Passuth László magyar
1900. július 15. (Budapest) – 1979. június 19. (Balatonfüred)
| Nem | Férfi |
|---|---|
| Wikipédia | http://hu.wikipedia.org/wiki/Passuth_László |
Képek 1
Könyvei 38
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Világjáró, Aranytoll, Kincses Könyvek, Útikalandok, Magyar Klasszikusok, Muzsikáló városok
Fordításai 13
Alkotói polc
Népszerű alkotóértékelések
Passuth László
Passuth László családja 1901-ben Kolozsvárra költözött, középiskoláit is itt végezte. 1920-ban került Budapestre.Jogi diplomát szerzett a szegedi egyetem jogtudományi karán. 1919 és 1950 között banktisztviselőként dolgozott, majd 1950-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Fordító Iroda szakfordítója volt. Írói művei az 1920-as évek közepétől több folyóiratban (Nyugat, Szép Szó, Magyar Szemle, Jelenkor, Válasz stb.) jelentek meg. Első, Eurázia című regényét 1937-ben adták ki. Ezután számos regényt írt, alapos filológiai felkészültséggel, kivételesen kifinomult és művészi stílusban.
Passuth történelmi regényeken( Ravennában temették Rómát, Fekete bársonyban, Hétszer vágott mező,Esőisten siratja Mexikót, Madrigál, Sasnak körme között, stb.) regényeken (Megszólal a sírvilág, A lombard kastély, stb) és önéletrajzi regényein (pl. Kutatóárok, Rézkor, Gyilokjáró, Barlangképek, Tíz esztendő tető alatt) kívül társadalmi regényeket is írt: pl. a bankok világáról (Forgóajtó), vagy az ellenállási mozgalomról (Felhő és oázis), de ez utóbbiak népszerűsége nem érte el történelmi regényei nagy közönségsikerét. Míg a távoli históriába kalauzoló köteteivel komoly küldetést töltött be: kedvet ébresztett az egyes történelmi korok és személyiségek alaposabb megismerésére, addig fent említett könyvei nem voltak ilyen sikeresek. Pl. az Emlék és folytatásban korábbi az ellenállási mozgalomról írt regénye szereplőinek sorsához tér vissza, megörökítve azok 1945 és 1947 közötti sorsát. Így idézi meg köröttük az egykori Budapest sorsát, a maga állandó mozgásában, hullámzásában, a rombolást követő szegénységben, ám szellemi virágzásában, amelyből újszerű emberi közösségek nőnek ki.
Passuth méltatlanul háttérbe szorított alkotó volt végig a Rákosi korszakban.
Hivatalos elismerésben nem volt része. 1948-ban kizárták az írószövetségből, 1956-ig csak álnéven írhatott. 1945–1960 között ugyan a Magyar PEN Klub főtitkára volt, bár 1948 és 1957 között csak névleges volt e tisztsége. A hatvanas évektől néhány regénye Tihanyban felépült nyaralójában született meg a nyári hónapokban. Itt hozta létre az 1973-ban befejezett Zsigmond király fél évszázados koráról írt könyve után ’73-ban az Emlék és folytatást. Az író e regényében is választékos stílusú volt mondatai szövegezésében, cselekményei szerkesztésében – amely nagyműveltségű, polgári stílusát jellemezte – és valószínűleg korábbi politikai indíttatású kiszorítását eredményezte. A ’60-as-’70-es évtizedekben mégis már ő volt a legtöbb kiadásban, legnagyobb példányszámban megjelenő magyar író, s ezzel komoly irigységet váltott ki pályatársai körében. Ma már kevesek, csak legfeljebb az idősebbek olvassák, komoly könyvei – amelyekkel kivételes tárgyi tudással és kiegyensúlyozott mesélőkedvvel ismertette meg olvasók százezreivel a letűnt századok nevezetességeinek életútját, viselkedését, szokásait – néhány 100 forintért cserélnek gazdát, ha nem hevernek érdeklődés hiányában a használt könyvek polcain, pultjain, ládáiban.
Mert mit is mondhat pl. az Emlék és folytatás azoknak, akik nem élték át a megkülönböztetést és megaláztatást, az elhurcoltatást, szeretteik elvesztését, vagyonkájuk elvesztését, a pincékben a bombázásokat, környezetük leamortizálását, a nyilasterrort, az éhezést, majd a felszabadulást, a romeltakarítást, a lassú kilábalást a káoszból? Már én sem éltem át szerencsére ezeket, bár szemem még megörökített a házak falán a népfelkelés, vagy forradalom eseményei okozta sebeket, fákat, melyeknek kérgét tankok horzsolták le, embereket a pincékben, kik a vészterhes napok múlását várták.
Passuth sírja a balatonarácsi temetőben található, ahol nekem is volt szerencsém már megfordulni.
Népszerű idézetek
„Modernek és az iskola” — volt a címe az előadásnak, amelyet a nyolcadikosok eminense, egy pulykatojásképű „példás jó fiú" tartott. Valláserkölcsi maximákból indult ki, majd megtámadta — Ady Endrét. „Mocskos magánéletet", „szennyes és parázna magatartást" kezdett emlegetni, mely már maga is alkalmas arra, hogy a tanulóifjúság tekintetét elfordítsa a „megtévelyedettről". Akkor egyszerre megelenevedett az arc. Visegrádi tanár úr megmozdult. Kinyílt mindig lehunyt szeme, a beszélő felé fordult, kinyújtotta félelmesen kemény ujját: megálljunk! Erre még soha nem volt példa, hogy a „Savanyú" valaha megszólalt volna. Szó szerint (hogyne emlékeznék erre a jelenetre) ezt mondta: „Nem kívánatos, hogy költőink magánéletében turkáljunk. Ez nem tartozik az irodalomra! Ha nagyon vizsgálnánk ugyanis, különös dolgokra jönnénk rá. Igy például megemlíthetném, hogy Vörösmarty Mihályt, egyik legnagyobb költőnket, élete alkonyán, nap mint nap a kocsmából cipelték haza derék iparos-emberek. Egyébként Ady Endrét a legnagyobb költőnek tartom minden magyar poéták között! Térjünk át a tárgysorozat következő pontjára."
38. oldal
A mester keze olyan, mint az ékszer, még akkor is, ha festékfoltok tarkítják – ez illik, hozzátartozik a művészethez s szertartást is jelent, ha a mester azzal tiszteli meg esetleg várakozó vendégét, ha ledörzsöli kezéről a foltokat, mielőtt üdvözlésre nyújtja jobbját.
18. oldal
A híres római jogi professzor, szomszédunk, hazamenet mondja anyámnak: „Kolléganő, olyan történt ma velem, ami tanári pályámon még soha. Szónoki kérdéseket szoktam felvetni előadásaim során. Így mondom: ugyde, uraim, ki tudná ezt megmondani… negyven éve még soha nem válaszolt senki. És ma, kérem, ez a lány… aki Kolléganő iskolájából jött, feláll és elmondja, pontosan, latinul, ami benne áll a szövegben. Még elő sem adtam. Szünetben jöttek a fiúk hozzám panaszkodni, hogy ez már mégis sok. Mi lesz így a jogi karból?"
234. oldal
– Professzor úr, lesz belőlem valaha régész?
– Fiam, ahogy kezdi…, talán. Két veszély van, két határkő. A felületesek és a nagyvonalúak az egyik oldalon…, s a kukackodók, akik nem is akarnak máshoz, mint egyetlen részletkérdéshez érteni, a másikon. Lehet, hogy magában lesz valami szívósság…, érdeklődés, türelem. De ne felejtse el sohasem, hogy ami expedíciónkban nekem elsősorban mint lovas postára lesz szükségem!
256. oldal
Becsüld meg férjedet, aki most már a te tigrised, sasod, drága tollkoszorúd, ékszered és drágaköved lesz mindenek helyett.
Virtussal nem megyünk sokra, s neked is meg kell tanulnod, hogy a gondolat gyorsabban repül, s néha bizony biztosabban talál, mint a nyílvessző vagy muskétagolyó, befúrja magát a vérted alá is, nem menekülhetsz előle.
Első rész - Salamanca, 1. fejezet (Szépirodalmi, 1974)
– Négy éve. Én akartam idejönni, hogy saját szememmel lássam, amit a haldokló indiánfiú elmesélt. Láttam… micsoda embereket láttám itt, söpredéket, mindjénél felszabadult minden aljas emberi indulat, ki gyilkos lett, ki kéjenc, ki rabszolgatartó… a hét bűn hétszer hét rétre szakadhat, akkor sem tudná vétkeiket befogadni. De ti tudjátok-e, hogy az indiók minek látnak titeket: nagy, undok, tisztátalan állatoknak, szörnyűnek, vérszomjasnak, ösztöneiteknél fogva kegyetlennek… Higgyenek nektek…? Hiszel te egy tigrisnek, hogy az megjuhászodik, és szépen odafarol majd hozzád? megnyalja a kezed, mint a macska? Miért vártok ti… miért vár kegyelmed, don Diego, nagyobb ragaszkodást azoktól, akiknél egyiknek gyermekét tiporták le, másiknak apját, asszonyát tépték ki kezéből a katonák… kívánjátok, hogy szeressenek benneteket, Mária nevével jöjjenek, amikor azok, akik a keresztet hordják, szelindekekkel mennek ellenük?
Első rész - Salamanca, 9. fejezet (Szépirodalmi, 1974)