Azt hiszem új kedvenc párocskára akadtam: Rhysand és Feyre. Nektek kik a kedvenc könyves párjaitok?
– Tessék?
– Má-sold le az á-bé-cét. Ad-dig…
– Hallottam, amit mondtál. – Rohadék. Rohadék, rohadék,
rohadék.
– Akkor láss munkához – mondta, és felállt. – Annyira azért
lehetnél illemtudó, hogy akkor hívsz rohadéknak, amikor már
felvetted a pajzsod.
Eltűnt a fodrozódó sötétségben, és csak utána jöttem rá, hogy
engedtem eltűnni a kőkemény mentális falamat.
Egyedül az bizonyította, hogy Rhys a közelben van, hogy újabb
és újabb feladatokat kaptam tőle: az ábécét kellett vakon
másolgatnom, a mondatokban csak egy-egy szót cserélt ki, de
egyik felháborítóbb volt, mint a másik.
Rhysand a legsármosabb főúr.
Rhysand a legszórakoztatóbb főúr.
Rhysand a legravaszabb főúr.
Köszönöm.
Kurta nevetés.
– Csak így egyszerűen köszönöm? Semmi olyasmi, hogy főúr
létedre mit cselédkedsz, Rhysand? Vagy: Akármit is akarsz,
fütyülök rá? – Csettintett a nyelvével. – Végtelenül csalódott
vagyok.
Felsóhajtottam.
– Majd átrendezzük a szobákat, jó lesz így – mondtam, és
Rhysre pillantva hozzátettem: – Rhys csak azért morgolódik,
mert öreg, és már régen ágyban lenne a helye.
Rhysand írt:
Lehet, hogy egy szégyentelen csajozógép vagyok, de legalább
nincs szörnyű rossz természetem. Gyere át a sebeimet ápolni,
amit a verekedésünk alatt kaptam tőled. Neked köszönhetően
tiszta véraláfutás vagyok.
Valami koppanó hangot hallottam az éjjeliszekrényen: egy toll
gurult a fényes mahagónin. Bosszúsan felkaptam, és az alábbi
sorokat körmöltem:
Nyalogasd magad a sebeidet, és engem hagyj békén!
A papír eltűnt.
Eltelt valamennyi idő, több, mint ami alatt azt a néhány szót
papírra veti az ember, ami megjelent.
Jobb szeretném, ha te nyalogatnád őket.
A szívem egyre vadabbul kalapált, valahogy felforrt a vérem,
amikor a mondatot újra és újra elolvastam. Provokált.
Összeszorítottam a szám, nehogy mosolyogjak, és ezt írtam:
Pontosan hol nyalogassalak?
Be se tudtam fejezni a kérdőjelet, a papír már eltűnt.
Sokáig vártam a válaszra.
Ahol akarsz, Feyre.
Legjobb lenne mindenhol, de választhatok, ha muszáj.
Visszaírtam.
Remélem az én nyalásom jobb, mint a tied. Emlékszem, hogy
a tied milyen borzalmas volt Hegyalján.
