!

Alapítvány sorozat

Ez a sorozat már lezárult.

  • Szűrés
Isaac Asimov: Az Alapítvány előtt
Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz
Isaac Asimov: Alapítvány
Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom
Isaac Asimov: Második Alapítvány
Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia
Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme
Isaac Asimov: Alapítvány és Föld
0. Isaac Asimov: Az Alapítvány előtt

Előzmény, az 5. kötet után érdemes olvasni.
A GABO 2022-es kiadása tartalmilag a korábban Előjáték az Alapítványhoz címen megjelent kötetnek felel meg!

0,5. Isaac Asimov: Előjáték az Alapítványhoz

Előzmény, az 5. kötet után érdemes olvasni.
A GABO 2022-es kiadása tartalmilag a korábban Az Alapítvány előtt címen megjelent kötetnek felel meg!


Az univerzumhoz kapcsolódó további történetekért és a történetek időrendi sorrendjéért lásd az univerzumpolcot!


Sorozatpolc


Kiemelt sorozatértékelések

Lily_Sz>!

Alapítvány sorozat

Az Alapítvány-sorozat számomra összességében értékelhető. Eddigi olvasmányélményeim közül semmivel nem hasonlítható össze, így egyedülálló és különleges.
Társadalmi sci-fi. Van, aki szerint itt maga az emberi társadalom a főszereplő, én nem így éreztem ezt, mivel minden résznek megvolt a maga kiemelkedő szereplője (egyéni főszereplő személye). Mindenesetre Asimov hatalmas jövő-látomásában – más regényekben megszokotthoz képest – az emberi nem sorsának alakulása a fontos, a főszereplők mindig egy kulcsfontosságú időpontban zajló események keretei között válnak kiemelkedő szereplővé.
Rendkívülivé teszi Asimov vállalkozását a perspektíva szinte torzításmentes óriásivá tágítása: évtízezredekben és naprendszerek millióiban gondolkodik, mégis igen hihetően (valószínűen) tudja az emberiség fejlődését előrevetíteni a mikroszintről (egyetlen naprendszer egyetlen lakott bolygójáról – még a 20. századból). Azt hiszem, megérdemli a szerző a zseni jelzőt. Nyilván nem tudhatjuk, ténylegesen hogyan fog alakulni a jövőnk (lehet, hogy néhány éven belül radioaktív hamu borítja majd a Földet, és minden élő kihal rajta), de ha sikerül továbbvinnünk a fejlődést, véleményem szerint az Asimov által felvázoltak mentén fogunk haladni. Kicsi nekünk már a Föld, az emberiség létszáma miatt és a tudományos-technológiai fejlettség szintje mellett itt az idő az űrkorszakba való átlépésre (feltéve persze, hogy találunk végre egy másik lakható bolygót).
Az eredeti trilógia olyan, mintha egy történelmi tanulmányt olvasnánk, ami azonban a múlt helyett a jövőt írja le… G.K. 12 069-ben (A.K. 1) egy tudós, név szerint Hari Seldon szembe kerül a hatalommal, mivel azt „hirdeti”, hogy a Galaktikus Birodalom össze fog omlani, és a pusztulást évtízezredekig tartó káosz fogja követni. Azt állítja azonban, hogy egy alapítvány létrehozásával ez az időszak lerövidül mindössze egy évezredre. Nézeteit a pszichohistória matematikai elemzésével bizonyítja. Nos az Alapítvány létre is jön, és a regény-folyam első három kötetében nagyjából az 1000 év 400. évéig követhetjük nyomon az eseményeket – mindig egy-egy kiemelkedő történés-esemény (Seldon-válság) köré szőve a cselekményt. Mint regény számomra a második kötet második részétől volt igazán élvezhető. Az első kötettel szemben erős kritikaként fogalmaztam meg, hogy nők még biodíszletként sem (vagy maximum úgy, megemlítve) fordulnak elő, ami elég lehangoló volt (mármint, hogy húszezer év múlva is kizárólag fehér férfiak irányíthatják a világot, de még tudódok is csak ők lehetnek /bár, ha jól emlékszem, a bőrszínre nem utalt kifejezetten/) – de ezt tudjuk be a keletkezés idejének… Számomra, mint regény – az eredeti trilógiához képest jóval később írt – negyedik kötet, Az Alapítvány pereme volt a legjobb; itt már az egész könyv egyetlen eseménysort (történelmi pillanatot) fejt ki, hosszabb terjedelmet is kap, így sokkal kidolgozottabb a cselekmény és persze jóval nagyobb teret kapnak a szereplők is; a kötetben tulajdonképpen eldől az emberiség fejlődésének további iránya.
Van, aki azt mondja, hogy a koncepció lényege szerint az egyén nem lényeges, az ember, mint faj számít csak. Az eredmény szempontjából mindenképpen, hiszen a cél az emberiség túlélése és az emberi társadalom fenntartható fejlődése. Asimov jövő-víziójában szerintem mégsem azt mondja ki, hogy az egyén nem számít, csupán azt, hogy az egyén viselkedése, döntése nem megjósolható – egy bizonyos valószínűséggel előre vetíthető történelmi jelentőségű esemény során azonban a döntéseket mindig egyének fogják hozni, így a körülmények befolyásolásával – közvetve – az egyének is befolyásolhatók (ami egyáltalán nem tudható, hogy az adott pillanatban pontosan ki lesz a vezető szerepet eljátszó/elvállaló személy).
Amitől számomra realisztikusnak tűnik a koncepció:
– az emberiség átlépve az űrkorszakba, bolygóközi, majd „galaktikus” birodalmat hoz létre
– a nemzeti identitás bolygószintűre emelkedik
– a birodalom ilyen vagy olyan államszövetség (időben változóan hol föderatív, hol konföderatív), de alapvetően egyszemélyi csúcs-vezetés alatt lehet
– a tudományos-gazdasági-kulturális-politikai fejlődés egy ívet ír le, és – amennyiben csak a már eddig ismert sémák mentén marad, akkor – elkerülhetetlenül hanyatlani kezd
– az új kezdet kiindulópontja lehet egy (vagy kettő) alapítvány, mely tagjaink a nemzeti, internacionális vagy vallási identitás helyett új csoport-identitást kínál ("alapítványista").
Vitatkozni lehet, hogy a vallást, miszticizmust valóban fel tudja-e váltani a tudomány, a tudományos fejlődésbe vetett hit. A regény-folyamban van egy rész, mely azt mutatja, hogy a szerző szerint a fejlődés egy bizonyos szakaszában szerepet kaphatnak egyházi intézmények, vallási vezetők, de ezeket az emberiség túlhaladja…
Hát, mindenképpen Alapítványra fel! Sőt: alapítsunk…

Matom>!

Alapítvány sorozat

Nem tudok más mondani: lebilincselő, nem lehet letenni!

W_L I>!

Alapítvány sorozat

Nem vagyok egy nagy sci-fi rajongo, de az Alapitvany sorozat regi kedvencem.