Anita_Nánási   362


Összes kitüntetés 59


Kedvenc könyvek 50

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Anne Rice: Interjú a vámpírral
Darren Shan: Rémségek Cirkusza
Lev Grossman: A varázslók
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Takami Kósun: Battle Royale
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Neil Gaiman: Csillagpor
Stephen King: Christine
Stieg Larsson: A tetovált lány
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

Kedvenc sorozatok: A varázslók-trilógia, Anno Domini, Az éhezők viadala trilógia, Darren Shan regényes története, Doctor Who, Halkirálynő, Harry Potter, John Cleaver, Millennium, Vámpírkrónikák, Város-trilógia

Kedvenc szereplők: Alice Quinn, Amy Pond, Aragorn, Claudia, Daenerys Targaryen, Dale Cooper, Daniel Belloq (Mogorva), Darren Shan, Denisa Wry, Dexter Morgan, Eliot Waugh, Elizabeth Bennet, Hannibal Lecter, Harry Potter, Havas Jon, Haymitch Abernathy, Jane Eyre, John Wayne Cleaver, Julia Wicker, Katniss Everdeen, Larten Crepsley, Legolas, Lestat, Lisbeth Salander, Louis de Pointe du Lac, Mikael Blomkvist, Mr. Fitzwilliam Darcy, Mr. Rochester, Peeta Mellark, Quentin Coldwater, Remus Lupin, Rory Williams, Sirius Black, The Doctor, Tyler Durden, Will Graham

Kedvenc alkotók: Anne Rice, Dan Wells, Darren Shan, Gárdonyi Géza, Gregory David Roberts, J. K. Rowling, J. R. R. Tolkien, Jane Austen, Lev Grossman, Neil Gaiman, Radnóti Miklós, Ransom Riggs, Stephen King, Stieg Larsson, Szabó Lőrinc, Urbánszki László, Vavyan Fable

Kedvenc kiadók: Agave Könyvek, Európa, Fumax, GABO, Historium, Magvető, Szukits


Aktuális olvasmányok

Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes emlékiratai
Jeff VanderMeer: Borne
Urbánszki László: Ördögfattyú
Stephen King: Az írásról
Anne Rice: Interjú a vámpírral
>!
2017. május 28., 17:46
>!
2017. június 9., 11:41
>!
2016. szeptember 5., 20:42
>!
2016. szeptember 28., 12:20

Utolsó karc

>!
Anita_Nánási
Minden, ami gender – nők, férfiak, társadalmi nemek

A MANIC PIXIE DREAM GIRL-SZINDRÓMA

Hogyan szereti Hollywood ábrázolni a nőket?
Vannak ugye a megmentésre váró hercegkisasszony-típusok, szexi harcos csajok csillogó estélyi ruhában és pisztollyal titkos ügynökök ágyában, háztartásbeliek minimum három gyerekkel kockás ingben és lusta férjjel, stb. Meg van ugye a Manic Pixie Dream Girl.

A Manic Pixie Dream Girl (röviden MPDG) kifejezést Nathan Rabin filmkritikus használta először Kirsten Dunst karakterére az Elizabethtown című filmben. Az MPDG karakterek olyan női mellékszereplőket jelölnek, akik cukik, életvidámak, sokat nevetnek, kicsit gyerekesek, sokat beszélnek, és fő feladatuk, hogy férfi főszereplő életét gatyába rázzák. Az aktuális fehér, heteroszexuális, középosztálybeli férfi a film kezdetekor általában valamilyen kisebb-nagyobb lelki válságon megy keresztül, pesszimista, elvesztette a munkáját vagy éppen depressziós. Ekkor jön a képbe az MPDG, hogy csacsogással, spontán programokkal, egy kis bohóckodással és némi romantikával segítsen visszatérni a férfinek a normális kerékvágásba, és teljesebb, boldogabb életet élhessen.
Az Oxford Dictionaries így magyarázza a Manic Pixie Dream Girl-t:
https://www.youtube.com/watch…

A MPDG karakterek szinte egymásba olvadnak. Ha a fenti leírásból Zoey Deschanel jutott eszedbe az 500 nap nyárból vagy Az igenemberből, Natalie Portman A régi környékből, Charlize Theron az Édes novemberből – sőt, akár maga Belle A szépség és a szörnyetegből – nos, a definíció szerint ők mind Manic Pixie Dream Girl-ök. Sőt, bár maga a kifejezés csak a 2005-ös Elizabethtown kapcsán született meg, a kapcsolódó Wikipédia-cikk egészen 1938-ig visszamenően tartja számon a tipikus MPDG-karaktereket.

És mi a probléma a Manic Pixie Dream Girl-ökkel?
Ellenzői úgy gondolják, hogy az MPDG-karakterek úgy jelenítik meg az ideális nőt, hogy az mindig a háttérbe szorul. Mindig csak inspirál, de ő maga soha nem alkot, fejlődik, vagy akár foglalkozik a saját életével, problémáival. A háttérben marad, pátyolgatja a férfit, és kínosan vigyáz rá, nehogy túlnőjön rajta – hiszen az ő feladata a támogatás, semmi más. Csak addig van rá szükség, amíg segít a partnerének. Amíg a bohókás kis jelleme kihúzza őt az önsajnálatból. Az alábbi videó készítője úgy fogalmaz: „the Manic Pixie perpetuaes the myth of a women as caregivers at our very core, then we can go fix these lonely sad man, so they can go fix the world”
https://www.youtube.com/watch…

Valóban ilyen tragikus lenne a Manic Pixie?
Érdekes elgondolkodni rajta. Az MPDG véleményem szerint korántsem a legrosszabb tipikus Hollywood-i nőábrázolás (nálam a tucat-akciófilmek sikoltozó női mellékszereplői a legirritálóbbak, akiket mindig megment az izmos FÉRFI, cserébe persze kötelező legalább egy ágyjelenet, de minimum egy kis smárolás) – de tény és való, hogy nem is a legegészségesebb idealizálni a Pixie-ket. Persze magától a filmtől is függ, hogy az MPDG mennyire tölt be kellék-szerepet egy valódi emberi lény ábrázolása helyett – nyilván az egyikben bosszantóan nagy mértékben, egy másikban azért személyisége is van a karakternek, és bőven élvezhető marad a történet.

Ami problémát jelenthet szerintem, amikor akarva-akaratlanul mi magunk is Pixie-k leszünk. (Nem rég ismerem meg ezt a kifejezést, de máris sikerült rájönnöm, hogy életem egy korábbi szakaszában én is Pixie-ként funkciáltam – arculcsapás-szintű volt a felismerés.) Furcsa belegondolni, hogy amire azt hisszük, hogy csak egy filmes karaktertípus, az egy létező jelenség lehet: vannak élő MPDG-k, és vannak, akik MPDG-eket igényelnek – olyan nőket, akik cukin és vidáman felrázzák őket, de cserébe nem várnak el kölcsönös lelki támogatást, és hát ugye, nem is veszélyezteti az önérzetüket, amíg csak így elbohóckodnak maguknak. Végül is, a kitalált Manic Pixie-k megalkotását is inspirálta valami…
Olivia Gatwood az alábbi versében szépen összefoglalja, hogy miért nem egészséges – a filmbéli ábrázoláson túl – amolyan „real life Pixienek” lenni: „The convenient thing about being a magical woman is that I can be gone as quickly as I came. And when you are a whole person for the first time, the movie is over.
https://www.youtube.com/watch…

16 hozzászólás