Békés Pál magyar

Engem szeressenek vagy utáljanak – hajtogatta –, végül is mindegy, csak ne menjenek el mellettem, mintha villanyoszlop lennék vagy postaláda.

22. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983)

NAGYON FÁJ

Angliában láttam azt a József Attila-kötetet.
Nagy becsben tartották, szem előtt, a kandalló fölötti polcon, elkülönítve.
A vásott papíron fakuló betűk: Nagyon fáj.
Kultusz és érettségi tétel. Iskolai szavalat, doktori disszertáció, ellenzéki összejövetel.
Három földrészen átnyúló meneküléseket-hurcolkodásokat túlélt, számozott és dedikált példány volt. A címoldalon a kézzel írt, halványuló sorok – az asszonynak, a házigazda feleségének szóltak. Sütött belőlük a vágy, a szorongás, a szerelem. Sajgott a szem attól a néhány sortól.
Mint ereklyét, úgy vettem kézbe, és óvatosan, hogy a porlékony papírt meg ne sértsem, belelapoztam.
Belelapoztam volna. Nem lehetett.
Felvágatlan kötet volt. Szűz, olvasatlan.

108. oldal

Kezdjük el, azután majd meglátjuk. Csak úgy egyszerűen: zummbele.

145. oldal / Tizennyolcadik avagy Befejezet

EJ, MI A KŐ

Gőz János 47 éves mosógépszerelő gyakran sétál a Dunaparton. Magányos, nem hisz már a mesékben. Tarka követ talál, zsebre teszi, reméli, hogy szerencsét hoz. De nem hoz. Zsebe lyukas, nincs aki megvarrja, a kő kiesik.
Pecze Anni 40 éves zálogházi becsüs is gyakran sétál a Duna-parton. Tudomásul vette: a gyerekről lemaradt. Akkor legalább utazni kéne. Ha volna kivel. Tarka kőbe botlik, zsebre teszi, hátha szerencsét hoz. De nem hoz. Kutyaszarba lép, elcsúszik.
Hazarohan, undorodva dobálja hajigálja ruháját a mosógépbe.
A kő a zsebében maradt, a mosógép kínlódik, hörögve leáll.
Sírva telefonál.
Gőz János mosógépszerelő közel lakik, Pecze Anninak öltözni sem jut ideje.
Pongyolában fogadja.

84. oldal

(…) az arcod, nem tehetem, hogy nem veszek rólad tudomást, magam nélkül sem tudok élni; megtörténtél velem, nem cselekvésem tárgya lettél, hanem állítmány, erős és győzedelmes, alaposan megtörténtél velem, tehetetlen vagyok, szeretlek (…)

53. oldal

Nagyon fáj

Angliában láttam azt a József Attila-kötetet.
Nagy becsben tartották, szem előtt, a kandalló fölötti polcon, elkülönítve.
A vásott papíron fakuló betűk: Nagyon fáj.
Kultusz és érettségi tétel. Iskolai szavalat, doktori disszertáció, ellenzéki összejövetel.
Három földrészen átnyúló meneküléseket-hurcolkodásokat túlélt, számozott és dedikált példány volt. A címoldalon kézzel írt, halványuló sorok – az asszonynak
a házigazda feleségének szóltak. Sütött belőlük a vágy, a szorongás, a szerelem.
(…)
Belelapoztam volna. Nem lehetett.
Felvágatlan kötet volt. Szűz, olvasatlan.

104. oldal

Fölösleges rémüldözni,
gyere velünk rém-üldözni!

17. oldal

– Igazi mese az, ami velem történik. Saját mesét akarok. Olyat, amiben benne lehet lakni.

31. oldal

Az Ica Rómában, a Bori Londonban, a Kati New Yorkban, a Zsuzsi Stockholmban.
Vica vált, Kinga vált, Ági vált, Zsike vált, Gabi nem, Gabi hű. Gabi várt. Ő csak most.
A Liza, az kétszer (nőgyógyász, menedzser), az Ibi már négyszer (lélekben csak egyszer).
Gyerekek, az Ibi az élet királya, lépésről lépésre, panelből villába, kívülről befelé, Kispestről Budára!
A Terinek három, a Cilinek egy sem, az Andinak kettő, a Panninak egy szem.
Muti a képeket, jaj milyen édesek!
Ez a kert a kertem, ez a ház a házam, ez itt a gyerekem, ez a folt a hátam, az a lyuk, édesem?
A férjem. Kivágtam.

222. oldal Palatinus 2007 (A csajok)

IRODALOM

Robert Heichele düsseldorfi irodalomtanár 1960-ban tanyaggá tette Saint-Exupéryt. A tantervmódosítást azzal indokolta, hogy A kis herceg írója a század óriása.
Hamarosan megbuktatta egy diákját, aki elvétette az író eltűnésének dátumát, 1944. július 31-ét, amikor Exupéry felderítőgépe az Azúr-part fölött beleveszett a tengerbe vagy az égbe.
Tíz év múlva tartományi tanfőfelügyelőként érettségi tétellé nyilvánította Exupéryt. Rendelkezését értetlenkedés fogadta, és sajtóössztűz követte.
Kényszernyugdíjaztatását követően csak egyszer nyilatkozott.
Eseménytelen életének – mondta – egyetlen napja érdemel említést: 1944. július 31-e, amikor a Luftwaffe vadászpilótájaként az Azúr-part fölött üldözőbe vett egy ellenséges felderítőt. Lőtte amíg látta, lőtte amíg a lángoló gép beleveszett a kék-
be, a tengerbe vagy az égbe.

25. oldal, Budapest: Osiris Kiadó, 1999