Andru  P 0



Kedvenc könyvek 14

Anthony Sheenard: Ellopni egy Chagallt
Frank Herbert: A Dűne
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Neil Gaiman: Csillagpor
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
Silvana De Mari: Az utolsó tünde
Terry Goodkind: Az első szabály I-II.
J. Goldenlane: Napnak fénye
Lois Lowry: Az emlékek őre
Andy Weir: A marsi
Anne Bishop: Vörös betűkkel

Kedvenc sorozatok: A Dűne, A vadonjáró tanítványa, A Végzet Ereklyéi, Az emlékek őre, Az utolsó ork, Drizzt legendája, Káosz-ciklus, Mysterious Universe: York Ketchikan, Napnak fénye-ciklus, Riyria-krónikák, Sötételf, Vis Major

Kedvenc kiadói sorozatok: Alapítvány-Birodalom-Robot univerzum gyűjteményes kötetek

Kedvenc alkotók: Isaac Asimov, J. Goldenlane, Jane Austen, Mikszáth Kálmán, R. A. Salvatore

Kedvenc kiadók: Delta Vision

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Andy Weir: A marsi
Rosta Gábor: A városi tanya
Johanna Basford: Virágálom
>!
2019. május 1., 15:16

Rosta Gábor: A városi tanya Szemléletváltás a válság idején – Önellátás, takarékosság, környezetszemlélet

>!
2019. április 21., 03:34
>!
Leviter, Pócsmegyer, 2009
194 oldal · ISBN: 9789638739773
>!
2018. december 23., 14:28

Az első 3 kész :)

Hirdetés

Utolsó karc

>!
Andru P

Azok a törpék, akik híresek lettek az irodalomban, nagyon sokat köszönhetnek a skandináv kultúrának. Egész konkrétan: az életet, a hírnevet és a folyamatos jelenlétet a világ minden részében és azon túl is.
A skandináv mitológia szerint a törpék csúnyák, nagy az orruk, kerülik a világosságot (kővé is válnak a napfény hatására). Már abban az időben is a föld alatt laktak, barlangjaikat díszítgették, imádták az aranyat. Ez arra sarkallta őket, hogy jó orral megtalálják, kiválóan feldolgozzák. Nemcsak az elfeknek és az embereknek, hanem az isteneknek is kovácsoltak, többek közt Gungnirt és Draupnirt (Odin dárdáját és karpántját), Mjölnirt (Thor kalapácsát).
Rosszindulatúnak és ellenségesnek tartották őket, akik senkivel nem akartak kijönni. Kitartóak, szívósak, kemények, akár a szikla.

Az idők folyamán persze kissé átalakultak, már nem tartják a világot és talán már nem is olyan ellenségesek. Szakmájuk megmaradt, még mindig mesterkovácsok :) Még mindig csodás termekben élnek a föld alatt, de már nem hat rájuk a napfény. Még mindig kemény életet élnek, de büszkék rá, hogy nem olyan nyápicok, mint az elfek vagy az emberek.

Utoljára Drizzt do Urden társaiként találkoztam törpékkel és elismeréssel adóztam bátorságuknak, bajtársiasságuknak és szervezettségüknek. Sosem kapkodnak, mindig higgadtak, mindig tudják, hogy mi a terv. Szeretik a sört is, bár ez nem csak itt van így. Szinte már elvárjuk egy törpétől, hogy időnként (gyakran) leküldjön egy nagy korsóval a torkán.

Sokat köszönhet a törpék népe Tolkiennek, aki nem kevésnyi törpe szereplőjét a mitológiából vett törpe nevekkel ruházta fel, átemelve őket ezzel a halhatatlanságba.