!

Pierre Boulle francia

1912. február 20. (Avignon, Franciaország) – 1994. január 30. (Párizs)

NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Pierre_Boulle

Képek 2

Könyvei 14

Pierre Boulle: A majmok bolygója
Pierre Boulle: Híd a Kwai folyón
Pierre Boulle – Zórád Ernő: A majmok bolygója
Pierre Boulle: Nagyúri mesterség
Pierre Boulle: A dzsungel harcosai
Pierre Boulle: Ahol a Kwai folyó ered
Pierre Boulle: Heroincsempészek
Pierre Boulle: A kém
Pierre Boulle: Planet of the Apes
Pierre Boulle: La planète des singes (Easy Readers)

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek, Kozmosz Fantasztikus Könyvek, Aranytoll, Horizont könyvek, Vintage Classics, Híres háborús regények

Antológiák 4

Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 44.
Báti László (szerk.): Szerelmesek éjszakája
Karig Sára (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1972
Réz Ádám (szerk.): Huszonöt év – huszonöt novella

Népszerű idézetek

>!
szadrienn P

Az idő kétségbeejtően lassan, megbéklyózva, visszafogva folydogált, mint a Kwai folyó leapadt árja, amelyet végtelen másodpercekben mért ki számára a vízmolekulák fojtott mormolása. Igen, az idő észrevétlenül őrölte a veszedelmes jövőt, s elraktározta a múltban a felbecsülhetetlen biztonságot nyújtó, de határtalanul parányi és Joyce vágyaihoz képest tragikusan aránytalan pillanatokat. A trópusok fénye elárasztotta a nedves völgyet, és megcsillogtatta a frissen felszínre került földsáv víztől átitatott barnásszürke homokját.

3 hozzászólás
>!
szadrienn P

A katasztrófákat sohasem fogja fel egy pillanat alatt az ember. A szellem renyheségének bizonyos időre van szüksége.

>!
szadrienn P

Az az áthidalhatatlan szakadék, amely egyesek szerint a nyugati és keleti lélek közt tátong, talán csak káprázat szüleménye. Talán csak egy minden komoly alapot nélkülöző közhely megszokott kifejezése; egy napon felbukkant álnokul, egy csípős megjegyzésben, de létét semmiféle alapigazság nem bizonyítja.

1. oldal

>!
Millázs

Egy ennyire elsatnyult emberi faj, mely oly könnyen megadta magát, nem töltötte-e ki valóban a maga idejét itt a bolygón, s nem kellett-e helyét egy nemesebb fajnak átadnia?

- írta Ulysse Mérou - 135. oldal

>!
Millázs

– Drágám, lehetetlen. Nagyon sajnálom, de nem bírom, nem vagyok rá képes. Mégis túl ronda vagy!

- mondta Zira Ulysse Mérounak - 143. oldal

2 hozzászólás
>!
Oswald P

Ez bizonyos; a Nők Lapjában olvastam.

199. oldal (K.u.K., é. n.)

>!
Lulu88 I

Az ezredes hite olyan hit volt, amely hegyeket hord el, piramisokat, székesegyházakat vagy hidakat épít, és rábírja a haldoklókat, hogy mosolyogva dolgozzanak.

106. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nicholson ezredes
>!
Gedi P

Igen bizony, én, a teremtés koronája, elkezdtem körben forogni kedvesem körül! Itt az egybegyűlt majmok előtt, akik mohón figyeltek, egy öreg orangután előtt, aki közben titkárnőjének diktált, egy nőstény csimpánz előtt, aki jóindulatúan rám mosolygott, én, egy több ezer éves fejlődés végső remeke, egy ember, aki a rendkívüli kozmikus körülményekben kereshette csak mentségét, és e pillanatban meg volt győződve, hogy sok minden akad a csillagokban és az égben, amiről az emberi gondolatnak még halvány sejtelme sincs, szóval én, Ulysse Mérou, akár egy hím páva, szerelmi táncot lejtettem a szépséges Nova körül.

Első rész XVII.

>!
Carmilla 

Jinn és Phyllis remekül töltötte a vakációt az űrben, a lehető legtávolabb a lakott égitestektől.

(első mondat)

>!
Lulu88 I

Szeme olyan színű volt, mint az Indiai-óceán szélcsendes időben, örökké nyugodt arca érzékenyen tükrözte lelkifurdalást nem ismerő lelkét. Vörösbe játszó szőke bajuszt viselt, mint a higgadt hősök, s pirospozsgás bőre egészséges szívről tanúskodott, amely hibátlan, hatalmas és szabályos vérkeringést ellenőriz.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nicholson ezredes