AeS  P 2349



Kedvenc könyvek 10

José Saramago: Vakság
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Szabó Magda: Az őz
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Bartis Attila: A nyugalom
Romain Gary: A virradat ígérete
Szalóczi Dániel: Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Fekete István: Tüskevár

Kedvenc sorozatok: Adrian Mole, Gergő-regények, Kázmér és Huba, Négyen egy gatyában

Kedvenc kiadói sorozatok: Helikon Zsebkönyvek, Magvető Klasszikusok, Moly-antológia, Osiris Klasszikusok, Szabó Magda-életmű

Kedvenc szereplők: Athos, Clara del Valle, Edmond Dantès, Encsy Eszter, Fermina Daza, Jablonczay Kálmánné Rickl Mária, Milady, Rhett Butler, Robert Frobisher

Kedvenc alkotók: Böszörményi Gyula, Dragomán György, Fekete István, Janikovszky Éva, José Saramago, Radnóti Miklós, Szabó Magda, Szabó T. Anna, Závada Pál

Kedvenc kiadók: Agave Könyvek, Európa, Fumax, Kalligram, Magvető, Osiris, Palatinus, Pesti Kalligram, Scolar, Typotex

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Szabó T. Anna: Határ
Szilasi László: Luther kutyái
Miklós Radnóti: Gewaltmarsch
Paul Scheffer: Érkezési oldal
Mária Ďuríčková: A hófehér hercegnő
>!
2019. január 13., 09:19
>!
Magvető, Budapest, 2018
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436822
>!
2019. január 18., 09:22
>!
Magvető, Budapest, 2018
288 oldal · ISBN: 9789631437379

Miklós Radnóti: Gewaltmarsch Ausgewählte Gedichte

>!
2019. január 1., 13:25
>!
Corvina, Budapest, 1984
128 oldal · ISBN: 9631319776 · Fordította: Markus Bieler

Paul Scheffer: Érkezési oldal Európa és a bevándorlók

>!
2019. január 17., 20:38
>!
Osiris, Budapest, 2016
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632762777 · Fordította: Bérczes Tibor
>!
2019. január 1., 13:22
>!
Móra / Mladé Letá, Budapest, 1973
170 oldal · Fordította: Vércse Miklós · Illusztrálta: Miroslav Cipár
Hirdetés

Utolsó karc

>!
AeS P
Polihisztorképző – házi feladatok

1. háború és béke
Egy nő Berlinben

Én a rendszerváltáskor születtem, pár nappal a magyarországi négyigenes népszavazás, és majdnem két évvel a berlini fal lebontása előtt. Gondolhatjátok, hogy nincs sok konkrét emlékem erről az időszakról (még a Kacsamesék félbeszakítása c. korosztályos trauma is kimaradt), viszont ahogy telnek az évek, és érzékelem azt, hogy egyidős vagyok a történelem e szeletével, úgy érzem egyre inkább a személyiségem integráns részének. Például ahogy a mai napig sóhajtunk egy alig hallhatót, amikor átmegyünk az osztrák határon. Vagy az „elvámolnivaló” szó hangalakja.
*
Berlinben 2015-ben jártam először, és azonnal a legkedvesebb városommá vált. Amikor először álltam a Chekpoint Charlie-nál, elszorult a torkom, a Bernauer Strassén már sírtam. Berlin egymaga leképezi az egész 20. századot, és bár a második világháború őrületénél nem sok nagyobbat tudnék megnevezni, a vasfüggöny benne van a század top 5-jében.
A 20. század második felének tanulmányozásával nem lehet betelni. Sem a második világháborúval, sem az utána következő évtizedekkel, sem a rendszerváltással, sem pedig azzal, ahogy ez átvezet a 21. századba, abba, ahogy most élünk, amit ma tapasztalunk. Ezért indítottam ilyen messziről.
*
A kihívás első témája a háború és béke, ehhez választottam az ismeretlen női szerző által lejegyzett naplót, az Egy nő Berlinbent. A harmincas évei elején járó, több nyelven beszélő, szőke német nő, aki fotósként, kiadómunkatársként dolgozott a háború előtt, 1945. április 20-án kezdi rögzíteni Berlin mindennapjait, a szovjet hadsereg megjelenését, a fosztogatást, nők megerőszakolását, éhezést, általános kilátástalanságot, és több-kevesebb rendszerességgel egészen június 22-éig vezeti a naplóját. Nyomasztó és döbbenetes olvasmány, valódi kordokumentum – és szinte teljes mértékben érzelemmentes. Nincs harag, nincs gyűlölet, nincs vádaskodás, csak a szikár tények, és közben a teljes bizonytalanság mögött átsütő élni akarás és tenni akarás. A napló írója nem tudja, hogy még évek telnek el, amíg stabilizálódik a helyzet, még nem tudja, hogy ő (amit a lakóhelyéből be tudtam azonosítani, és amennyiben az maradt a lakóhelye) a város nyugati felén marad majd, mondhatni, szerencsésebb körülmények között. De megismertem és megkedveltem ezen az alig több, mint 300 oldalon, tudom, hogy a jég hátán is megélt volna.
Valamikor az 1910-es évek elején születhetett, már biztosan nem él. Remélem, látta még Berlint újra egyben. Örülnék, ha tudhatnám – így csak hiszem, hogy igen.

Fotó: Hein Gorny
A képen a legkedvesebb berlini épületem, a Dóm, a háború után.