abataviola 1



Kedvenc könyvek 38

Katja Millay: The Sea of Tranquility – Nyugalom tengere
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Kerstin Gier: Rubinvörös
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Szabó Magda: Tündér Lala
James Dashner: Az útvesztő
Victoria Forester: A lány, aki tud repülni
Charles Dickens: Twist Olivér
E. Lockhart: A hazudósok
Okváth Anna: Szonáta gordonkára és kávédarálóra
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Leiner Laura: Bábel

Kedvenc sorozatok: Ambrózy báró esetei, Az ötödik hullám, Bexi, Csúfok, Időtlen szerelem, Jonatán kalandjai, Rontásűzők, Útvesztő

Kedvenc szereplők: Agyar, Ambrose Young, Archer, Archibald, Aslan, Auri, Bailey Sheen, Balogh Csaba, Báró Ambrózy Richárd, Bast, Ben Parish (Zombi), Booker Gatto, Cadence Sinclair Eastman (Cady), Cassie Sullivan, Charlie, Csurár Fecska, Daemon Black, Daniel Altan Wing (Day), Denna, Drew Leighton, Edmund Pevensie, Elodin, Erdős Renée, Fern Taylor, Frankie Landau-Banks, Gatwick Matthew Patil (Gat), Gideon de Villiers, Gwendolyn Shepherd, Hangay Emília (Mili), Hangay Emma, Ó Ida, Jonathan Sinclair Dennis (Johnny), Josh Bennett, Jude Sweetwine, June Iparis, Kiss Szabolcs (Szasza), Körte, Krónikás, Kvothe, Linnéa Wallin, Luc, Lucy Pevensie, Maggie Brown, Marika Kimura (Adu), Maximum Ride, Mentcs, Mihály Terka, Minho, Minoo Falk Karimi, Monyorókeréki és Monoszlói Erdődy Agáta Mária Gobertina, Mück Mári, Nagy Márk, Nastya Kashnikov (Napsugár), Newt, Noah Sweetwine, Ophélie, Oscar Ralph, Patrick, Patrick Peoples (Pat), Pilisy Róza, Puding, Rengetegtúl-erdei Agatha, Rudnay Béla, Sam, Sam Sullivan (Mazsola), Seth Prescott, Simmon, Suha István (Isti), Tarján Vilmos, Thomas, Tiffany Webster, Todd Hewitt, Valek, Vanessa Dahl, Viola Eade, Yelena

Kedvenc alkotók: Arany János, Böszörményi Gyula, E. Lockhart, József Attila, Katja Millay, Lázár Ervin, Michael Ende, Okváth Anna, Patrick Rothfuss, Szabó Magda

Hirdetés

Aktuális olvasmányok

Mark Helprin: Téli mese
Kádár Annamária: Mesepszichológia
Sean Covey: A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása
C. S. Lewis: The Magician's Nephew
>!
2018. december 31., 09:57

Kádár Annamária: Mesepszichológia Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban

>!
2018. szeptember 24., 19:55
>!
2018. április 5., 22:01
Hirdetés

Utolsó karc

>!
abataviola
Molyolók saját írásai

Illanatok

Vajon lehet novellát írni egy pillanatról? Képes-e betűk szigorú egymásutánisága beszélni olyan titokzatosságról, kifürkészhetetlen megfoghatatlanságról, mint az érzelem? Talán, ha az ember lelkében lángoló zabolátlan tűz túlcsordul, s szavakban végződik, olykor megkísérelhető. Nem csupán egyetlen pillanat volt ez; egymásba olvadó percek tökéletes egymásutánisága volt. Olyan élmény, amelyről a gyerekeidnek is suttogva mesélsz majd, mert nem akarod megtörni a múlt varázsát.
Zarándokok voltunk. Utasok, akik nem a célért mennek, hanem magukkal hordozzák azt. A célba érés valaminek a vége, elmúlás – az életet sem a halálért küzdöd végig. Számunkra az út volt a fontos. A megélés. Tanulókként, a természet vadságában próbáltuk kitapasztalni, hogyan lehet minden egyes másodpercet a lehető legteljesebben megélni. Jelen lenni tanultunk. Ha egyszer valaki zarándokká válik, nem azonosul többé a hétköznapi ember pazarló anyagiasságával. Nem rohan sehová, csak létezik. Megtanul szeretni minden egyes szélfuvallatot, minden csepp vizet és az összes apró, kedves, bíztató szót. Megérti ezeknek a lényegét, a valóságát. Megérti, hogy ezekből fakad az élet. Ha egyszer zarándokká válsz, soha többé nem leszel ugyanaz az ember. Egész nap vándor utasokként róttuk az ösvényeket, így fáradt testünk, akár a szomjazó az utolsó pohár víz után, úgy kapott az alkalmon, hogy megpihenjen. De nem lesújtó kimerültség volt ez, inkább az a fajta, mikor a tested már csak azért létezik, hogy a szárnyaló lelked temploma legyen. A csillagok alatt ültünk. Távol a civilizációtól, a szorongástól és minden félelemtől. Még a többi zarándokhoz képest is szegénynek számítottunk. Semmink nem volt a végtelen égbolton és egymás társaságán kívül, de nekünk ez ott és akkor az életet jelentette. Körben ültünk, mások számára talán jelentéktelennek tűnő dolgokról beszélgetve. Mindenki elmondta, hogy érzi magát. És ezekben a mondatokban annyi őszinteség volt, annyi tisztaság, nyugalom és béke, amely minden gazdagságnál többet számít. Egy maréknyi fiatal, kiszakítva a világból, az univerzum felett lebegve. Majd énekelni kezdtünk. Csak hátradőltem, kinyújtottam a csupasz lábaimat a puha fűben, néztem a milliárdnyi fénylő csillagot az égen, éltem a pillanatot azok között, akik mellett igazán önmagam lehettem, csorogtak a könnyeim és azok a percek tökéletesek voltak. Hamisítatlanul és tisztán tökéletesek. Egyszerűen mindennel együtt és mindentől függetlenül boldog voltam. Könnyeztem, mert túlcsordult bennem az öröm. Megszűntek a korlátaim. Feloldódtak a végtelenné húzódó pillanatban. Bárcsak elraktározhatnánk az ilyen érzésekből. Hogy elő tudjuk venni, mikor minden minden apró darabokra hullik körülöttünk. Mikor már az összes öröm kikopott a perceinkből. Mikor fékezhetetlenül zokogunk a falnak dőlve. Azt akarom, hogy mindenki tapasztaljon meg ilyen élményeket. Élményeket, amik nem anyagiasak, nem akaratosak. Amiket a szeretet tesz örök érvényűekké. Hogy ne hagyjunk több percet elporladni a semmiben. Hiszen végső soron ez az, ami számít. Megélni a pillanatot.

2 hozzászólás