Történetek az Árnyvadász Akadémiáról sorozat 94%

Amennyire az eredeti sorozat nem tetszett, úgy örültem annak, hogy egyik legnagyobb kedvencem, Simon saját kis kiegészítő sorozatot kap. A kötetek rövidek, tömörek, de van bennük humor, némi komolyság, felnövés, barátok, szerelem, és Simon végre eljut oda, ahová mindig is vágyott – testileg és mentálisan egyaránt. Bármennyiszer újra tudnám olvasni. *-*

Tetszett, hogy a fő szál mellett kapunk melléktörténeteket a szereplőkről a múltban.

Ismét (újra és újra) le a kalappal C.C. zsenije előtt, aki az előzményeket úgy fonja össze, hogy izgalmas, nem erőltetett módon tudunk meg kis darabokat, összefüggéseket a múltból, amik hozzáadott értéket képviselnek a „jelenben” is. Az is hihetetlen számomra, hogy a kihagyott infók nem véletlenek lehetnek, C.C. előre tervezhet, eg yilyen hihtetlen összetett univerzumban, mivel pl. a gyerekek (Raphael az Árnypiac kísértetei könyvben) családba kerülése direkt volt sötét folt, amire várnunk kellett. A kedvenceim az Utolsó órák előzmények és a Pokoli szerkezetek szereplőinek felbukkanása.

Tetszett, hogy Simon történetét is tovább vitték, de az ő árnyvadászképzésének keretében az árnyvadászok múltjáról is megtudtunk még ezt-azt. Az utolsó novellák már végig a jelenben játszódtak. Jó volt, hogy mindegyik részben megjelent Simon egy-egy barátja, ismerőse az akadémián. Hol a humor volt az uralkodó, hol a mély érzelmek. Itt viszont nem éreztem unalmasnak és nyálasnak az érzelmes részeket sem.