!

Swamp Thing (vol. 2.) sorozat angol nyelvű

  • Szűrés
Alan Moore: Swamp Thing (vol. 2.) 1. – Saga of the Swamp Thing
Alan Moore: Swamp Thing (vol. 2.) 2. – Love and Death
Alan Moore: Swamp Thing (vol. 2.) 3. – The Curse
Alan Moore: Swamp Thing (vol. 2.) 4. – A Murder of Crows
Alan Moore: Swamp Thing (vol. 2.) 5. – Earth to Earth
Alan Moore: Swamp Thing (vol. 2.) 6. – Reunion
Rick Veitch: Swamp Thing (vol. 2.) 7. – Regenesis
Rick Veitch: Swamp Thing (vol. 2.) 8. – Spontaneous Generation
Rick Veitch: Swamp Thing (vol. 2.) 9. – Infernal Triangles
Alan Moore: Saga of the Swamp Thing 1.
Alan Moore: Absolute Swamp Thing 1.
Alan Moore: Absolute Swamp Thing 2.
Alan Moore: Absolute Swamp Thing 3.

A Swamp Thing második sorozatának a 20/21-től a 81. számig összegyűjtő sorozat.


Magyar nyelvű sorozat


Kiemelt sorozatértékelések

catnipthief>!

Swamp Thing (vol. 2.) sorozat

Amióta képregényeket forgatok, viszonylag sok kultikus (vagy annak belengetett) sorozaton vagyok túl, vagy éppen vetődök éppen bele, de azt, azt hiszem, már leszögezhetem, hogy Alan Moore Swamp Thing-je az egyik legkülönlegesebb, legfurcsább darabka írásművészet, amit valaha olvastam, iszonyúan magas szinten művelt Irodalom, sőt, Költészet. Megkísérlem megfogalmazni, hogy miért.
A Len Wein által megalkotott karakter a kezdetek kezdetén inkább volt egy emberi mivoltát maga mögött hagyott szörnyeteg, mint fordítva, és emiatt viszonylag nehéz is az elején belerázódni a Moore-féle interpretációba, mert hát a Swamp Thing mégiscsak a DC-univerzum folytonosságában leledzik (bár nem annyira hangsúlyosan, önmagában is tökéletesen érthető) és Moore kénytelen elvarrni, ami szálat el tud, majd a legkisebb elemeire szétkapott karaktert újra megalkotni. Moore Swamp Thing-je pedig inkább egy végtelenül esendő, helyét kereső lény, aki a kezdetekben John Constantine segítségére is támaszkodva leli meg helyét, ismeri fel hihetetlenül lényeges szerepét ebben a világban. Öröm nézni, ahogy fejlődik, tanul, egyre bölcsebbé válik, és egyben emberségéből is megőrzi, amit érdemes megőrizni. Közben pedig egyben ennek ezt a gyönyörű bolygót túl könnyen megöröklő, tékozló és felelőtlen emberiség élő lelkiismeretévé is válik.
A Swamp Thing csak a kezdetekben, és akkor is inkább csak a felszínen horror-sztori. Természetesen egész a végéig vannak vérfagyasztó részek, de közben tele van imádnivaló humorral, melegséggel és szerelemmel, átível műfajok egész során, a gótikus horrortól a szuperhős-eposzon és meditatív sci-fi-n keresztül spirituális megvilágosodás-történetig mindenen, miközben mélyen, az egész miskulancia közepében az marad, aminek végülis elindult: egy szívet-lelket megmelengető, körömlerágós szerelmi történet.
Egyszerűen imádom ennek az egésznek a kinézetét is. Sötét, hangsúlyos kontúrok, bumfordi, egyben velőtrázó rusztikusság. Van persze újraszínezett, „gatyába rázott” változat (Absolute Swamp Thing), de szerintem ez így imádnivalóbb.
Alan Moore meg egy állat, na. Ilyen minőségű sztoriszövéssel én még nemigen találkoztam, hihetetlenül gördülékeny, mély és érzékeny, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a havonta megjelenő Swampy egy időben íródott a Miracleman-nel, és Moore másik, kultikus alapművével, a Watchman-nel. Ennyi nyomás alatt ilyen minőséget produkálni folyton, az valami döbbenet.
Borzasztóan utálom állandóan elmondani, hogy az üzenete adott bárminek érvényesebb, mint valaha, de attól még kétségtelen tény, hogy az emberiségnek sokkal jobban kellett volna, illetve még mindig kellene a Mocsárlény mondandójára figyelni. Mert az (is) nyilvánvaló, hogy a sorozat befejezése óta eltelt, közel negyven(!) évben nem sokat változtattunk, mi, parazita emberek, a bolygóhoz való, finoman szólva is kétségbeejtő hozzáállásunkon. Remélem, sokan nekiálltok, mert egy lebilincselő utazás részei lehettek, és őszintén hiszem, hogy nélküle kevesebbek maradtok.