Csökkentsd a várólistádat 2018 listám (12+12) 45

!

danlin 

Megan Rix: Folti, a hős
Mary Westmacott: Az óriás kenyere
Patrick Ness: Soha nincs vége
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Alexandre Dumas: A fekete tulipán
Móricz Zsigmond: Rokonok
Émile Zola: Tisztes úriház
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban
David Michie: A Dalai Láma macskája
!
>!
danlin
2018. május 23., 17:412018. május 25., 14:53
Mary Westmacott: Az óriás kenyere
>!
Partvonal, Budapest, 2005
422 oldal · ISBN: 9638678259 · Fordította: Vallasek Márta
!
>!
danlin
Mary Westmacott: Az óriás kenyere

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Összetett érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. Egyrészt nagyon olvastatta magát és Vernon gyermeki alakja nagyon jól kidolgozott. Másrészt a regény második fele, főleg a vége enyhén szólva melódramatikusra sikeredett.
Vernon furcsa gyerek volt, magányosan játszott, a felnőttek nem nagyon értették meg és egészen egyedien látta a világot. Az apja és anyja boldogtalanul éltek egymás mellett, és bár ezt érzékelte, nem kötődött igazán hozzájuk. Az anyja borzasztóan zavart, gyakorlatilag orvosi eset.
Tinédzserként unokatestvére és a szomszédfiú szegődik mellé, és igazán jó kapcsolatuk van. Együtt nőnek fel, és bár sokban különböznek, jó ideig támogatják, segítik a másikat. Sebastiant szimpatikusnak találtam, de Joe nagyon szélsőséges személyiség volt, aki nélkülözte a logikát.
Vernon két nőt szeretett: Nellt és Jane-t. Kivételesen Joe-val értek egyet: Nell egy buta liba, Jane pedig különleges egyéniség. Nell a trió gyerekkori játszópajtása volt, de nem velük nőtt fel, és talán ezért is volt nagy hatással Vernonra. Jane volt viszont az egyetlen, aki támogatta és biztatta Vernont, sőt komoly áldozatot is hozott a férfiért. Amikor kitört a háború, nem értettem, hogy Vernon, miért döntött Nell mellett, azt meg tényleg nem értem, hogy Jane mit csinált.
A végét nem éreztem reálisnak. Az egy dolog, hogy amnéziás, de a hajós jelenet teljesen felesleges volt, vagy inkább túl sok. Valami kellemesebb végre számítottam a prológus ellenére.

!
>!
danlin
2018. augusztus 31., 17:392018. szeptember 8., 20:11
Patrick Ness: Soha nincs vége
>!
Vivandra, Budaörs, 2014
394 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638767134 · Fordította: Lázár Júlia
!
>!
danlin
Patrick Ness: Soha nincs vége

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A regénynek sajátságos a hangulata. Szerintem mindenki álmodott már olyat, hogy egyedül van a világon, és sehol sem talál más élőlényt. Főhősünk pedig épp ilyen helyzetben találja magát, ráadásul arra is emlékezik, hogy meghalt. Ebből következik, hogy a pokolban van esetleg a purgatóriumban. Lassan halad a cselekmény, de ez nem annyira zavaró, mert átérezzük a főszereplő tudatlanságából adódó frusztrációját.
A fordulat után akcióban sincs hiány, és lassan a mozaikdarabok a helyükre kerülnek. Bár nem kapunk mindenre válasz, leginkább a korábbi eseményekre, amikre a szereplők nem emlékeznek, illetve az sem derül ki, hogy valóban igaz volt-e az elméletük. A vége nyitott, új lehetőség van a szereplők előtt, de nem tudjuk, hogy sikerrel járnak-e vagy elbuknak.

!
>!
danlin
2018. október 3., 18:372018. október 14., 11:45
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
>!
Kossuth, Budapest, 2011
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630968829 · Fordította: Gálvölgyi Judit
!
>!
danlin
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Amikor először hallottam a könyvről, nem is a történetre figyeltem fel, ha nem arra az ötletre, hogy régi fotókkal illusztrált. Már jó ideje a polcomon volt, először azért halogattam az olvasást, mert nem volt teljes a magyar fordítást, később meg kicsit elveszett a polcomon. Idén azonban véletlenül belenéztem a filmbe, és gondoltam, csak a regény elolvasása után, nézhetem meg teljesen, így a várólistámon feljebb került.
Alapjába nekem tetszett a kezdő kötet. Lassan ismertük meg a világot Jacobbal, a visszaemlékezéssel, a régi képekkel majd a találkozással. Kezdetben nem avatták be mindenbe, de lassan egyre többet tudtunk a különlegesekről, az életükről és veszélyekről. Rengeteg kis mozaikdarabból állt össze múlt, de sok kérdést hagyott és a tálalás továbbolvasásra biztat.
A végén volt egy kis akció, amit nagyon vártam, és nem okozott csalódást. Nyitott a vége, sőt inkább függő, hisz az első harcot bár megnyerték, mégis komoly vesztességeik voltak, és arra kényszerülnek, hogy elhagyják a biztonságot.

5 hozzászólás
Hirdetés
!
>!
danlin
2018. április 29., 10:042018. május 1., 21:12
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban
>!
Európa, Budapest, 2002
434 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630772361 · Fordította: Tábori Zoltán
!
>!
danlin
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Már több regényt olvastam a szerzőtől, volt kiemelkedően jók köztük és voltak felejthetők. Ez a regény nem felejthető, viszont nem is kiváló. Az alaptörténet nagyon izgalmasan hangzott: egy detektív visszaemlékszik gyermekkorára, amikor eltűntek a szülei, majd elhatározza, visszamegy Sanghajba és kézbe veszi a döglött aktát. Bevallom nyomozásra számítottam, és ebben csalódtam, sőt a vége felé kezdtem kételkedni, hogy képes logikus gondolkodásra a szereplő.
Ami először feltűnt, hogy nagyon lassan haladunk, ennek oka a felesleges részletek, a félbehagyott anekdoták. Roppantul idegesítő volt, hogy elkezd egy történetet, aztán hozzáteszi, hogy „de erről később” vagy „ez nem is fontos, ennyi elég”. Hosszúnak találtam a fölvezetést, főleg hogy egyetlen egy híres, nagy nyomozásáról nem kaptunk leírás. Csak úgy repkedtek ez ilyen-olyan ügyek, meg a dicséretek, olyan megjegyzéssel, hogy „erről mindenki tud, mert olyan hihetetlen nyomozás volt.”
A másik dolog, hogy az elején nem éreztem ezt a vonzalmat, amit a szereplők éreztek. Túl sok időt töltöttünk a semmi kapcsolatukkal. Ami tetszett, az volt, amikor megleckéztette Saraht és a végén, hogy olyan helyzetbe került, hogy a szülei múltját vagy a nő jövőjét választja. Egyébként meglehetősen ellenszenves nőszemély volt, kicsit az az érzésem volt, hogy sikeres emberekre vadászik, akikből kiszívja a lelket, majd miután tönkre mennek, ott hagyja őket. Az utolsó fejezetben azért láttam, hogy legalább ez a szereplő pozitív jellemfejlődésen ment át.
Az utolsó részben Christopher olyan volt, mint, akinek idegláza volt. Félőrülten szaladgált gyakorlatilag a fronton, és majdnem húsz éves információt gondolt hitelesnek. Közben képzelgett is egy kicsit, és majdnem megölette magát. A roham után kiderül, hogy legalább a Sárga Kígyóban igaza van. Az emlékei helyre kerülnek, csak sajnos a következtetése nem helyes.
Kicsit sajnálom ezt a regényt, mert igazán kiemelkedő is lehetett volna, ha kicsit tömörebb, helyenként részletesebb lett volna. A stílus maga tetszik és az alapötlet sok lehetőséget adott.

!
>!
danlin
2018. november 4., 22:312018. november 15., 20:07
David Michie: A Dalai Láma macskája
>!
Synergie, Prága, 2014
256 oldal · ISBN: 9788073702687 · Fordította: Kádár Tímea
!
>!
danlin
David Michie: A Dalai Láma macskája

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Egy igazán összetett könyvecske, egyszerre szórakoztató és tanulságos. Bevallom, amikor először láttam a könyvet, a macska miatt akartam elolvasni, aki olyan szépen nézett rám a borítón. Olvasva azonban többet kaptam, mit gondoltam volna.
DLM élete nehezen kezdődött, de egy szerencsés fordulat miatt a dalai lámához került. A lámával megismerkedik különböző egyszerű és híres emberekkel, akik a lámát látogatják, és aki a környezetében laknak. Tanúja lesz beszélgetésnek, amik segítenek neki eligazodni az életben, és elgondolkozni az emberekről, gondjaikról, megoldásaikról.
Bár egy macska szemén látjuk a történeteket, kalandjainak az emberek számára is hasznos tanácsokat kap a környezetétől. Az események olyan szinten élethűek, hogy akár igazak is lehetnek, a dalai lámát is többször idézi.

2 hozzászólás