Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók
Karin Slaughter: Sebek
Dennis Lehane: Viharsziget
Klasszikus detektívtörténetek
George Cooper: Magánügy
Alekszandr Szergejevics Puskin: A pikk dáma
Michael Ende: Momo
Rhys Bowen: Holttest a fürdőkádban
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Kondor Vilmos: Budapest noir
Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon
P. G. Wodehouse: Mike és Psmith
!
>!
Böngyör6
2018. január 2., 19:012018. január 7., 16:12
Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók
>!
Egmont-Hungary, Budapest, 2011
396 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636298470 · Fordította: Molnár Zsófia
2 hozzászólás
!
>!
Böngyör6
Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók

Na tehát! Amikor az ember egy krimit, thrillert szeretne olvasni, akkor valami ilyenre gondol.. Mert ez, kérem szépen, úgy össze van rakva, hogy se egy eseménysorbeli repedéssel, se logikai bukfenccel nem kellett találkoznom, de még a helyesírás vagy a fordítás folytán előforduló hibákat sem kellett „elviselni”. Sajnos nagyon ritkán tudok ilyet mondani, de ezt Grangé úgy tette le elém az asztalra, ahogy azt kell és várnám, ahányszor kinyitok egy könyvet. Mondom ezt annak ellenére, hogy a gyilkost már az első színre kerülésekor gyanúsnak találtam, a felénél meg már kb. biztos voltam benne, hogy bűnös. Néha ugyan lelassulni látszott a sztori, de alapvetően minden megvolt benne, aminek kellett. A gyilkosságok indítéka is rendben volt; értem én a „nemes” szándékot is, de a bosszúhadjáratot kiváltó ok, ama bizonyos hosszú távú terv végrehajtása a maga nemében hátborzongató, és anyaként, emberként is mélységesen felháborít.
Ez a könyv bizony nyomot hagyott bennem és ennél nagyobb dicséretet talán nem is lehet mondani. Így néz ki egy minőségi krimi-thriller. Grangé pedig valóban a „francia King”.. Nem is tudom, hogy mit olvassak ez után… De tényleg.

2 hozzászólás
!
>!
Böngyör6
2018. január 8., 17:472018. január 13., 19:11
Karin Slaughter: Sebek
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2009
494 oldal · ISBN: 9789632542423 · Fordította: Berta Ádám
10 hozzászólás
!
>!
Böngyör6
Karin Slaughter: Sebek

Ne tévesszen meg senkit ez a förtelmesen ocsmány borító, mert ami mögötte van, az egy igazán jó kis thriller. Jobb, mint az első rész. Izgalmas a kezdés, ahogy azt HQ is elvárná..:P, ami brutálisan folytatódik.
Lena minden igyekezetem ellenére továbbra sem tudott közel kerülni hozzám. Hiába történt vele az a borzalom az előző részben, ugyanolyan ellenszenves picsa maradt. Amit pedig Jeffnek adott válaszából leszűrhetünk, még gonosz is.. :((
Azt nem igazán értettem, hogy Sara miért hagyta ott Laceyt a rendelőben, amikor a lány hányt, rosszul volt és láthatóan sürgős és fontos mondanivalója volt Sara számára, de ennek nyilván így kellett lennie, különben nem tudták volna spoiler, viszont ez ha a fene fenét eszik, akkor is értelmetlen…
A téma lélekbe nyúló, megrázó és felkavaró, de olyan téma, ami sajnos a való életben is jelenlévő probléma és nem csak a könyvek oldalain létezik. Talán erre is igyekezett Slaughter felhívni a figyelmet azzal, hogy spoiler „szabadon engedte”…
A csillagozással bajban vagyok, mert bár jó a sztori, de a témát nem tudom undor és felháborodás nélkül szemlélni, így marad az arany középút..

!
>!
Böngyör6
2018. január 13., 19:462018. január 17., 20:25
Dennis Lehane: Viharsziget
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2016
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634190769 · Fordította: Totth Benedek
!
>!
Böngyör6
Dennis Lehane: Viharsziget

Szóval az úgy volt, hogy réges rég már láttam a filmet. Most úgy kezdtem bele életem első Lehane-olvasásába, hogy a filmből kb. annyira emlékeztem, hogy a végén Di Caprióról kiderül: végig spoiler után nyomozott. DE! Ha nem lett volna meg ez, akkor is a könyv 187. oldalán konkrétan rá lehet jönni, mint ahogy most én is csípőből megfejtettem az anagrammát és nem A.L., hanem E.D. neve alapján… addigra ugyanis annyira unalmas már a könyv a vontatottsága miatt, hogy az egyszeri olvasó már csak kínjában is ráharap az első izgalmasnak tűnő nyomra.. és persze meg is fejti.
Köszönöm, de azt hiszem, ebben az esetben a film leverte a könyvet… pedig még csak azt sem tudom mondani, hogy Lehane rosszul ír.. még azzal együtt sem, hogy Teddy kétszer is behajol az ablakon egyazon időben.. (191-192. oldal. – bár ez lehet fordítási hiba is.. vagy nem tudom..)
A csillagok Lehane írására és a csavarra mennek, mert az bizony kalapemelést érdemel vitán felül, viszont összegészében ez most nem volt egy nagy élmény. Azt hiszem, a Kenzie-Gennaro sorozattal fogok próbát tenni legközelebb.

7 hozzászólás
Hirdetés
!
>!
Böngyör6
Klasszikus detektívtörténetek

A gyűjteményben szereplő írások szerzőinek jó részét természetesen már ismertem, viszont volt olyan is, akitől most olvastam először. Poe, Dickens, Christie és Doyle alapból mind „újraolvasások” voltak, de Charleston elvont hangvételű írásainak Brown atyáját most ismertem meg. Szimpatikus volt számomra a szelíd, puritán személyiségével, éleslátásával, egyszerű, logikus következtetéseivel.
Raymond Chandlert – most igazolódott számomra – megalapozott női megérzésből kifolyólag kerültem tudatosan eddig. Szerintem ezután sem fogok kapkodni érte. A ceruza című novellája nem tett rám mély benyomást, mindennapi „tömegírás”, számomra semmi kiemelkedőt nem nyújtott.
Örömömre új kedvencet is avattam Simenonnak és nyomozójának személyében. Maigret eddig valahogy kimaradt az életemből, talán mert elkötelezett híve vagyok, voltam (és maradok) Angliában tevékenykedő belga származású kollégájának. Azonban meg kell állapítanom, hogy ez a francia nyomozó sem marad el sokban az én szeretett Poirot-mtól. Annak ellenére, hogy a történet vége összecsapottra és kissé befejezetlenre sikerült, Simenon az írás hangulatával és Maigret pörgős észjárásával levett a lábamról és meggyőzött, hogy tegyek még próbákat velük. Az első benyomás alapján szerintem jóban leszünk. :)

4 hozzászólás
!

Michael Ende: Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt