Annie_Lange 0


Összes kitüntetés 24


Kedvenc könyvek 4

Stephen King: Carrie
Stephen King: Végítélet
Anthony R. Pratkanis – Elliot Aronson: A rábeszélőgép
Veres Attila: Odakint sötétebb

Kedvenc sorozatok: Alapítvány, Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum, Tarot Café, Titánember

Kedvenc alkotók: Benedek Szabolcs, Edgar Allan Poe, Isaac Asimov, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Stephen King

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Komor Zoltán: Néhány reggel, néhány éj és minden tárgy magánya
Apagyi Ferenc – Komor Zoltán – Szakállas Zsolt: Tükörslukk
John Cure: Rekviem egy halott lányért
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma II.
Ellen Datlow (szerk.): Sötétség
>!
2018. február 5., 16:20

Ellen Datlow (szerk.): Sötétség Huszonöt modern horrornovella

>!
2017. december 27., 13:09
Hirdetés

Utolsó karc

>!
Annie_Lange

Gondolatok az erotikus irodalomról és a Sukitore csoport Szabadon című kötetéről

Halasi Miklóssal, aki ennek a könyvnek a szerkesztője és egyik szerzője, egy Facebook-csoportban ismerkedtem meg. Elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy olyanok vagyunk, mint az olaj meg a citromlé. Én vagyok a citromlé. Utánam az özönvíz.

Maga a témaválasztás szerintem egyáltalán nem problémás, mivel az erotikus irodalomnak évezredes hagyományai vannak; az ókori Rómában afrodiziákumnak tekintették a költészetet, és nagyjából a prűd tizenkilencedik századi irodalomfelfogás megjelenéséig teljesen normális dolog volt a szexről írni. Tessék csak megnézni Babits: Erato kötetét, Shakespeare homoerotikus novelláit, vagy a Tavaszidő édessége című középkori erotikus versgyűjteményt, amiben értelmet nyer az “arab élvezetek” kifejezés! Vagy a második kedvenc könyvemet a témában, Restif de la Bretonne: A nagy francia ágy (eredeti nyelven Anti-Justine) című 1793-as novelláskötetét, amit olvasva nő nem marad szárazon; benne olyan címekkel, mint a “Selyemszőrű bugyellárisról”, a “Fonákján farkalt feleségről”, vagy “A szűzességről, amely nagy fütykösnek volt szánva, de aztán egy kisebb vette el”. Ismétlem, egy 1793-as keltezésű kötetről van szó. (Az alkotó úriemberről nevezték el egyébként a lábfétist retifizmusnak.) Az egyetlen könyv, ami számomra megelőzi Restif-et, az De Sade márkié természetesen (akiről pedig ugye egy másik parafíliát neveztek el). És hogy ne csak világirodalmi szinten is híres alkotókat emlegessek, ott van Dave, a Sorozatrandizó bloggere. Nem tudom, hogy tényleg mindegyik története megesett vele, vagy van, amit csak kitalált, de olyan átéléssel és hozzáértéssel írja le a kalandjait, hogy témáját és az írás minőségét tekintve egyaránt Casanova emlékiratai mellett van a helye a virtuális könyvespolcomon.

Amikor elkezdtem olvasni a Szabadont, mégis zavarba jöttem – és nem a tartalom miatt, hanem mert nem tudtam, milyen szemmel kéne néznem a novellákra; hiszen nyilvánvaló, hogy a klasszikus kritikusi megközelítés itt nem lenne fair. Eredetileg pdf-ben publikálták, az e-könyv változatot kifejezetten nekem szerkesztették meg (amit ezúton is köszönök!), így nem lenne sportszerű azt kritizálni (egyébként nincs is benne említésre méltó helyesírási hiba, szerkesztési bakiból is kevés). Nem kritizálhatom a karakterábrázolást, mivel bevallottan pornónovellákról van szó, ahol ilyesmire nincs szükség; ahogy cselekményre sincs. Nem kritizálhatom az olyan blődségeket, hogy a klinikai pszichológus kijelenti, hogy a depresszió női betegség, és nincs köze a hangulatingadozásokhoz, mert egy pornóban ez nem releváns. (Valójában a depresszió ma Magyarországon gyakrabban érint férfiakat, és a depressziós és mániás, azaz eufórikus epizódok váltakozása, vagyis a hangulatingadozás a legjellemzőbb tünete.) Nem hozhatom fel hibának, hogy a különböző szemszögek semmit nem adnak hozzá az élményhez, és a szemszögváltás kimerül abban, hogy ami eddig E/1-ben volt, az mostantól E/3-ban vagy démoni E/2-ben lesz újra leírva, mert ez a páros novellák zsánerspecifikus jellegzetessége. (A szerzők szerint legalábbis – valójában a páros novellákat leggyakrabban úgy írják, hogy a szerzők időben egymás utáni részleteket írnak meg [nemrég a The Black Aether hasábjain jelent meg egy olyan novella, amit hatan írtak ezzel a módszerrel, bár mondanom sem kell, egészen más zsánerben]. De ezért az észrevételért fentebb már magyarázkodásba fogtak, tehát ezt SEM fogom figyelembe venni az értékelésnél.)

Érdekes kérdés ugyan, hogy mennyire lehet könyvnek tekinteni valamit, amire bevallottan nem érvényesek a könyvekkel kapcsolatos szabályok (a posztmodernek szerint abszolút, szóval ezt nem kritikának szánom), de végül arra jutottam, hogy egyetlen egy szempontot érdemes vizsgálni: hogy hogyan hat rám ez a könyv. Hiszen elvileg ez az egyetlen lényege, az izgalom kiváltása.
Hatáskifejtésben pedig körülbelül közepesre vizsgázik. Látszik, hogy bizonyos szerzők nagyon tehetségesek, és a részleteikben nem csak átélhetően írják le a történéseket, de egy-egy elejtett félmondattal vagy reakcióval még a karakterek hátterére is rávilágítanak, ami kellemes meglepetés (a D-vitamin hatása című novellában például a kukkoló reakciói, vagy a Selyemfiúban Ernő háttértörténete). De az a baj, hogy ezeknek a részleteknek a lendületét megtöri, amikor például Martinelli kisasszony belecsacsog, és napszemcsikről, rucikról, fülcsikről, vibrikről, és a barlangjáról (sic!) kezd gondolkodni a maga primitív, tőmondatokban gazdag módján.

Nemrég volt szerencsém egy Canestenes vírusvideóhoz Dancsó Péter csatornáján, ahol a nő vagy negyven különböző módon nevezi meg nemesebbik részeit, de mindegyik olyan bugyuta, hogy csak nevetni tudsz rajta: a sunákulum és a csillagkapu csak a jéghegy csúcsa. Nos, ez a jelenet jutott eszembe, amikor női szemszögből próbáltak ábrázolni egy szexuális aktust. Persze, értem, hogy Marika néni alsóban megmondta, hogy a szóismétlés rossz, ezért nem írhatod le egymás után harmincszor, hogy punci – de a “bejáratomnál” tényleg nem találtál jobb kifejezést? Hiszen az irodalomban annyi eufemizmust ismerünk a szeretkezésre, vagy kifejezetten a női versenyzőre. Ha csak néhány népdalt végighallgatsz, vagy elolvasol pár novellát azok közül, amit az elején felsoroltam, rengeteg ötletet kaphasz, és sokkal érdekesebb, színesebb lesz az írás.
Az is megérne egy misét, hogy miért van az, hogy az erotikus történetekben a férfiak érzékelését részletesen leírják, attól kezdve, hogy hol támad feszítő érzésük, egészen odáig, amikor már fáj vagy zsibbad a hímtagjuk az igénybevételtől – míg a nők csak annyit kapnak, hogy “hullámzik bennük a gyönyör”, vagy valami hasonló buta klisét. Ezt nem csak a Szabadonban figyeltem meg, hanem sok más erotikus írásban is: a női reakciókat közhelyekkel és vázlatszerűen ábrázolják, és sehol nem esik szó arról, hogy nekik hol feszül, hol szorít; milyen érzés, amikor egy számmal kisebb A SUNÁKULUMA (csakazért is leírtam :D ), mint a partner szerszáma; nincs szó a bizsergésről, ami a farokcsontnál kúszik felfelé; nincs szó arról, ahogy elakad a lélegzeted egy erősebb mozdulattól; hogy görcsöl a külső ferde hasizmod a lovaglástól, de mégsem hagyod abba, mert túl közel vagy; nincs szó lüktetésről, vagy az orgazmus utáni lebegő érzésről. Vagy csak annyi van leírva, hogy egy-egy testrésze “duzzad” (Espumisant tudok ajánlani), nyög, majd “belép a gyönyör kapuján”; vagy részletesen, de szenvtelenül fel van sorolva, hogy mikor hova teszi a lábát, hogy pucsít, mit hova dug, mit mozgat körkörösen, mintha egy Ikeás bútor összeszerelési utasításai lennének. Nagyon durva egyébként, hogy ugyan ezekben a novellákban (pl. a Selyemfiúban, ami az egyik kedvencem a kötetből) a férfi szemszög sokkal többet és részletesebben ír a nő reakcióiról, mint maga női szemszög! Így pedig nem áll meg az az érv, amit a váltott narráció mellett itt Molyon is felhoztatok, hogy így megismerhetjük a másik nem gondolatait is, mert pont, hogy a női fél gondolatai hiányoznak a női hangból.

Összességében azt tudom mondani, hogy a Szabadon alkotói között vannak nagyon tehetséges szerzők, akik tényleg minőségi erotikus írásokat tudnának produkálni, ha nem páros novella formában tennék, és nem egy sokkal kevésbé rutinos partnerrel. Így ebben a formában viszont a könyv olyan, mint egy házipornó: az a két (három, négy) ember, aki elkészítette, biztosan nagyon élvezte, de ha izgalomra vágyom, inkább a szakértők műveit keresem, nem ezt.

A jövőben készülő kötetekre pedig (mert azért remélem, lesznek még, különösen Petur és Art tollából) azt tudom tanácsolni, hogy olvassatok és tapasztaljatok sokat a témában, bővítsétek a tematikus szókincseteket, és erősítsetek rá a női szemszögre, különösen a fizikai érzetek terén.

Kapcsolódó könyvek: Sukitore – Szabadon

Sukitore – Szabadon