!

Kolozsvári Grandpierre Emil magyar erdélyi magyar

Grandpierre Emil

1907. január 15. (Kolozsvár) – 1992. május 11. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Kolozsvári_Grandpierre_Emil

Könyvei 68

Kolozsvári Grandpierre Emil: Nők apróban
Kolozsvári Grandpierre Emil: A törökfejes kopja
Kolozsvári Grandpierre Emil: Egy házasság előtörténete
Kolozsvári Grandpierre Emil: Elmés mulatságok
Kolozsvári Grandpierre Emil: A lóvátett sárkány
Kolozsvári Grandpierre Emil: A csillagszemű
Kolozsvári Grandpierre Emil: A két kicsi bocs meg a róka
Kolozsvári Grandpierre Emil: Harmatcseppek
Kolozsvári Grandpierre Emil: A boldogtalanság művészete
Kolozsvári Grandpierre Emil: Árnyak az alagútban

Kapcsolódó sorozatok: Mesemondó kiskönyvtár

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Rakéta Regénytár, Millenniumi Könyvtár, Magvető Zsebkönyvtár, A magyar próza klasszikusai, Kincses Könyvek, Vidám Könyvek, Gyorsuló idő, Magyar Ifjúsági Remekírók, Tények és tanúk, Harminc Év

Szerkesztései 3

Jékely Zoltán – Kolozsvári Grandpierre Emil – Rab Zsuzsa (szerk.): A három pillangó
Hárs László – Kolozsvári Grandpierre Emil (szerk.): Mesék, történetek – Negyvenöt magyar író a gyermekeknek
Grandpierre Emil (szerk.): Kínai elbeszélések

Fordításai 36

Samuel Beckett: Godot-ra várva
Borbás Mária (szerk.): A fizikusok
Samuel Beckett: Godot-ra várva / A játszma vége
Luigi Pirandello: Színművek
E. T. A. Hoffmann: Az ördög bájitala
Antoine-François Prévost: Manon Lescaut és des Grieux lovag története
Stendhal: Vanina Vanini
Ágai Ágnes (szerk.): Mesék a szerelemről
Jean Effel: Ádám és Éva regénye
Samuel Beckett: Samuel Beckett összes drámái / Eleutheria

Antológiák 32

Kormos István (szerk.): A háromágú tölgyfa tündére
Funk Miklós (szerk.): Lányok fényben és árnyékban
Csernai Zoltán (szerk.): A hazugság halála
Kardos György (szerk.): Körkép 82
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 87
Kardos György (szerk.): Körkép 80
Kardos György (szerk.): Körkép 85
Háy János (szerk.): Mikor igyak, mikor ne?
Sík Csaba (szerk.): Körkép 73

Róla szóló könyvek 1

Szávai János: Zsendül-e a fügefa ága?

Népszerű idézetek

>!
Gólyanéni

Ha egy buta ember ostobaságokat mond, rendben van, a természet parancsát követi. De ha értelmes ember ontja a baromságokat, az fölháborít…

246. oldal

>!
regulat 

Mi, magyarok semmivel sem disznólkodunk más népeknél kevesebbet, sőt, a káromkodásban kiemelkedő eredményeket értünk el, de az a szilárd meggyőződésünk, hogy bizonyos szavaknak és emberi megnyilvánulásoknak az irodalomban helye nincs, ha még oly fontos volna is róluk beszélnünk.

101. oldal (Magvető, 1971)

>!
regulat 

Törvényre hiába vinném a dolgot. Olyan az, mint a pókháló: csak a kicsi akad meg rajta, a nagy vad keresztültöri.

15. oldal, I. kötet (Szépirodalmi, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: igazságszolgáltatás
>!
Chöpp 

A nagy szerelemek nem halnak meg, hanem nyugtalan holtakként visszajárnak, s minden látogatásukkor kiszakítanak egy részt a teremtett világból. A fájdalom a boldogság váltakozó színhelyeire űzi az emlékezést, régen feledésbe süllyedt mozzanatokat ébreszt föl, futó csókot a gesztenyefa alatt; a száj megtelik a csók édességével, a szem a virágzó fa látványával, az orr a nehéz illattal, a fül a lombok susogásával, s az emlékezés már-már gyönyörűség. Hirtelen változik a szín, a száj megkeseredik, a gesztenyefák ellenséges harcosokként sorakoznak az utca két oldalán, s ha tíz év múlva Palermóban látunk egy gesztenyefát, ugyanaz a szorongás markol meg. A sötét varázslat százszor megfismétlődik: azonos eredménnyel, és fogy a világ édessége, a reménység zsugorodik a szívben. A lelket fájdalmasan zajló üresség tölti be, mely az idők folyamás legfeljebb enyhül, de csak a halállal szűnik meg.

>!
regulat 

Költőink többnyire nagyobbak prózaíróinknál, ami némileg megokolja, hogy a tanárok, az esztéták oly sokat foglalkoznak verselemzéssel (…) A próza elhanyagolása napról napra megbosszulja magát a pontatlan jogszabályok, rendeletek, használati utasítások stb. félreértésében.

122. oldal (Magvető, 1976)

>!
Szelén 

A légy meg a bolha

Egyszer a légy meg a bolha elindult világot próbálni. Mentek, mendegéltek egy darabig, aztán a bolha megkérdezte:
– Hallod-e, pajtás, mitől dülledt akkorára a szemed?
Azt mondta a légy:
– Nekem attól, bolha pajtás, hogy mikor tehetem, az emberek feje búbján sétálgatok. Egyet lépek, egyet csípek, egyet lépek, egyet csípek. Addig-addig, míg az ember megdühödik, s fölemeli a kezét, hogy agyoncsapjon. Csak hát én elröpülök, ő meg magát veri fejbe. Ezen aztán olyan jót mulatok, hogy a szemem majd kiugrik a helyéből.
A bolha jóízűt kacagott a magyarázaton.
Egy darabig szótlanul lépegettek. Aztán megkérdezte a légy:
– Hát neked, bolha pajtás, mitől olyan görbe a hátad?
Azt mondta erre a bolha:
– Attól, légy pajtás, hogy én nem felülről csípem az embereket, mint te, hanem alulról. S ez bizony nehéz mesterség, mert ahányat csípek, annyiszor kell fölemelnem az embert. Egyet csípek, egyet emelek, egyet csípek, egyet emelek. No hát, ettől a sok emeléstől görbedt meg a hátam.
Ezen a légy akkorát kacagott, hogy a szeme még jobban kidülledt.

Kapcsolódó szócikkek: bolha · légy
>!
regulat 

Így vesztette el Irmuska huszonegy éves korában a szüzességét, de úgy, hogy közben szakadatlanul az irodalomra gondolt. A későbbiek folyamán figyelme megoszlott a két új élmény között.

18. oldal (Magvető, 1971)

>!
regulat 

– Én sem értem. Mégis csinálom. De most már vége. Ezentúl gyermekvédelemmel foglalkozom. Megtehetem, ahhoz sem értek.

435. oldal - Elhanyagolt párhuzamok XI.