Erebos sorozat

Sok hűhó semmiért, ezt tudom elmondani róla. Erebos izgalmas, hangulatos, részletes játék, és ha oldalakon át nem történik semmi, akkor is szívesen olvasom, ahogy barangolnak, harcolnak, beszélgetnek vagy csak teáznak benne a karakterek. A valóságban végrehajtandó küldetések már az első részben is érdekesek voltak, kíváncsi voltam, mire megy ki a játék. Aztán kiderült, és elmaradt a katarzis. Mert itt egy intelligens játék, egy brutál jó fegyver, és pitiáner kis sz*arságokra van felhasználva. A második kötet végcélja már kigondoltabb volt, mint az első, valahogy érthetőbb és indokoltabb is, de akkor is… Sokkal előbb elfogadtam volna, hogyha az egész játék „csak” arra megy ki, hogy a fejlesztő egy brutál jót szórakozzon, minthogy azt kelljen látnom, hogy egy zseni piti kis ügyek elvégzésére használja a játékot. Eleve egyáltalán nem hiteles, hogy azt a két „ügyet”, amire a játékot használták ebben a két kötetben, azt bárki, bármikor így és egy játékkal oldaná meg. Annyival nagyobb, izgalmasabb célt is lehetett volna adni neki. Vagy elég lett volna, ha a fejlesztő azt mondja, hogy ő totál pszichopata, és csak egy jót akar szórakozni a játékával mások kárán. Sokkal hitelesebb lett volna.