!

Illyés Gyula magyar

1902. november 2. (Sárszentlőrinc-Felsőrácegrespuszta) – 1983. április 15. (Budapest)

Teljes névIllés Gyula
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Illyés_Gyula
DIAhttp://pim.hu/object.5D13BE41-7131-4FDF-B25A-03215DFC5DBD.ivy

Könyvei 115

Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese
Illyés Gyula: Puszták népe
Illyés Gyula: Petőfi Sándor
Illyés Gyula: Kháron ladikján
Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban
Illyés Gyula: Hét meg hét magyar népmese
Illyés Gyula: Fáklyaláng
Illyés Gyula: Hunok Párisban
Illyés Gyula: Fáklyaláng / Kegyenc / Tiszták / Testvérek
Arany László – Benedek Elek – Illyés Gyula: Fehérlófia

Kapcsolódó sorozatok: Nagy emberek élete

Szerkesztései 6

Illyés Gyula (szerk.): Kínai szelence
Illés Endre – Illyés Gyula – Juhász Ferenc – Bella György – Szalai Anna – Vas István (szerk.): Magyar elbeszélők I-II.
Illyés Gyula (szerk.): Ludas Matyi
Illyés Gyula (szerk.): Babits emlékkönyv
Illyés Gyula (szerk.): A francia irodalom kincsesháza
Kosztolányi Dezső – Illyés Gyula (szerk.): Erős várunk, a nyelv

Fordításai 188

Molière: A fösvény
Molière: Hat színmű
François Villon: François Villon összes versei
François Villon: François Villon versei
Molière: Tartuffe / A fösvény
Molière: Kényeskedők
Federico García Lorca: Vérnász
Molière: A fösvény / Képzelt beteg / Tartuffe
Si King – Dalok könyve
Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: A romlás virágai

Illusztrálásai 1

Ben Jonson: Volpone

Antológiák 29

Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Illés Endre (szerk.): Magyar elbeszélők – 20. század I-III.
L. Jeszenszky Ágnes (szerk.): Örök természet
Illés Endre – Kardos György (szerk.): Húsz dráma (1945 – 1975)
Baranyi Ferenc (szerk.): Aranyasszony
Köpeczi Béla (szerk.): A francia irodalom a huszadik században I-II.
Medvigy Endre – Pomogáts Béla (szerk.): Ezerkilencszázötvenhat, te csillag

Róla szóló könyvek 18

Vasy Géza: Illyés Gyula
Béládi Miklós: Illyés Gyula
Illés György: Szellemidézés
Hamar Péter (szerk.): Illyés Gyula
Domokos Mátyás (szerk.): Nem menekülhetsz
Illyés Gyuláné (szerk.): Illyés Gyula emlékkönyv
Izsák József: Illyés Gyula költői világképe
Tüskés Tibor: Illyés Gyula
Pásztor Bertalan (szerk.): Illyéstől Illyésről
Vas István: Az ismeretlen isten

Népszerű idézetek

+
>!
encsy_eszter MP

Arra tanítottak, hogy a szemben álló felek közül mindkettőnek igaza lehet; arra, hogy minden igazságot felfedezzek és tekintetbe vegyek, ami a legtökéletesebb labirint. Akaratlanul igazi kereszténységre neveltek, arra, hogy az ellenségeket is szerethetjük. Harc előtt mindig magammal kell megütköznöm.

+
>!
VioletHill

A pünkösdöt nemcsak a nagy ünnepnek kijáró keresztény áhítattal vártuk, hanem egy üveg, Szentháromság napján fogott esővízzel is, amelyben ha megmosdik az ember, megszépül, főleg ha még vörös bort is iszik utána.

51. oldal, 4. (Móra, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: pünkösd
+
>!
Tiger205

Illyés Gyula:
Egy mondat a zsarnokságról

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nem csak a puskacsőben,
nem csak a börtönökben,

nem csak a vallatószobákban,
nem csak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nem csak a füst-sötétben
gomolygó vádbeszédben,
beismerésben
rabok fal-morse-jében,

nem csak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nem csak a katonásan

pattogtatott, „vigyázz”-ban,
„tűz!”-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nem csak a titkon
félig nyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé kapott ujj
„pszt”-jében, hogy ne mozdulj,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van

nem csak a rács-szilárban
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,

a csöndet
nevelő néma könnyek
zuhatagában,
táguló szembogárban,

az van az éjben halkan
sikló gépkocsizajban,
meg abban,
megállt a kapualjban;

abban, ahogy a „hulló”
közben – érzed – a kagyló
csöndjén keresztül
figyel egy idegen fül;

nem csak a telefondrót
közt vergődő Laokoon-mód:
vonat, repülő, sínpár,
gúzsbog, kötélszár,

mert zsarnokság van,
nem csak a talpra álltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

az ernyedten
tapsoló tenyerekben,
az operában,
a trombitában,

ott van az utca sarkán
az éppoly harsány –
vígan vagy kongó zordan
feszülő kőszoborban,

az van a derűtelten
tarkáló képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;

mert zsarnokság ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahol a régi istened sem;

mert zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
dadog az idegennek,
ahogy, mielőtt súgtál,
hátrafordultál,

nem csak a szögesdrótban,
nem csak a könyvsorokban
szögesdrótnál is jobban
bénító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves,

az utcán oly szokatlan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy
mert ott van
a légyottban,

nem csak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szómámorban,
mint légydög a borodban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrban-szájban,
világban és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletben
se vagy független,

fönt a tejút is már más;
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból kinek gyónol
a prédikációkból,
templom, parlament, kínpad,
megannyi színpad;

hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék,

vonat kereke hallod,
rab vagy, erre kattog;
hegyen és tavak mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
a bilincs-unalomban,
a záporzuhogásban,
az égig érő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a mederben,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatában,
ruháid anyagába

beivódik, evődik
velődig;
töprengenél, de eszmét
tőle fogan csak elméd,

néznél, de csak azt látod,
amit ő eléd varázsol,
s már körben lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert mikor ledobtad,
el nem tapodtad;
így rád is ő vigyáz már
gyárban, mezőn, a háznál;

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
fiad neki nem zed,

hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőle bűzlik, árad,
magad is zsarnok vagy;

mert már miattad dermed
dacba a gyermek,
s lesz öledben ringó
feleség ringyó;

vakondként napsütésben
így járunk vaksötétben
s feszengünk kamarában
futva bár Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiába,
e dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírdogál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

+
>!
félóra

Úgynevezett művészi képzelőerőmet gyermekkoromban először a káromkodások foglalkoztatták s tán nevelték is. Elcsodálkoztam a találó megfigyeléseken, a merész képzettársításokon s azon a valóban művészi tulajdonságon, amelyet a költészettanban képalkotásnak neveznek. Filozófiai disszertációul, jó előre, a káromkodás lélektanára készültem.

115. oldal

1 hozzászólás
+
>!
olvasóbarát P

Illyés Gyula
Mert szemben ülsz velem…

Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom
és nincs mellette az enyém,
ahogyan megszoktam a fotografiákon
és előszobák tükörén;

mert szemben ülsz s csupán rajtad s nem épp úgy rajtam
látom az idő nyomait
s önzésem azt hiszi, én a régi maradtam;
a szívem elfacsarodik.

Ha nézne úgy szemem, ahogy huszonöt éve
s te akkor az vagy, ami ma:
sose találkozunk! Egymást észre se véve,
nem lelünk egymásra soha!

Élünk bár egy időt, ha akkor a hajam már
olyan, amilyen ma: fehér,
lakunk bár egy szobát, nem én mellém akarnál
feküdni, ha leszáll az éj.

Véletlen ennyi kell – esélyek milliárdja! –
hogy minden idők végzetes
egyetlen egyeként birjalak, azt kivánva,
egyetlen egyedként szeress?

Mert szemben ülsz – hol is? Míg én itt egymagamban
nézek vissza és kérdezek, –
mint a célzóra, ha a golyó visszapattan,
sebet én kapok, éleset.

Mert szemben ülsz… Ne üljünk másképpen mi sosem már
csak egymás mellett, szorosan,
mint a régi nyitott ülésen az utaspár,
ha jéggel jött a szélroham.

Üljünk mindvégig úgy, mint – emlékszel még, barátném?
akkor, repülve, szánon, ott,
Sásdon, a hóviharban! – türjem csak ostorát én,
mellemre vonva homlokod.

Szálljunk mindvégig így, hisz a szomj úgy lobog még,
ha itt, vagy csillag-messze vagy,
hisz csillag-űrt s időt ma is átkóborolnék,
hogy megtaláljalak.

68-69. oldal

+
>!
encsy_eszter MP

Nélküled, mint az olló egy fele
– van árvább ennél?
Suta a sorsom: hogy vágjak vele?
Mit kezdenék, ha nem szeretnél?

Nélküled (részlet)

+
>!
BabusM

A hatalom éppúgy előcsalja alaptermészetünket, akár a bor.

249. oldal (Szépirodalmi, 1975, II. kötet)

+
>!
encsy_eszter MP

Gyanakvóvá tesz, ha valaki túl sokat beszél a „gyökereiről”, főleg mielőtt gyümölcseit mutatná.

+
>!
olvasóbarát P

ARS POETICA

Dolgozz, munkálj. A szép, a jó, a hasznos,
mihelyt elkészül, az élethez áll.
Minden jó mű egy-egy szabadságharcos.
Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss,
ne fogja a halál!

157. oldal

Illyés Gyula: Konok kikelet Válogatott versek

+
>!
BabusM

Betűértők tudják, mit jelent egy hallomásból ismert könyvet kézbe venni. A könyv nyújtotta élvezet nem az olvasásnál kezdődik. A könyvek tapintása, súlya, illata rejtelmesen megsejteti tartalmukat.

153. oldal (Szépiradalmi, 1975, II. kötet)