!

Borbíró Borbála sorozat

Ajánlott sorrendben olvasni.

  • Szűrés
Gaura Ágnes: Démoni színjáték
Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája
Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse
Gaura Ágnes: Lidércnyomás
Gaura Ágnes: Lángmarta örökség
Gaura Ágnes: Attila koporsója
Gaura Ágnes: Kard által
Gaura Ágnes: Embertelen jó
Gaura Ágnes: Embertelen jó

– Talpra, Bori!
– Bőrkabát akció
– Démoni színjáték
– Túlélő
Emberi Szó


Kiemelt sorozatértékelések

makitra P>!

Borbíró Borbála sorozat

Rövid értékelésem, hogy így a hatodik kötet után inkább szeretem Borit, mint nem. De többedik újraolvasásra nem volt ez egyértelmű.

Borbíró Borbála ugyanis egy hamisítatlan balf*sz karakter (vö. Louis Gara a Jackie Brownból link). Az első kötetben még menőnek tűnt, a másodikban nagyon irritált, de aztán megenyhültem, mert rájöttem, mégis csak egy huszonéves szerelmes kiscsajról van szó – igyekszem visszaemlékezni a múltamra. Ennek ellenére az ötödik kötet tájékán már megértettem, miért nem lehet ő más, mint magyar (jó, Anita Blake-kel van lelki rokonsága, csak valószínűleg a Weinhauser örökség miatt több a tartása). Bori ugyanis képtelen bízni, nagyjából képtelen őszinte lenni, mindig úgy akar megvédeni valakit, hogy nem hozza tudomására az információkat, és amikor ez a taktikája nem működik, sőt rettentően balul sikerül, abból sosem tanul. És tényleg nem tud sosem csöndben maradni. Benne van az önsorsrontás, és ezen nagyon tud sírni. Magyar, no. Amitől karakter lesz, az kétségtelen, de így harmincon túl nem mindig tudok vele együtt érezni (még akkor sem, ha néha én is huzamos vagyok ilyen taktikákkal élni, bár ebbe kevesebben halnak bele).

Vele párhuzamosan a stílus is kezd megkopni, a belső monológok és a nagypofájú, élettartam-rövidítő beszólások is. De amikor Gaura Ágnes beindul, még mindig tud remek jeleneteket és jó párbeszédeket írni (az egyiptomi sírban történt látogatás a mai napig emlékezetes és borzongató), a rejtélyek és megoldások, a magyar folklór, mitológia beemelése helyenként csodás, de legalább élvezetes. Gaura izgalmas karaktereket alkot, egy-két mondatos bemutatásokkal sokat fel tud vázolni egy figurából, sok a szórakoztató és emlékezetes alak. Úgyhogy összességében jó olvasni (bár a második „picsogó” kötet számomra a sorozat mélypontja).

Egyet azonban még kötözködnöm kell: a világ. Remek ötlet, hogy milyen lenne, ha a mai Magyarországon legalizálnák a természetfelettit. De ennek mélyebb következményeit nem gondolta át teljesen a szerző. Ha a vámpír tanácsadóknak csak annyi lenne a hasznuk, hogy helyre ráncigálták a gazdaságot és csökkentették a korrupciót, már annak is sokkal mélyebb társadalmi következményei lennének annál, mint amit a regény ábrázol. Gaura világában megvannak a jelen Magyarországának szóló kiszólások, ugyanakkor a jólét növekedésével (a gazdaság helyrerántásával) nem csak az elosztható jövedelem nőne, de azok száma is, akik részesülnek belőle. Pláne, mivel a vámpírok képesek hosszú távon gondolkodni. Nem utópiát várok, de valami változást igen.

Várom a sorozat lezárását, az utolsó két kötetre elég jó kis nyomozások jutottak (az érzelmi szál háttérbe szorulásával), remélem, ez az irány folytatódik, és nem a szereplők libidója vezeti tovább cselekményt. Jöhet még magyar nyakba magyar szemfog.