Csökkentsd a Várólistádat 2017 – Izolda 35

!

Izolda +SP

4 hozzászólás
Arnold Bennett: Kisvárosi nagyasszonyok
Angela Carter: The Magic Toyshop
Brandon Hackett: Az ember könyve
Evelyn Waugh: Egy marék por
Ian McEwan: Enduring Love
Julian Barnes: The Sense of an Ending
Janet Evanovich: Four to Score
Pásztor Árpád: Princesz
Stephen Fry: Csináljunk történelmet
Arany János: Toldi szerelme
Elizabeth Gaskell: Cranford
Gustave Flaubert: Bovaryné
!

mert ezt ma találtam meg a polcomon, és már a diplomához is kellett volna :DD

!
>!
Izolda +SP
Angela Carter: The Magic Toyshop

Didn't see that one coming.
10 oldallal a vége előtt pont azon agyaltam, hogy lehet ezt lezárni ilyen röviden. Hát így. Puff.

!
>!
Izolda +SP
Brandon Hackett: Az ember könyve

Az eleje, a hajós rész nagyon beszippantott, a bolygó első fele kicsit leült, de kb. a közepétől megint gyorsan fogyott. Érdekes új világ, nem fekete-fehér szereplők, fájdalmas téma. (Nekem vannak Ausztráliába kivándorolt rokonaim, akiknél a 3. generáció is elég jól beszél magyarul, de meddig…?)
spoiler

!
>!
Izolda +SP
Evelyn Waugh: Egy marék por

A fordítás rémes, de szerintem ha jobb lenne, akkor sem érne fel a Brideshead Revisitedhez.
spoiler

!
>!
Izolda +SP
Janet Evanovich: Four to Score

Az elejét eléggé untam, de aztán egész jól belendült. Meg végre történt is valami a Morelli-Ranger-Steph háromszögben. De hogy lehet ezt huszoniksz részen keresztül elhúzni?

2 hozzászólás
!
>!
Izolda +SP
Pásztor Árpád: Princesz

Én ehhez már túl felnőtt vagyok. Nekem túlírt, pöttyet giccses, nem tudott meghatni sajnos.
Az én kiadásom végén az a kommunista két oldal meg: anyám borogass…

!
>!
Izolda +SP
Stephen Fry: Csináljunk történelmet

Fura, hogy kb. véletlenül sikerült ilyen közel egymáshoz két hasonló témájú könyvet elolvasni: ezt, meg a 11/22/63-t. És milyen más a kettő. De a lényeg kb. ugyanaz: spoiler.
Egy viszont tuti: Fry sokkal viccesebb, mint King. Nyilván. Én jól szórakoztam. Nagyon jól.

!
>!
Izolda +SP
Elizabeth Gaskell: Cranford

Olyan ez a könyv, mintha kettő lenne. Az eleje elég epizodikus, nem olyan összefüggő, mint késöbb, és nekem folyton L. M. Montgomery jutott az eszembe. Csakhogy úgy éreztem, hogy Montgomery úgy viszonyul Gaskellhez, mint Mikszáth Móriczhoz.
Aztán ez kicsit megdőlt, de csak kicsit, mert a vége azért spoiler.
De jó volt, kellemesen mulatott magukon az író.