!

Radnóti Miklós magyar

Radnóti Glatter Miklós, Miklós Radnóti

1909. május 5. (Budapest) – 1944. november 9. (Abda)

Teljes névGlatter Miklós, Radnói Miklós, Radnóczi Miklós
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Radnóti_Miklós

Könyvei 52

Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Radnóti Miklós: Bori notesz
Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből
Radnóti Miklós: Ikrek hava
Radnóti Miklós: Napló
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Radnóti Miklós: Eclogák
Radnóti Miklós: Ikrek hava / Napló
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai

Fordításai 89

Miguel de Cervantes: Don Quijote
William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok
William Shakespeare: Öt dráma
Jean de La Fontaine: Állatmesék
Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: A romlás virágai
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
George Gordon Noël Byron – Percy Bysshe Shelley – John Keats: Byron, Shelley, Keats versei
Arthur Rimbaud: Arthur Rimbaud versei
Arthur Rimbaud: Arthur Rimbaud összes költői művei
William Blake: William Blake versei

Antológiák 15

Veress István (szerk.): A macska ezer arca
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Vas István (szerk.): Vallomás
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Illés Endre (szerk.): Magyar elbeszélők – 20. század I-III.
Benczik Vilmos (szerk.): „Felszállnak a sikoltások” – Ibéria
L. Jeszenszky Ágnes (szerk.): Örök természet
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dícsérete

Róla szóló könyvek 15

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete
Pomogáts Béla: Radnóti Miklós
Vilcsek Béla: Radnóti Miklós
Z. Szabó László (szerk.): Radnótitól Radnótiról
Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!”
Bókay László: Radnóti Miklós – Fényképek
Réz Pál – Domokos Mátyás (szerk.): Erőltetett menet
Matyasovszki József (szerk.): Radnóti Miklós
Both Miklós: Radnóti Miklós

Alkotói polc

>!
Ninácska 

Radnóti Miklós 38 alkotói Bővebben

Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött prózai írásai
Radnóti Miklós: Ikrek hava / Napló
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Radnóti Miklós: Bori notesz
Radnóti Miklós: Orpheus nyomában
Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat
Radnóti Miklós: Eclogák
Radnóti Miklós: Virágének
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei

Népszerű alkotóértékelések

+
>!
danaida

Radnóti Miklós

őt nem csillagozom.. 5 csillag többszöröse járna neki.. de egy csillaga volt és abba belehalt..

+
>!
Bla IMP

Radnóti Miklós

Radnóti Miklós (1909-1944)
Budapesten született, 1909. május 5-én. Eredeti neve Glatter Miklós. Születése anyjának és ikertestvérének az életébe került; 11 éves volt, amikor apja meghalt. Az 1920-as évek végén a Radnót falu nevét választotta, mivel Radnóton – Felvidéken, Gömör vármegyében – született a nagyapja.
Nagybátyja, Grosz Dezső gondoskodott róla, az ő kívánságára szerzett kereskedelmi érettségit 1927-ben, a csehországi Reichenberg (ma Liberec) textilipari szakiskolájában.
Szerepelt a Jóság 1929 című antológiában, és néhány rövid életű folyóirat szerkesztésében is részt vett (1928; Kortárs). Két és fél évet nagybátyja vállalatánál dolgozott.
1930-ban megjelent első verseskötete (Pogány köszöntő). Ősszel a szegedi egyetemen magyar-francia szakra iratkozott be. Sík Sándor, „a nagy professzor”, fölfigyelt rá, meghívta tudósképző szemináriumába.
Radnóti egyik alapítója a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. Falukutató útjaikon a parasztélettel ismerkedett (Tápé, öreg este), részt vett a munkásotthon kulturális életében. Az illegális kommunista párttal már Szeged előtt laza kapcsolatba került, de tagja sohasem lett, sőt nemegyszer bírálta, így pl. a József Attilát elítélő moszkvai írók dogmatizmusát.
1931-ben elkobozták Újmódi pásztorok éneke című kötetét, és izgatás, vallásgyalázás címén nyolcnapi fogházra ítélték; ezt Sík Sándor közbelépésére felfüggesztették. A nyarat Párizsban töltötte. Lírája két kötettel gazdagodott Szegeden (Lábadozó szél 1933; Újhold Buday György fametszeteivel, 1935).
1934-ben bölcsészdoktorrá avatták. Nevének Radnótira magyarítását, mivel ez védett név volt, megkérdezése nélkül Radnóczira módosították. Írásait továbbra is Radnótiként írta alá, a ráerőszakolt névnek pusztán doktori értekezésének egyetemi változatán (Kaffka Margit művészi fejlődése) kellett szerepelnie.
1934-ben házasságot kötött a szerelmes verseit már kora ifjúságától ihlető Gyarmati Fannival.
1935-ben tanári oklevelet szerzett, katedrához mégsem jutott: magánórák adásából, szerény tiszteletdíjakból élt. 1935-ben szerkesztette a 12 fiatal költőt bemutató Korunk című antológiát.
1936-ban tette közzé a pályájának fordulópontjaként emlegetett Járkálj csak, halálraítélt! című verseskötetét.
1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott. Nyáron egy hónapig Párizsban tartózkodott.
1938-ban megjelent Meredek út című könyve.
1940-ben adta ki Ikrek hava című prózai írását gyermekkoráról. Ezzel egy időben a Válogatott verseket, 1942-ben Naptár című rövid ciklusát jelentette meg.
1940. szeptember 5.-december 18. között munkaszolgálatos volt Szamosveresmarton. 1942. július 1-jétől Margittán, Királyhágón, Élesden (Bihar megye), majd a hatvani cukorgyárban, végül a fővárosban szolgált.
A háborús cenzúra nem egy versének közlését törölte, így leginkább csak műfordításaival fordulhatott olvasóihoz; különösen La Fontaine meséin 1943 át. A fordítások javát Orpheus nyomában l943 című kötetben gyűjtötte össze.
1944. május 20-án ismét munkaszolgálatos lett. Német felügyelet alatt a szerbiai Bor melletti Lager Heidenauban írta remekműveit, a két utolsó eclogát, a Gyökér, a Levél a hitveshez és az À la recherche című verset. 1944. szeptember 17-én innen indították el utolsó útjára. Költészetének erejébe és fennmaradásába vetett hite oly erős volt, hogy még az „erőltetett menet” közben is képes olyan remekművek megírására, mint a négy Razglednica. Noteszába gondosan beírt verseit exhumálásakor viharkabátjának zsebében találták meg. A még maga összeállította, de utolsó verseivel bővített kötete (Tajtékos ég 1946) a háború után éledező irodalmi életünk első jelentős eseménye.
Abdán végeztek vele magyar keretlegények, 1944. november 9-én.
Kevés olyan magyar művész van, akinél élet és költészet ennyire elválaszthatatlan lenne. Születésének tragikus körülményeitől egész életében nem szakad el, s egyre erősödő mértékben jelennek meg verseiben a bűntudatnak, a szenvedés jogosságának motívumai. Származása pedig sorsának történelmi tragikumát adja. Pomogáts Béla szavaival: „Mintha természet és társadalom azon vetélkedett volna, melyikük pusztítsa el előbb.”

Forrás Wiki és Net

+
>!
kiscsillag0310

Radnóti Miklós

Ha egy korban éltünk volna, biztos halálosan szerelmes lettem volna Mikbe. Kicsit még így is… Minden érdekel, ami ő, érdekes módon a kiábrándítóbb hozzá kapcsolódó történetektől sem szeretem kevésbé, sőt legszívesebben megvédeném mindenkitől. De a szerelem már csak ilyen, nem?

Sokkal szegényebb lenne a világ az ő lábnyoma nélkül.

+
>!
Papusz SP

Radnóti Miklós

Azt, hogy ki a kedvenc íróm, nem tudom megmondani, de ha kedvenc költőről van szó, gondolkodás nélkül rávágom, hogy ő az.

+
>!
AeS

Radnóti Miklós

Miklóst 14 éves koromban mutatta be nekem az általános iskolai osztályfőnököm, egyben magyartanárom, irodalomórán. Egészen addig nem ismertem az életútját, nagyon az életművét sem; tátott szájjal hallgattam az órát, és az arra következőket is, a verseket, eclogákat, a naplót. Az osztályfőnökömnek is feltűnt, felelhettem is a Mint a bika c. versből, úgy gondolta, hogy majd megvillantja az osztálynak, milyen egy páratlan felelet. Négyest kaptam. Nem haragszom. Mégsem kezdhettem el ordítani, hogy nem akarom hangosan elemezni az eszközeit, mert igazán csak némán érzem őt.

2 hozzászólás
+
>!
zsebibaba007

Radnóti Miklós

Már általános iskolában is Radnóti volt az egyik kedvencem. A Nem tudhatom-ot kívülről tudom azóta is. Bármikor tudnék tőle olvasni, nekem örök kedvencem marad. <3

+
>!
Lee20013

Radnóti Miklós

Nekem az a fontos, hogy egy vers kiváltson belőlem valami érzelmet, nem elemezgetem. Persze, érdekel mit jelent, de nem ez az elsődleges szempont, amikor olvasok. Radnóti Miklósnak pedig mindig sikerül valamit kiváltania belőlem, néha sajnálatot, borzongást, utálatot vagy egyszerűen csak csodálatot a költészete iránt.

+
>!
Virág_Mező

Radnóti Miklós

Ami azt illeti, nemrég zúgtam bele Radnótiba, de azóta még vele is álmodom. Az egy dolog, hogy a kor, amiben meghalt, a szenvedélyem, ő valahogy kiemelkedik. Továbbá versei határozottan időtállóak, ne menjünk tovább, gondoljunk csak a Himnusz a békéről című művére (egyik nagy kedvenc). „Didergő erdők anyja, téli nap, / Leheld be zúzos fáidat meleggel / S állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk / e háboruk perzselte télben itt / Ahol az ellenállni gyönge lélek / Tanulja már az öklök érveit.” De a vége az, ami igazán beleég az ember agyába. „Így lesz-e? Így. Mert egyszer béke lesz. / Ó, tarts ki addig, lélek, védekezz!” Hát mi ez, ha nem örök érvényű?

+
>!
molke

Radnóti Miklós

Középiskolás koromban egy versmondó verseny kapcsán találkoztam IGAZÁN Radnótival (nem versmondó, csak hallgató voltam), a vers a Tétova óda volt. És azóta időnként messzebbről, időnként közelebbről rajongok érte. Minden sora megérint, legyen korai vagy munkaszolgálatban írott verse – csak ámulok: hogyan lehet ilyen egyszerű, mégis csodálatos verseket írni?
"Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget." (Tétova óda)
"S a vörheny és a kanyaró
vörös hullámai mind partradobtak.
Egyszer el akart nyelni, – aztán kiköpött a tó.
Mit gondolsz, miért vett mégis karjára az idő?" (Negyedik ecloga)
A versei nem eresztenek; ha elolvastad, még sokat kell foglalkozni velük!
Most @Izolda Bradbury-s kihívása kapcsán vettem újra kézbe az Erőltetett menet c. válogatást. Köszönöm neki!

+

Népszerű idézetek

+
>!
ludovika

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

+
>!
ficka

Bájoló

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.

223. oldal (Szépirodalmi, 1963)

+
>!
Uzsonna P

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;

Nem tudhatom...

2 hozzászólás
+
>!
Cheril

HUSZONNYOLC ÉV

Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikret szülő anyácska, – gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.

Mögöttem két halott,
előttem a világ,
oly mélyről nőttem én,
mint a haramiák;
oly árván nőttem én,
a mélységből ide,
a pendülő, kemény
szabadság tágas és
szeles tetőire.

Milyen mély volt gyerekkorom,
s milyen hüvös.
Hívó szavad helyett kígyó
szisszent felém játékaim
kis útain, ha este lett
s párnáimon vért láttam én,
a gyermeket elrémitő,
nagy, hófehér pehely helyett.

Milyen mély volt gyerekkorom,
s milyen magos az ifjúság!
A két halál megérte-é? –
kiáltottam a kép felé,
mely ott sütött szobám falán.
Huszonnyolc éves voltál akkor,
a képen huszonöt talán,
ünnepélyes ifju nő,
komolykodó, tünődő.

Huszonnyolc éves voltál akkor,
most ugyanannyi lettem én,
huszonnyolc éve, hogy halott vagy,
anyácska! véres szökevény!

Anyácska, véres áldozat,
a férfikorba nőttem én,
erősen tűz a nap, vakít,
lepke kezeddel ints felém,
hogy jól van így, hogy te tudod,
s hogy nem hiába élek én.

1937

2 hozzászólás
+
>!
Zora85

Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.

Radnóti Miklós: Hetedik ecloga

+
>!
Nita_Könyvgalaxis P

A búnak áttetsző tiszta hajnalán
te vagy a föld, a test, a vér
és terajtad kívül minden csak játék.

Az áhítat zsoltárai, 8.

19 hozzászólás
+
>!
verdeleth

Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

+
>!
Frank_Spielmann IMP

MIVÉGRE

Felnőtt vagy – szólok undorodva néha,
és nem segíthetsz rajta, lásd be végre.
Térj vissza – szól egy hang ilyenkor,
csak ülj a földre és beszélj az égre.
Nem tudsz már? – kérdi s mintha rína.
A szék lábától, nézd csak, balra Kína
és jobbra lóherés, örök vadászmezők.
Ó, hol vagy régi, indiáni gőg?
nem érdekel már, honnan fú a szél? –
Az ember egyre vénül, verset ír, tanít…
„Csak ülj a földre és beszélj az égre.”
S nem ül le. S nem beszél.
Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre.

4 hozzászólás
+
>!
psn

NEM TUDHATOM…

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

+
>!
eme P

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Két karodban 184. o.