Üvegtrón sorozat 98%

Hosszú, néhol úgy érzed, hogy eleged van és már szörnyen várod a végét. Ám amikor a végére érsz visszakívánod azokat a pillanatokat, amiket ez a sorozat nyújtott.
Nem szoktam azt mondani, hogy egy könyv meghatározó az életemben, mert nem igen hiszek ebben, de most mégis ezt tudom mondani. Lehet túl romantikusnak hangzik, de amikor 10 hónapot töltesz el a szereplőkkel és a világgal amiben élnek, akkor akarva akaratlanul te is ott élsz egy kicsit és amikor vége, az bizony tud fájni.

Az egyik legfordulatosabb könyvsorozat amit valaha olvastam. Lenyűgöző karekterfejlődésekkel, és csavaros észjárással. Ki kell várni a legnagyobb izgalmakat, de megéri! Imádom!

Nem mondom, hogy az eleje a kedvencem, de ahogy halad a sztori és elkezd benne minden kibontakozni… aww. Instant szerelem lett a sorozat.
Az Üvegtrón az a sorozat, ami minden olvasással ad valami újat, de soha nem vesz el az élményből. Egy olyan világot, ad az írónő az olvasoknak, ahol a hibák ellenére is szívesen élnének a rajongók. off

Először is hálásan köszönöm a Barbi Hangoskönyv youtube csatorna vezetőjének, hogy felolvasta ez a rövidnek semmiképpen nem mondható sorozatot, mert ennek köszönhetően ismerkedtem meg a kötetekkel. Ha olvastam volna hallgatás helyett, biztos, hogy legfeljebb a második kötetnél elvérzek, mert mindkettő nagyon gyenge volt nekem, és konkrétan idegesített a szerelmi háromszög, pedig biztosan meg lehet ezt jól is írni. Utána bepörögtek az események, és én a negyedik könyvnél le is zártam volna a szerző helyében a sorozatot, mert ott ér véget egy nagyobb lélegzetvételű cselekményszál. Az ötödik részben hirtelen bejött mindenféle szexuális feszültség, ami nekem abszolút nem illett az addigi képbe, így zavaró volt. A hatodik kötet alapvetően tetszett, Chaol szála kifejezetten érdekelt, viszont furcsa volt, hogy rajta kívül egyetlen már ismert szereplőt követtünk, számos új ember bejött a képbe, a többieket pedig egy egész kötetre ott hagytuk egy igen feszült helyzetben… A zárókötetnél leginkább azt éreztem, hogy a csatajelenetek sokszor túl voltak írva, de nagyon jól összerántotta a szálakat a sorozat egészére nézve, nem hagyott bennem hiányérzetet. A kiegészítő/ előzmény kötet pedig nagyjából felesleges volt nekem, de a sok-sok olvasónak, akik fanná váltak, biztosan nagyon szívet melengető azt is kézbe venni.

A sorozat egészéről is legyen szó viszont. A szerző másik két világával megismerkedtem, és igazán nagyon szeretem is őket, de azok idősebb korosztálynak íródtak. Valószínűleg ebben az esetben az volt a probléma, hogy közel sem én voltam a célkorosztálya, az első négy kötet akár tíz éve is gond nélkül lecsúszott volna nekem. Rengeteg szereplővel követünk sok-sok cselekményszálat, néha konkrétan kapkodtam a fejem, hogy jó, de ez most kinek a kije is… A végére viszont már nagyjából képbe kerültem az emberekkel, ami pozitívum. A kedvenc karakterem egyértelműen Feketecsőrű Manon volt, a boszorkányos szál valahogy jobban átjött, mint a tündéreké.

Azoknak, akik szeretik Sarah J. Maas munkásságát, mindenképpen megér egy próbát. Ha hozzám hasonlóan viszont más köteteivel kezdtek, érdemes tudni, hogy ettől mást várhat az ember, ha nem akar csalódni.

Nagyon szeretem az egész könyvsorozatot Celaena Sardothien történetét hogy mi volt és mi is lett belőle. Megszerettem az összes szereplőt és nagyon kár hogy vége van a sorozatnak.

Az egyik legjobb könyvsorozat amit valaha olvastam.

Nagyon ellentétes érzéseim vannak ezzel a sorozattal kapcsolatban. Az Acotar-t előbb olvastam és az egy abszolút kedvenc lett sajnos ezt erről a sorozatról nem tudom elmondani.
Ez egy igazi utazás volt az biztos de még is voltak olyan aspektusai ami miatt nem jött elő belőlem a fangirl érzés.
Rájöttem olvasás közben, hogy eljutottam oda, hogy egyáltalán nem tudom élvezni a cselekmény központú és főleg nem a világ megmentős cselekményt. Nem igazán érzem, hogy súlya lett volna ebben a könyvben a főkonfliktusnak Erawan általi fenyegetésnek mert egy percig se volt kérdés számomra, hogy a főszereplőink fognak kikerülni belőle győztesen. Azok a részek tetszettek a legjobban amikor a szereplők lelki konfliktusait követhettük, ezért van az Hajnal Tornya kifejezetten tetszett és a Viharok Birodalma és a Felperzselt Királyság nem.
Szerintem a túl sok fő karakter sem tett jót a cselekménynek főleg úgy, hogy a Aelin aki a főszereplő nincs benne még a top 5 karakter között se ebben a sorozatban pedig egyáltalán nem utáltam csak más karakterekkel sokkal jobban tudtam rezonálni ezáltal amikor összeértek a szálak számomra az, hogy ezután főleg Aelin szemszögéből láthatjuk az eseményeket nem segített azon, hogy imádjam ezeket a könyveket.
A legnagyobb csalódás még is nekem az volt, hogy ilyen furcsán nyitottan zárult le a sorozat mármint érzelmileg. Mi van Aelin hatalmas traumájával vagy Manonéval vagy Fenrys-ével. Vagy mi lesz egyáltalán Manonnal vagy vele és Doriannel. Annyi szál maradt számomra elvarratlanul, hogy én még egy-két kötetet elbírtam volna.
Talán tényleg ez a bajom, hogy az írónő próbálta ötvözni a lelki tusákról való felépülést a világ megmentős dologgal ami szerintem nagyon jó mert az Acotarban is ezt szerettem de itt számomra a külső fenyegetés megszűnt de a belsők megmaradtak

Imádtam.

Nagyon sokáig halogattam ezt a sorozatot, aztán találkoztam valakivel, akinek a könyvespolcán ott figyelt és rávett arra, hogy nekikezdjek.
Az elején marhára nem értettem, hogy miért kap olyan sok értékelést. Celaena számomra idegesítő, arrogáns volt, és a tipikus szerelmi háromszög… Aztán ahogy olvastam úgy vált egyre izgalmasabbá, fordulatosabbá, megértettem a szereplők motivációit, mélységet kaptak a történet előrehaladtával. Minden szereplőt tudtam szeretni és mire a sorozat végére értem ( 3 hónap alatt ) már nem is tudtam, hogy lehetett eddig nélkülük élni.

Egyszerűen Imádtam. *-*