!

Rákosi Viktor magyar

Sipulusz, Rákosi Viktor (Sipulusz)

1860. szeptember 20. (Ukk) – 1923. szeptember 15. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Rákosi_Viktor

Könyvei 33

Rákosi Viktor: Elnémult harangok
Rákosi Viktor: Korhadt fakeresztek
Rákosi Viktor: A hős fiúk
Sipulusz: Guttman a csörgőkígyó
Rákosi Viktor: Sipulusz humoros elbeszélései
Rákosi Viktor: A buzsáki királyság
Rákosi Viktor: Kis emberek világa
Rákosi Viktor: Polgárháború / Egy falusi hamlet
Rákosi Viktor: Egy falusi Hamlet
Rákosi Viktor: Sipulusz humoreszkjei

Szerkesztései 1

Jókai Mór – Bródy Sándor – Rákosi Viktor (szerk.): Ezernyolczszáznegyvennyolcz

Antológiák 6

Száz magyarok könyvei I-X.
Háy János (szerk.): Mikor igyak, mikor ne?
Simkó György (szerk.): Öngyilkosok szigete
Kerényi Ferenc (szerk.): Humoros novellák a XIX. századból
Kerényi Ferenc (szerk.): Novellák a századvégről és a századelőről

Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

– Az élet egy hosszú haldoklás, melynek bizonyosan halál a vége…

302. oldal, A jóslat (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál · haldoklás
>!
Carmilla 

Legtöbben férjhez mennek anélkül, hogy szerelmesek volnának, s mégtöbben szerelmesek, anélkül, hogy férjhez mennének.

13. oldal, Hoffmann meséi - Előszó (Magvető, 1957)

>!
Carmilla 

Én is csak olyan ember vagyok, mint többi írótársam, s a magam sikerei és tehetsége iránt teljes elismeréssel viseltetem.

346. oldal, Vége a nyaralásnak (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: író
>!
Carmilla 

Különös, ha az ember vendég, mennyivel jobb étvágya van.

133. oldal, Reggelizés egy ismeretlennel (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: étvágy
>!
Carmilla 

    Korán rájöttem arra, hogy az emberek szeretnek könyvet kérni kölcsön, de nem szeretik azt visszahozni.

222. oldal, A három ismeretlen (Magvető, 1957)

>!
Carmilla 

    Mikor a bor már otthon volt, a szállítólevélen a következő megjegyzést vettem észre:
A bor földerítése szükségesnek mutatkozik.
    Mi az ördög! Ez még eddig sohasem fordult elő. Hát a nyíri borok az idén szomorúbbak, mint máskor? Hogyan kell vajon a szomorú bort földeríteni? Nagy kérdés olyan ember előtt, aki inkább önmagát szokta a borral földeríteni.

83. oldal, Élénk derültség a borban (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: bor
>!
Jávori_István I

Simándy összefont karokkal megállt a vénember fölött.
– Mikor Pompejit kiásták, a város kapuja mellett találtak egy kővé vált római katonát Egy közönséges, rosszul fizetett közkatonát. Odaállította a tisztje, hogy őrizze a kaput. A föld megrendült, a Vezúv elkezdett mennydörögni. Lángoszlopok törtek elő kráteréből, a lakosság menekült. A katona ott maradt őrhelyén. Fekete füst terjedt el a földön, forró hamu esett az égből, a gyilkos forróságú láva sisteregve ömlött alá a hegyről. A katona ott maradt őrhelyén. A láva elborított minden utcát és emelkedett. A nép egymást gázolva, sikoltozva menekült a katona mellett el, ki a városból. A katona a kapu falának támaszkodott, keményebben megmarkolta a kardját s nem mozdult onnan. Ott halt meg, a parancs, a kötelesség oda szegezte; egyedül ő nem vesztette el a fejét az általános rémületben… Az a római katona én vagyok.

122. oldal (Népszabadság Könyvek, 2007)

>!
Carmilla 

(…) Az árokban sok béka és kevés víz volt. Én mégis a vízből vettem a kalapomba és föllocsoltam az asszonyt.

122. oldal, A balatoni özvegy (Magvető, 1957)

>!
Carmilla 

    Egy nyáron a Császárfürdőbe mentem lóvasúton. Egy feketébe öltözött vastag asszony ült mellettem, akit kilencven kilóra becsültem. Leejtette a legyezőjét, fölvettem, leejtette a zsebkendőjét, fölvettem, rálépett a lábamra, és föl se vettem. Mindez őt annyira meghatotta, hogy megszólított:
     – Szereti a kürtszót?
    Meglepve néztem rá. Miért éppen a kürtszót? Miért nem a sajtot vagy a narancsot?
     – Hogy érti ezt, nagysád?
     – Szereti a kürtöt, mikor szól?
     – A kürtöt mikor szól? Valóban nagysád, erre nem gondoltam még…
    Teringettét! Még ha azt kérdezné, hogy fújtam-e már kürtöt, ezt érteném.
     – Mert lássa, én nem szeretem, s idegessé tesz, hogy a lóvasúti kocsis egyre fújja.
    Vagy úgy, hát erről jutott eszébe? Így mégis van némi értelme a kérdésnek.

27. oldal, Hoffmann meséi - IV. Az özvegy (Magvető, 1957)

>!
Carmilla 

Uraim! Jegyezzék meg (egy sokat tapasztalt ember mondja ezt önöknek), minél rosszabb a helyesírása egy nőnek, annál jobb az étvágya.

178. oldal, Az oroszlán (Magvető, 1957)

Kapcsolódó szócikkek: étvágy