!

Jean Cocteau francia

1889. július 5. (Maisons-Laffitte, Franciaország) – 1963. október 11. (Milly-la-Forêt, Franciaország)

Teljes névJean Maurice Eugène Clément Cocteau
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Jean_Cocteau

Képek 4

Könyvei 17

Jean Cocteau: Rettenetes gyerekek
Jean Cocteau: A nagy mutatvány / A szélhámos / Vásott kölykök
Jean Cocteau: Vásott kölykök
Jean Cocteau: Vásott kölykök / Rettenetes szülők
Jean Cocteau: Les enfants terribles / Vásott kölykök
Jean Cocteau: Veszedelmes éden
Jean Cocteau: A párisi fiú
Jean Cocteau: A nagy mutatvány / Le grand écart
Jean Cocteau: Cocteau válogatott versei
Jean Cocteau: Les parents terribles

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek, Horizont könyvek, Magvető irodalmi könyvtár, Kis Remekművek Könyvtára, Vintage Classics, Kentaur könyvek, Janus Kétnyelvű könyvek

Illusztrálásai 2

Dobossy László (szerk.): Mai francia költők
Jean Cocteau: Les Enfants Terribles (angol)

Antológiák 16

Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Osztovits Levente (szerk.): A játszma vége I.
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Lator László (szerk.): Klasszikus francia költők
Katona Tamás (szerk.): Az első este
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dicsérete
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Kenedi János (szerk.): Írók a moziban

Róla szóló könyvek 1

Köpeczi Béla (szerk.): A francia irodalom a huszadik században I-II.

Népszerű alkotóértékelések

>!
Chöpp

Jean Cocteau

Nagyon jeles ábrázolója a fiatal pszichéknek.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

A szépség előjoga határtalan. Még azokra is hatással van, akik nem vesznek róla tudomást.

12. oldal (Magyar Könyvklub)

>!
Sli SP

Élete végén egy interjú során megkérdezték tőle, ha tűz ütne ki házában, ahol Picasso-festményeket, Proust-dedikációkat, néger maszkokat, Sztravinszkij- és Radiguet-kéziratokat őriz, s csak egyetlen dolgot vihetne magával, mi volna az? Cocteau egy pillanatig sem habozott: „A tűz” – felelte.

205. oldal, Utószó (Szépirodalmi, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: Igor Sztravinszkij · Jean Cocteau · Marcel Proust · Pablo Picasso · tűz
>!
B_Tünde P

Mielőtt lemerülsz az álom mély vizébe,
Habozol tétován;
Félsz, hogy utánad én is leszállok a mélybe,
És ugyanoda tán?

97. oldal (Európa, 1961)

2 hozzászólás
>!
Maya

Fele homályban, fele fényben: ilyenek a bolygók. A fél világ pihen, a fél világ munkálkodik. De a szendergő feléből titokzatos erő sugárzik.
Az emberrel megesik, hogy az álom-fele ellene mond az éber-felének. Abból beszél az igazi természete. Ha szerét ejtheti, hogy az ember hallgasson rá, és beillessze fény-fele rendjébe, veszélyessé válik a homály-fél. Megváltozik a szerepe.

14. oldal (A nagy mutatvány - I.)

>!
Maya

Életünk térképe úgy van összehajtogatva, hogy nem egy nagy főutat látunk rajta, hanem ahogy fokozatosan kinyílik, mindig egy új kicsi utat. Azt hisszük, választhatunk, pedig nincs választásunk.

15. oldal (A nagy mutatvány - 2.)

>!
Zakkant_Tudós

Az erkölcsi törvények olyan játék szabályai, amelyben mindenki csal, mióta a világ világ.

>!
dokijano

    Az élet óriási gyorsvonat: több osztályból áll, de az első- és harmadosztályú utasokat egy sínen viszi, egyazon sebességgel a halál felé.
    Legokosabb volna aludni, amíg megérkezünk erre a végállomásra. De, jaj, a tájék gyönyörű. Csak unalomból, csak szórakozásból kellene kinéznünk az ablakon, de annyira elmerülünk a rohanó képek élvezésébe, hogy nehezünkre esik az utazás végén szedni a cókmókot és kiszállni.

118. oldal, IX. fejezet (Magvető, 1957)

>!
B_Tünde P

Kaleidoszkóp alatt hol ezt hol azt mutatnak
A véletlen szinek.
Én is tégláiból ugyanazon szavaknak
Mindig mást épitek.

138. oldal (Európa, 1961)

>!
B_Tünde P

A költészet – hirdeti Cocteau – állandó magasfeszültség, megszállottság, rettenetes magányosság, átkos örökség, a lélek betegsége. A költő írás közben a benne munkáló irracionális erők parancsának engedelmeskedik, akaratlan tolmácsa, kényszerű közvetítője a lélek időtlen mélyeiből érkező homályos üzenetnek. „Melyik igazi művész – kérdi Modigliani-tanulmányában –, legyen bár a legkiegyensúlyozottabb, nem rejteget lelke meghitt homályában egy schizofrént, akinek ő csak egyszerű munkása”. „A láthatatlan ember – mondja másutt, Gide-ről szóló megemlékezésében – a schizofrén, aki bennünk lakik.” Mint Baudelaire, mint Mallarmé vagy Valéry, mint a mi Kosztolányink, Cocteau is tudatosan vallja a forma elsőszülöttségi jogát, eredendő primátusát a gondolat felett: „A költészet, ahelyett, hogy szavakkal ékesítene bizonyos eszméket, gondolatait a szavakból meríti. Előbb talál, és azután keres.” A vers ezt az alkotás közben lassan megvilágosodó mondanivalót fejezi ki, a költő belső világát, „amelynek semmi kapcsolata sincs azzal, amit a valóságnak szoktak tekinteni”. „A költeménynek – írja Műhelytitok című nagy tanulmányában – egymás után el kell veszítenie mindazokat a szálakat, amelyek a valósághoz fűzik. Valahányszor a költő elvág egy ilyen szálat, a szíve verni kezd. Amikor az utolsót is elszakítja, a költemény elszabadul, fölszáll a magasba, mint a léggömb, amely önmagáért szép, s amelynek nincs már semmi kapcsolata a világgal.”

Szegzárdy-Csengery József

18. oldal (Európa, 1961)

>!
Maya

Tele vagyunk olyasmivel, ami kikerget bennünket önmagunkból.

10. oldal (A nagy mutatvány - I.)