AgiVega  I 10

JELENTEM, ÍROK!
Csupa nagybetűvel, mert ez számomra tényleg rendkívüli dolog.
Még 2013 elején kezdtem bele egy kétrészes regényciklusba, melynek az első részével bő egy év alatt kész lettem, a másodikat viszont nem sokkal azelőtt kezdtem el írni, hogy hatalmas változások álltak be az életemben (megismertem a Nagy Őt, eljegyzett, esküvő szervezés, esküvő, terhesség, vetélés, depresszió, újabb – végig aggódott – terhesség, szülés, gyereknevelés), így a második kötettel eleinte csak döcögősen haladtam, majd 2017 januárja óta egy sort sem írtam hozzá (a tavaly év eleje volt a lelki mélypont a vetélésem után, úgyhogy az ihlet akkoriban teljesen elkerült). Amióta Lili megszületett, levegőt venni sem volt időm, főleg az első hónapokban, de most végre ismét leültem a laptop elé, és ott folytattam, ahol majd' másfél éve félbehagytam. Még csak egy Word oldalnyi új anyag jött össze (az is két részletben), de legalább valami elindult. És csak most jöttem rá, hogy milyen nagyon hiányzott ez nekem. Az ÍRÁS.
A történet vége persze még odébb van, pláne ha ilyen „rohamtempóban” sikerül írnom (hiába, kisgyerek mellett elég nehézkes időt szakítani efféle luxustevékenységekre), de most már van rá remény, hogy előbb-utóbb csak elkészül. Szorítsatok nekem és Jasonnek (így hívják az új sorozat főszereplőjét), hogy sikerüljön! :)