!

Puskely Mária magyar

Puskely Mária Kordia

1933. november 16. (Budapest) –

Nem
Életrajz

Könyvei 26

Puskely Mária: Szerzetesek
Puskely Mária: Avilai Teréz
Puskely Mária: Akik a jobbik részt választották
Puskely Mária: A keresztény Európa szellemi gyökerei
Puskely Mária: Ezer év misztikájából
Puskely Mária: Öröktől örökké
Puskely Mária: Árpádházi Szent Erzsébet
Puskely Mária: Bibliai tájakon
Puskely Mária: Árpád-házi szent Margit és Ifjabb szent Erzsébet tössi legendája
Puskely Mária: Játszani jó!

Szerkesztései 3

Puskely Mária (szerk.): Sötétségből a világosságra
Puskely Mária – Salacz György (szerk.): Dr. Batthyány családjának naplói, krónikái 1907–1931
Puskely Mária (szerk.): Dr. Batthyány-Strattmann László

Fordításai 27

Anthony De Mello: Test és lélek imája
Mariarosa nővér: Szeretlek Uram, én erősségem
Michel Quoist: Beszélj nekem a szerelemről
André Frossard: Van Isten, találkoztam vele
Gabriele De Vos: Az imaélet kis katekizmusa
Puskely Mária (szerk.): Sötétségből a világosságra
Gabriele Di S. M. Maddalena: Benső végtelen
Xavier Léon-Dufour: Az Újszövetség értelmező kéziszótára
Carlo Carretto: Isten látta, hogy ez jó
Gabriele Di S. M. Maddalena: Istennel egyesült élet

Népszerű idézetek

>!
bratan P

Az igazi magány nem az emberek távolléte, hanem Isten jelenléte.

14. oldal

>!
bratan P

A keresztény számára nincsenek „idegen emberek”. Mindenkor az a „felebarát”, aki előttünk van, aki legjobban ránk szorul; közömbös az, rokonszenves-e vagy sem, „bírjuk-e” vagy sem, „erkölcsileg méltó-e” a segítségre avagy sem. Krisztus szeretete nem ismer határokat, soha nem szűnik meg, nem hátrál meg a rútság és a sár elől. Krisztus a bűnösökért, nem pedig az igazakért jött. És ha Krisztus szeretete él bennünk, akkor úgy teszünk, mint ő, és az elveszett bárány után indulunk.

163-164. oldal (Edith Stein: A Karácsonyéj titka)

>!
bratan P

A böjti napok sötétségében kialszik a fény, hogy mint a kegyelem napja annál fényesebben ragyogjon föl a feltámadás reggelén. A testté lett Isten Fia útja a kereszten és szenvedésen keresztül vezetett a feltámadás dicsőségébe. Hogy az Emberfiával a szenvedés és kereszt által elérkezzünk a feltámadás dicsőségébe; ez mindnyájunk ösvénye, ez az egész emberiség útja.

170-171. oldal (Edith Stein: A Karácsonyéj titka)

>!
bratan P

Minden külső cselekedetem csak úgy lehet hatásos, ha belső életem lángjai melengették a világra. Nem lehet más eszközöm az apostolkodásra sem, csak amit Krisztus használt. Ő pedig 30 évig rejtekben működött. Magányban, imában, összeszedettségen, önmegtartóztatásban kell először Vele egyesülnöm, akkor tudok célkitűzéseimért, a lelkekért, Isten dicsőségéért valamit is tenni.

340. oldal (Válogatás Erzsébet nővér írásaiból)

>!
bratan P

A lelki élet gyermeknapjaiban – amikor még csak éppen elkezdtük, hogy Isten vezetésére hagyatkozzunk – egészen erősen és határozottan érezzük a vezető kezet; napsugár ragyog előttünk és beragyogja mindazt, amit teszünk vagy tenni engedünk. De ez nem mindig marad így. Aki Krisztushoz tartozik, annak végig kell élnie Krisztus egész életét. El kell jutnia Krisztus érett korára, egyszer rá kell lépnie a keresztútra, aztán be kell lépnie a Getszemániba és fel kell mennie a Golgotára. Mindazok a szenvedések, amelyek kívülről jönnek, semmit sem jelentenek a lélek sötét éjszakájához képest; ebben nem ragyog többé az isteni fény, nem szól többé az Úr. Isten jelen van, de rejtetten, és hallgat. Miért van ez így? Isten titkai ezek, és amikor róluk beszélünk, nem tárulnak fel maradéktalanul. De egy kissé már belepillanthatunk. Isten ember lett, hogy mi ismét részt vehessünk az életében. Ez a kezdet, és ez a végső cél is.

165-166. oldal (Edith Stein: A Karácsonyéj titka)

>!
cassiesdream

Semmi se zavarjon,
semmi se rémítsen,
minden elmúlik,
Isten nem változik;
a türelem
mindent elér;
annak, aki Istené,
semmi sem hiányzik:
Isten egymaga elég.

110. oldal (Teréz verse)

>!
bratan P

Azt hittem, és ez a hit lényegesen beletartozott az én világnézetembe, hogy arra kell törekednünk és azt el is lehet, sőt el is kell érnünk, hogy környezetünkben mindig kialakítsuk a lelkünknek megfelelő világot. Azt hittem, e nélkül nem lehet élni, és hogy ezt csak akarni kell. Ha pedig nem sikerült, az elviselhetetlen szenvedés lehet. Nos, mit szóljak most? Nem a környezetemről van itt már csak szó, a saját lelkem önmagából van kiűzve. Végleg elveszett az öntudatom önmagamról, nem tudom, mi rossz és mi rosszabb nekem. Nincs biztonságérzetem. Nem találok nyugvópontot önmagamban, mert semmit sem tudok biztosan. Noé galambja a lelkem, amelynek a lába sehol sem tudott megpihenni.

290. oldal

>!
bratan P

… a jó Istentől kapott képességeinket nem használhatjuk, meg kell halni erkölcsileg. A szerzeteseknek nem szabad érvényesülnie, és ez a ma elnevelt emberének oly nehéz!

291. oldal

>!
bratan P

Nem a szenvedésből akarok menekülni, mikor örvendező lélek akarok lenni. A szomorúságból akarok kiemelkedni, nem a szenvedésből. A szenvedés szomorúsága elveszít. De a szenvedés olaja az öröm mécsesét is táplálja bennünk. A szenvedés a legjobban a sajátunk, azt adhatjuk leginkább Istennek, s így szeretetünk bizonyossága is lehet.

346-347. oldal (Válogatás Erzsébet nővér írásaiból)

>!
bratan P

Ezzel ellentétben a minket körülvevő elkereszténytelenedett környezetben az emberek először az isteni iránti érzéket veszítik el, csak aztán a „kereszténységet”.

411. oldal (Részletek Madeleine Delbrél írásaiból)