Maigret sorozat

Nagyon szerettem ezt a sorozatot, még most is fájt a szívem, hogy elvették tőlük. Elegáns, finom, „franciás”. Szépek benne az apróságok: a két térkép, egy nagyobb, egy „közelebbi”, ettől érzem, hogy létező, az író által (és Maigret által) ismert helyekről van szó, ahol élő, lélegző, hús-vér emberek jártak-keltek, akár azok (vagy azokhoz nagyon hasonlóak), mint az adott regényben szereplők. Vagy a pipa a fejezetek elején, és a végén. A dátum, amitől hirtelen másképp lesz nagyon valóságos az egész – mert rögtön van hova kötnöm, ha azt nem is tudom, hogy abban az évben pont Franciaországban mi történt, azt igen, hogy a világban és/vagy Mo-on mi…
Szerettem a fordításokat is.
Amikor az Agavé megkapta, nagyon furán éreztem magam, szerettem azt a kiadót a krimijei és sci-fijei miatt, de főleg angol fordítókban voltak jók, tartottam tőle, hogy Maigret nem az ő világuk. Most is úgy érzem, a Park Kiadó megérdemelte volna a teljes Simenon-t, de legalább a Maigret-történeteket.