Àdám 0




Kedvenc könyvek 17

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az őrült naplója
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Madách Imre: Az ember tragédiája
Szabó Magda: Az ajtó
Michael Cunningham: Az órák
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai
Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
Tim Marshall: A földrajz fogságában
Stanisław Lem: Az emberiség egy perce
Müller Péter: Részeg józanok – Ötven év múltán
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Kedvenc szereplők: Nora Helmer, Szeredás Emerenc

Kedvenc alkotók: Henrik Ibsen, J. K. Rowling, Madách Imre, Margaret Atwood, Michael Chabon, Michael Cunningham, Nádasdy Ádám, Pintér Béla, Szabó Magda

Kedvenc kiadók: HVG Könyvek, Kossuth


Aktuális olvasmányok

Az első és a második világháború
Náray Tamás: A végzet
Csáth Géza: A varázsló halála
Percy Bysshe Shelley: Shelley versei
Dálya Gergely: Bevezetés a csillagászatba
John Boardman: Görög művészet
Őstörténet és a korai civilizációk
Otto Neugebauer: Egzakt tudományok az ókorban
Euripidész: Euripidész összes drámái
John Keane: A demokrácia legrövidebb története
Oswald Spengler: A nyugat alkonya I-II.
Szilvay Gergely: A gender-elmélet kritikája
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Komoróczy Géza (szerk.): Gilgames / Agyagtáblák üzenete
>!
2023. június 10., 13:23
>!
2023. június 4., 18:02
>!
2023. május 17., 17:29
>!
2023. május 17., 21:24

Dálya Gergely: Bevezetés a csillagászatba Az atommagoktól a galaxis-szuperhalmazokig

>!
2023. február 13., 20:10
>!
2023. február 3., 19:19
>!
2023. január 16., 19:26
>!
2022. november 10., 13:12

Oswald Spengler: A nyugat alkonya I-II. A világtörténelem morfológiájának körvonalai

>!
2022. június 30., 17:46

Szilvay Gergely: A gender-elmélet kritikája Töprengések az antropológiai forradalomról a feminizmustól a transzneműségig

>!
2021. október 10., 00:39

Komoróczy Géza (szerk.): Gilgames / Agyagtáblák üzenete Ékírásos akkád eposzok és ékírásos akkád lírai-filozófiai versek

>!
2021. szeptember 11., 00:41

Utolsó karc

Àdám>!

Petronius: Satyricon, LXXXIII

Egy képtárba vetődtem, melyet különböző stílusú festmények tettek csodálatra érdemessé. Láttam itt Zeuxis nem egy kezeművét, amelyekkel még nem bánt el a könyörtelen idő, és nem minden borzadály nélkül tanulmányoztam végig Protogenes vázlatait, melyek életszerűségükkel szinte megcsúfolják a természetet. Apelles istennőjét is, melyet a görögök μονόκνημμον-nak neveznek, imádattal bámultam. Mert az alakok körvonalai olyan művészettel, olyan élethűen voltak megrajzolva, hogy az az érzése támadt az embernek, mintha a festmény lélegeznék. Arrébb egy felhőt szántó sasmadár ragadta az égbe az idai ifjút; emerre pedig a liliomos lelkű Hylas kergette el magától a vétkes najádot.
Mellettük Apollo kárhoztatta gyilkosságban vétkes kezét, és az újonnan született virágokkal ékesítette megeresztett húrú hangszerét. A sok, ecsettel életre keltett szerető arcára tekintve,
felkiáltottam:
– Ó, a szerelem hát az isteneket se kíméli! Iuppiter a saját egében sem találta meg azt, akit igazán szeressen, de ha bűn árán, a földön kereste is vágyára az írt, mégis, másnak jogaiba nem gázolt. A nimfa, ki rabul ejtette Hylast, gátat vetett volna vágyainak, ha tudja, hogy Hercules tiltakozni fog ellene. Apollo virágban keltette új életre a szeretett fiú árnyát; és minden mesében hallhatunk vetélytárs-nem-zavarta ölelkezésekről. De én, én, vendégszerető
barátságomba egy Lycurgusnál kőszívűbb embert fogadtam.
Íme azonban, miközben én a szelekkel viaskodom, belép a képtárba egy havasfejű aggastyán, megviselt ábrázattal; megfoghatatlan nagy dolgok ígérete sugárzott belőle, de külsejét tekintve nem volt éppen szemrevaló: messziről lerítt róla, hogy az irodalmároknak abból a fajtájából való, amelyre a pénzemberek általában gyűlölettel tekintenek. Bejött hát, és megállt az oldalamnál…
– Szóval – mondja –, költő vagyok, és, amint remélhetem, nem a legutolsó tehetség, ha ugyan jelentenek valamit a koszorúk, amelyekkel udvariasságból a kontárokat is gyakran megajándékozzák.
– De akkor, mondd csak, miért vagy ilyen toprongyos?
– Éppen azért. A szépség szerelme még soha senkit nem tett gazdaggá.

Tengerben bízó kalmárnak a haszna temérdek;
kit tábor s csatatér csábít, aranyöv lesz a bére;
ócska hizelgő ittasan elnyúl bíboros ágyán,
és aki hitvest csábít, jó fizetést kap a bűnért.
Dérvert condrában csak a Szónoklás maga borzong,
míg hivogatja az elhagyatott Művészetet – ingyen.

Kapcsolódó könyvek: Petronius Arbiter: Satyricon

Petronius Arbiter: Satyricon