

Passuth László magyar
1900. július 15. (Budapest) – 1979. június 19. (Balatonfüred)
Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó
Nem | férfi |
---|
Képek 1
Könyvei 38
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Világjárók Gondolat · Aranytoll Könyvmolyképző · Útikalandok Táncsics · Kincses Könyvek · Magyar Klasszikusok Babits · Muzsikáló városok Zeneműkiadó
Fordításai 14
Antológiák 1
Alkotói polc
Népszerű alkotóértékelések
Népszerű idézetek




„Modernek és az iskola” — volt a címe az előadásnak, amelyet a nyolcadikosok eminense, egy pulykatojásképű „példás jó fiú" tartott. Valláserkölcsi maximákból indult ki, majd megtámadta — Ady Endrét. „Mocskos magánéletet", „szennyes és parázna magatartást" kezdett emlegetni, mely már maga is alkalmas arra, hogy a tanulóifjúság tekintetét elfordítsa a „megtévelyedettről". Akkor egyszerre megelenevedett az arc. Visegrádi tanár úr megmozdult. Kinyílt mindig lehunyt szeme, a beszélő felé fordult, kinyújtotta félelmesen kemény ujját: megálljunk! Erre még soha nem volt példa, hogy a „Savanyú" valaha megszólalt volna. Szó szerint (hogyne emlékeznék erre a jelenetre) ezt mondta: „Nem kívánatos, hogy költőink magánéletében turkáljunk. Ez nem tartozik az irodalomra! Ha nagyon vizsgálnánk ugyanis, különös dolgokra jönnénk rá. Igy például megemlíthetném, hogy Vörösmarty Mihályt, egyik legnagyobb költőnket, élete alkonyán, nap mint nap a kocsmából cipelték haza derék iparos-emberek. Egyébként Ady Endrét a legnagyobb költőnek tartom minden magyar poéták között! Térjünk át a tárgysorozat következő pontjára."
38. oldal




Becsüld meg férjedet, aki most már a te tigrised, sasod, drága tollkoszorúd, ékszered és drágaköved lesz mindenek helyett.




A híres római jogi professzor, szomszédunk, hazamenet mondja anyámnak: „Kolléganő, olyan történt ma velem, ami tanári pályámon még soha. Szónoki kérdéseket szoktam felvetni előadásaim során. Így mondom: ugyde, uraim, ki tudná ezt megmondani… negyven éve még soha nem válaszolt senki. És ma, kérem, ez a lány… aki Kolléganő iskolájából jött, feláll és elmondja, pontosan, latinul, ami benne áll a szövegben. Még elő sem adtam. Szünetben jöttek a fiúk hozzám panaszkodni, hogy ez már mégis sok. Mi lesz így a jogi karból?"
234. oldal




– Professzor úr, lesz belőlem valaha régész?
– Fiam, ahogy kezdi…, talán. Két veszély van, két határkő. A felületesek és a nagyvonalúak az egyik oldalon…, s a kukackodók, akik nem is akarnak máshoz, mint egyetlen részletkérdéshez érteni, a másikon. Lehet, hogy magában lesz valami szívósság…, érdeklődés, türelem. De ne felejtse el sohasem, hogy ami expedíciónkban nekem elsősorban mint lovas postára lesz szükségem!
256. oldal




Virtussal nem megyünk sokra, s neked is meg kell tanulnod, hogy a gondolat gyorsabban repül, s néha bizony biztosabban talál, mint a nyílvessző vagy muskétagolyó, befúrja magát a vérted alá is, nem menekülhetsz előle.
Első rész - Salamanca, 1. fejezet (Szépirodalmi, 1974)




– Négy éve. Én akartam idejönni, hogy saját szememmel lássam, amit a haldokló indiánfiú elmesélt. Láttam… micsoda embereket láttám itt, söpredéket, mindjénél felszabadult minden aljas emberi indulat, ki gyilkos lett, ki kéjenc, ki rabszolgatartó… a hét bűn hétszer hét rétre szakadhat, akkor sem tudná vétkeiket befogadni. De ti tudjátok-e, hogy az indiók minek látnak titeket: nagy, undok, tisztátalan állatoknak, szörnyűnek, vérszomjasnak, ösztöneiteknél fogva kegyetlennek… Higgyenek nektek…? Hiszel te egy tigrisnek, hogy az megjuhászodik, és szépen odafarol majd hozzád? megnyalja a kezed, mint a macska? Miért vártok ti… miért vár kegyelmed, don Diego, nagyobb ragaszkodást azoktól, akiknél egyiknek gyermekét tiporták le, másiknak apját, asszonyát tépték ki kezéből a katonák… kívánjátok, hogy szeressenek benneteket, Mária nevével jöjjenek, amikor azok, akik a keresztet hordják, szelindekekkel mennek ellenük?
Első rész - Salamanca, 9. fejezet (Szépirodalmi, 1974)