Skót legendák és mesék
Leonie Swann: Glennkill (német)
Robert Merle: Madrapur
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák
Várkonyi Anikó: Várkonyi Anikó válogatott versei
Madár János: Hullong az idő
József Attila: József Attila összes versei
>!
2018. augusztus 14., 12:34
>!
2017. december 25., 23:06
>!
2017. december 27., 17:09
>!
2018. január 6., 22:29
>!
2017. szeptember 20., 14:21
>!
2017. augusztus 19., 15:38
>!
2017. november 18., 10:39
>!
2017. március 1., 16:08
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Anó P
Kedvenc verseim

Csinszka:
Vallomás a Csodáról

Figyeljetek rám, fiuk-lányok,
hadd testálom örökre rátok
a Csodát, mit szememmel láttam,
kezemmel fogtam, simogattam,
szivét szivembe befogadtam…
Nem láthatjátok többé mását,
emberformában élő társát
a Csodának, ki lánggal égett,
míg egy órában porrá égett.
Égig lobbant az égő fáklya,
könnyes szemem rémülten látta
a fényt, ami elemésztette.
Kezem még a kezét kereste,
kezembe tévedt finom ujját,
keskeny körmét, karcsu csuklóját.
Barna haja lobogó selyme
tegnap még vállam havát verte,
igéket hirdetett a szája,
vonagló ajka bús korállja
áldást és átkot hagyott rátok…
Emlékezzetek, fiuk-lányok.

Szemem barnult arcokra vonza
ma is bőrének izzó bronza,
sötét szemének kékes lángja
éget ma is egy más szempárban,
szeszélyes rajzu, meleg szája
rámijeszt egy idegen szájban, –
mégsem lesz neki soha mása,
mert a Csodának nincsen párja.
Homloka ivelt boltozatja
alatt tüzelt két, bús szeme,
megbabonázóan fekete,
óriás tava a titoknak,
sírásoknak, szédült álmoknak.
Sorvasztó tüzű rosszasága
mélyén vezekelt a jósága.
A jósága – az ő jósága –
minek nem lehet soha mása.

Figyeljetek jól, fiuk-lányok,
hadd testálom örökre rátok
a titkot, mit közelről láttam.
Szívét szívembe befogadtam,
a hitemet zsámolynak adtam,
mégsem láthatom többé mását,
emberformában élő társát.
Nem hasonlithat senkire,
sem a szeme, sem a szíve,
kínból halálba szépült szája,
sem az áldása, sem az átka, –

mert a Csodának nincsen párja.

(1931 nyara)