adricca  P 0



Kedvenc könyvek 17

Michael Cunningham: Otthon a világ végén
Fekete István: Tüskevár
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Voltaire: Candide vagy az optimizmus
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
Erich Kästner: Három ember a hóban
Örkény István: Tóték
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Raana Raas: Árulás
Madách Imre: Az ember tragédiája
Hermann Hesse: Sziddhárta

Kedvenc sorozatok: Csodaidők, Fecskék és Fruskák, Harry Potter, Love★Com

Kedvenc szereplők: Albus Dumbledore, Bellatrix Lestrange, Boka János, Grom Lichi, Hermione Granger, Jonathan Glover, Leonid Reynis, Matula bácsi, Ootani Atsushi, Ron Weasley, Tain Hu, Yaan Raas

Kedvenc alkotók: Ady Endre, Mikszáth Kálmán, Nick Seluk, Örkény István, Radnóti Miklós, Stanisław Lem

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Ljudmila Ulickaja: Imágó
Lev Tolsztoj: Háború és béke
Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Csillagles
Joanne Harris: Bársony és keserű mandula
Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből
>!
2018. szeptember 10., 22:35
>!
Magvető, Budapest, 2011
622 oldal · ISBN: 9789631428902 · Fordította: Goretity József
>!
2018. április 7., 22:21
>!
Európa, Budapest, 1976
1492 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630706784 · Fordította: Makai Imre

Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Csillagles Válogatás a Moly.hu tagjainak írásaiból

>!
2017. október 14., 21:05
>!
Magánkiadás, Budapest, 2017
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631299403 · Illusztrálta: László Maya, Makoviczki Dóra
>!
2017. december 2., 16:56
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2008
336 oldal · ISBN: 9789632541976 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
2013. május 31., 09:15
>!
Corpus, Budapest, 1995
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630449048
Hirdetés

Utolsó karc

>!
adricca P
Kreatívírás

#26
Volt egyszer három kismalac. Egy napon az anyukájuk, egy jól megtermett koca-asszonyság így szólt hozzájuk:

– Na, ti három csirkefogó! Takarodjatok az ólamból, éljetek meg eztán a magatok lábán, ne is lássalak többet benneteket!

A három kismalac elindult, de nagyon hamar megunták a vándorlást, és valami hajlék után néztek volna éjszakára. Szembe jött egy ember, meg volt rakva a kocsija szalmával. Azt mondja a legkisebb kismalac:

– Én elveszem azt a szalmát, és házat építek belőle!

Egyből lecsapott az ötletre a másik két kismalac is. Összeverekedtek, de végül csak-csak a legkisebb malac került ki győztesen. Előrántotta a bicskáját, megfenyegette az embert, elzavarta a szekeréről, és a szalmából házat épített magának. A testvérei is be akartak költözni a házba, de elhajtotta őket.

– Hogyisne! Én szereztem a szalmát! Szerezzetek magatoknak, ha aludni akartok valahol! – kiabált még utánuk a ablakból is.

Továbbment a másik két kismalac. Egyszer csak szembejön velük az úton egy ember, fával a szekerén. A középső kismalac gyors észjárású volt, nem is mondott semmit, csak leütötte a testvérét, aztán az embert is, elhajtott a kocsi fával, és mire ezek ketten magukhoz tértek, megépítette a házikóját, jól bereteszelte az ajtaját, és nem engedett be senkit.

A harmadik kismalac nagyon megmérgesedett, miután magához tért. „Nem járja, hogy én vagyok a legnagyobb, nekem van a legtöbb eszem, és én még mindig nem szereztem magamnak házat.” – gondolta. Ahogy körülnézett, hogy mihez is kezdhetne, meglátta nem messze az éppen ébredező embert. Nosza túszul ejtette, és vitte a faluba.

– Adjatok nekem téglát, különben megölöm a társatokat! – kiabálta a falu főterén.

Szaladtak az emberek, összehordták gyorsan a téglát a kismalacnak, aki csak dörzsölgette a csülkeit. „Nekem lesz a legnagyobb és legszebb házam, a testvéreimet meg eheti a sárga irigység.”

Meg is építette a házát, beköltözött, és büszkén nézegetett kifelé az ablakon délutánonként.

Egyszer egy szegény farkas tévedt a környékre. Nem volt hol laknia, éhes volt és fázott. Megkocogtatta a legkisebb malacka szalmaházának ablakát.

– Engedj be, malacka – kérte – Éhes vagyok és fázom, nincs hol aludnom, és jön a vihar.

De a malacka még arra sem méltatta, hogy kinézzen az ablakon a kopogásra. Rosszul tette, mert így a közeledő viharfelhőket sem látta, csak akkor eszmélt fel, mikor az első széllökés szétfújta a szalmaházát. Szaladt, szaladt a farkassal együtt az ítéletidő elől, a középső malacka házáig. Tudta a kismalac, hogy a testvére úgysem fogja beengedni, bebújt hát a kéményen át, és elfoglalta a testvére kanapéját. A középső malacnak még rendesen felháborodni se volt ideje, már hallotta is a farkas kétésgbeesett kopogtatását.

– Kérlek, malacka, engedj be, hatalmas vihar van idekint, bőrig ázom, ha kint maradok.
A malacok azonban csak nézték a farkast az ablakból, és röhögtek rajta. Egészen addig röhögtek, míg forgószél nem kerekedett, és le nem rombolta a faházikót.

Futott a két malacka a testvérük házáig, ő azonban nem véletlenül volt a legeszesebb hármuk közül: este megnézte a híradót és az időjárás-jelentést is, így már tudta, hogy jártak a testvérei, és mikorra várhatja a vihar érkezését. Jó időben begyújtott a kémény alatt, felrakta rá a nagy kondért tele vízzel, és mikor a két kismalac bebújt a kéményen át, egyenest belepotyogtak a forró vízbe. A malacka csak nevetett rajtuk, beengedte a farkast is, mikor kopogtatott, és rögtön befogta ház körüli munkára. Összegyűjtette vele a testvérei házainak maradékát, megszerezte a birtokaikat, rettegésben tartotta a falut, és ott spórolt, ahol tudott. Szegény farkasnak is alig adott enni, és a tb-jét sem fizette be, helyette inkább pengő sarkantyús csizmát vett magának.

Egyszer aztán éppen kikocsizott a birtokra, hogy megnézze a farkast, ahogy a káposztát kapálja. Felállt a bakra, onnan kiabált a farkassal, hogy gyorsabban kapáljon, mikor újra nagy vihar kerekedett, és a villám belevágott a sarkantyújába. Ropogósra sült a malacka, a farkas pedig eldobta a kapát és nekiült végre falatozni a malacpecsenyéből.

Azóta is falatozik, ha ugyan meg nem halt.

7 hozzászólás