Várólistacsökkentés 2017 20

!

bbea

Michael Cunningham: Az órák
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Henry James: Egy hölgy arcképe
Don DeLillo: Fehér zaj
Anne B. Ragde: Remeterákok
Anne B. Ragde: Pihenni zöldellő mezőkön
Anne B. Ragde: Berlini nyárfák
Linn Ullmann: Kegyelem
Linn Ullmann: Mielőtt elalszol
Graham Swift: Lápvilág
Michelle Richmond: A köd éve
Douglas Coupland: Minden család pszichotikus
Erlend Loe: Elfújta a nő
Erlend Loe: Naiv.Szuper.
Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok
Francesca Marciano: Szerelmem, Róma
Mario Soldati: Az amerikai feleség
John Steinbeck: Érik a gyümölcs
John Steinbeck: Rosszkedvünk tele
!

2. 2017. március 28., 00:24 → 2017. április 11., 23:30 (252 oldal)
Mindig is sejtettem, hogy ez egy nekem való regény lesz, de hogy milyen nagyon aktuális a mostani életemben az anya-gyerek kapcsolat és a halál, öngyilkosság kérdése, azt addig nem tudhattam, amíg nem olvastam el. Jókor talált meg, ezért sokat adott nekem ez a regény: sok helyen elgondolkodtatott, épültem általa és remélem sokáig inspirál majd a jóra.

!

8. 2017. augusztus 5., 22:55 → 2017. augusztus 13., 15:04
Jó lendületű regény volt ez is, olvastatja magát, érdekes a történet. Különösen a farm érdekel. Én is szívesen élnék egy farmon. Azt, hogy Norvégiában egy farmon, már alig merem leírni. :-)
Kicsit erőltetettnek éreztem most az Erlend szálat, időnként olyan érzésem volt, túl sok nekem ez a pár a második részben. De remélem a harmadikra minden kiegyenlítődik.

Meg az volt még fura, hogy a trilógia első részének a Berlini nyárfák a címe, a másodikban már ezek a fák juharfák végig, de az utolsó tíz oldal egyikén megint nyárfasorról beszélnek. Az ilyet nehezen viselem el. Mert még ha nem ez lenne az első kötet címe, akkor is feltűnne, de egy ilyen direkt esetben kimondottan zavart.

!

9. 2017. augusztus 13., 15:23 → 2017. augusztus 19., 00:21
Nagyon kívánna még egy negyedik részt a sorozat. Amelyben minden jóra fordul… Felkavart, felbosszantott, értetlenkedve álltam a végén, bezárva a könyvet csak az járt a fejemben – és még most is –, hogy ezt nem hiszem el. Végül is egyfelől megértem Torunnt, hogy ez nagyon sok volt neki hirtelen, rövidke fél év alatt ennyi minden rászakadt és őt közben senki nem kérdezte meg. Másfelől viszont elmondhatta volna mindenkinek – de főleg az apjának – mit gondol, érez, mit akar. Amikor elmentek pizzázni Kai Rogers-szel, akkor egyszeriben látni kezdte a kiutat és hogy mit kell tennie, mit kell mondania az apjának, csak akkor már – bár ő még ezt nem tudta – késő volt. Elszomorított ez az egész harmadik rész úgy ahogy van. De legalább az öreg jó helyre került és végül boldog lett. Nagyon megérdemelte.

!

7. 2017. július 30., 17:23 → 2017. augusztus 5., 17:30
Tíz éve – a magyar megjelenés óta – halogatom ezt a trilógiát. Már máskor is volt várólista csökkentés tagja, de nem mertem belevágni. Hiába voltak a jó értékelések, nem is tudom mi tartott vissza. Most nagyon örülök neki, hogy belevágtam végre. Miután megismerkedik az ember a főszereplőkkel, tehát ezzel együtt belelendül a történetbe, azután már nagyon könnyen lehet vele haladni. És amikor befejeztem az első részt, azonnal nyúltam a másodikért. S az szinte ott folytatódik, ahol az első véget ért. De ez már egy másik történet.

Most pedig azt is érzem, hogy van esély, hogy idén tényleg sikeresen csökkentsem a várólistámat, mert ha ezeken túl vagyok, már csak három regény elolvasása vár, azt pedig teljesíteni fogom. De jó!

!

10. 2017. augusztus 31., 17:37 → 2017. szeptember 7., 20:48
Milyen súlyos téma, mégis egyszerűen, visszafogottan, szinte könnyeden megírva. Mint egy lebegés, olyan volt ez a regény. Nem éreztem közben túl sokszor szomorúságot (csak az apa halálakor), de éreztem végtelen kíváncsiságot: mi történik majd? Mert talán nem a folyamat volt itt a lényeg, hanem a végkifejlet. A végén a lebegést felváltotta egy nagyon súlyos befejezés. Számomra olyan volt, akár egy hirtelen ütés. Pár oldalnyi tömör, ám kemény lezárás csak, s megállt kezemben a könyv, nem akaródzott letenni, ezzel, így abbahagyni. Gondolkodom rajta napok óta és még fogok is.

Kire is vonatkozott itt a kegyelem?
Az volt Johan célja, hogy ne szenvedjen megalázó körülmények között, ha már nem tud majd a valóságban jelen lenni és nem képes kiutat kérni a halálból. Helyette megkapta a kiutat, miközben ő már meggondolta magát, de ekkor már nem tudta elmondani, hogy még élni szeretne, látni a következő reggelt. Még ha közben szinte elviselhetetlenül fáj is.
Soha nem tudhatjuk mi vár ránk és mire vágynánk majd egy későbbi élethelyzetben. Nem dönthetünk előre, mert nem tudjuk mi lesz akkor, mit érzünk, mit akarunk. Mi mit ér majd meg? Nagyon-nagyon fontos mondanivaló.

Ez Linn Ullmann. Így tud írni, letaglózni, elgondolkodtatni.
Kevés író van, akinél úgy érzem, mindent el akarok tőle olvasni és nála most jött el ez a pont.

!

12. 2017. október 2., 09:36 → 2017. október 12., 16:33
Számomra talán eddig ez volt a legkevésbé érthető és legkevésbé érdekes regénye. A nagy történetbe beágyazva a kisebbek, múlt a jelenben hasonló volt, mint a Kegyelemben és ez jó, tetszett. De végül mégsem lett semmilyen hatása ennek a könyvnek, rám, az olvasóra. Egyes részeitől pedig az agyam is eldobtam, a valóságot ugyanis jobban szeretem. :)

!

5. 2017. május 10., 13:24 → 2017. június 30., 01:40
Lassan olvastam el, mert bonyolultan megírt mondatokból alakul ki a három idősíkban futó történet és még ehhez jön pluszban a különböző háborúkra szorítkozó történelem. Sokszor érdekesek az elbeszélő történelemtanár eszmefuttatásai, nem egyszerűek, de gondolatébresztőek. Nem egy könnyed nyári olvasmány, de nagyon örültem neki, hogy végre elolvashattam. Nagyon régóta kinéztem már magamnak ezt a regényt.

!

3. 2017. április 12., 14:13 → 2017. április 14., 23:45 (499. oldal)
Hát, az én életemben is elférne néhány csoda. És amikor ilyenről olvasok, szinte elhiszem, hogy a valóságban is történhetnek csodák. De közben szorongok és könnyezek belül, mert a lelkem mélyén tudom, hogy hiába hívom és hiába várakozok bármi nagy történésre, ami olyan nagyon kellene, a valóság az nem regény.
A regény suta befejezését most hagyjuk. Űrt hagyott maga után a történet és ez nem méltó hozzá.

Hirdetés
!

4. 2017. április 27. → 2017. május 4.
Évek óta tologatom magam előtt ezt a regényt. Azért tettem fel erre a listára, hogy akkor talán nem halogatom tovább és mondhatom nyugodtan, hogy megérte elolvasni. Tényleg az egész család pszichotikus, de mindez nagyon jól és viccesen van megírva. Összességében végig jól szórakoztam, pedig messze nem az én stílusom ez a regény.

!

Alternatív

!

6. 2017. július 4., 20:25 → 2017. július 19., 16:34 (188. oldal)
https://moly.hu/ertekelesek/2446888

!

11. 2017. szeptember 11., 17:14 → 2017. szeptember 20., 15:41
Teljesen ráhangolódtam Erlend Loe-ra. Sőt, bejelöltem kedvenc szerzőnek. Olvastam korábban az első két Doppler regényt, de nem emlékszem rájuk. Most nagyon nyitott lettem az újraolvasásukra. Plusz a harmadik Dopplerre is.
Idén három könyvet olvastam az írótól, mindet a VLCS keretén belül. Élmény volt.
Naiv. Szuper.: bőven túl a 25. évemen, de azért mégis nagyon bejött ez a fajta listás, elmélkedős, napi alapdolgokat boncolgató stílus, ami mögött mégis az író van, nem egy irkafirkáló valaki. Nagyon jó példa erre amikor a Crazy Love részben a reklámokról ír. Sík egyszerű, bárki gondolkodhat reklám közben azon, amit lát és ahogyan hat rá. De próbáljuk meg leírni. Írásgyakorlat. Kiderül, akárkinek nem fog azért menni.
A listák. Egy listagyártó vagyok, korábban még inkább az voltam. Gondolkodtam a regény legnépszerűbb listáján: miért voltam oda annyira, amikor kicsi voltam? Nem sok minden jutott eszembe. Majd elkezdem leírni, talán összejön pár dolog.
A márka lista jobban fekszik. Vannak márkák, amikhez kézzelfoghatóan és érzelmileg is, vannak márkák, amikhez – jobb híján – csak érzelmileg kötődöm. Nézegetem néha a reklámjukat a youtube-on. Például pont a Volvo reklámokat. Kimondottan az érzelmekre hatnak, akár a történettel, akár a gyönyörű természeti képekkel. Vagy véletlenül épp a Fjällräven reklámokat szoktam újranézni. Tudják, hogy mi kell az ilyen léleknek, mint az enyém.
Összeírom majd a márka listámat. Minőségfüggő vagyok. Ragaszkodó vagyok. Márkahű. Büszke is kicsit. Észak-Európa rajongó.
S még valami. Nekem is van dühöngőm. A kisfiamnak, pontosabban, csak az nálunk kalapáló és ő kalapál. Nem Brio. IKEA. No comment.

!

1. 2017. január 22. → 2017. február 17. (190. oldal)
Az első feléig érdekelt, de aztán kissé meguntam a valóságtól messze elrugaszkodó párbeszédeket. A Nigellának írt levél viszont nagyon vicces volt benne.