Brunella Gasperini 35

!

blackett alkotói

A szerző (közel sem összes) könyvei, valamint az összes Gasperini-témájú karcom és a hozzájuk tartozó fotók, időrendben (a legutolsó mindig legalul). A külön forrásmegjelölés nélküli képek a Wikipedia Commons-ból vagy Valsolda település honlapjáról származnak.

2 hozzászólás
!
>!
blackett

Kép: Carolina Pernigo, http://www.criticaletteraria.org

Anno ígértem egy Gasperini karc-sorozatot, vegyétek úgy, hogy ez az első rész.

Bianca (Brunella) Gasperini, született Bianca Robecchi (Milánó, 1918. december 22. – 1979. január 7.)

Klasszikus irodalomból és filozófiából szerzett diplomát. A második világháborút követően rövid ideig tanárként dolgozott, majd az ötvenes években a Corriere della Sera* és a Rizzoli** lapcsoport más lapjainak publicistájaként dolgozott. Mondja el Brunellának című rovatában, amely huszonöt éven keresztül futott az Annabella (később Anna) című magazinban, a korszakhoz képest meglepő nyíltsággal és őszinteséggel beszélt olvasóival olyan témákról, mint a válás, az abortusz, a család, a drogok vagy a politika***. Korábban Candida álnéven írt Levelek Candidának cím alatt a Novella című lapban.

Első regénye, az Annabellában már folytatásokban megjelent L’estate de bisbigli (Suttogások nyara) 1956-ban jelent meg. Ezt a következő húsz év során 29 regény, esszé és gyűjteményes kötet követte. Magyarországon ezek közül mindössze négy jelent meg: a „Családi krónikák” három kötete (Én és ők, Ő és mi, Mi és ők), illetve a „majdnem pontos” önéletrajz, az Egy nő és egyéb állatfajták.

Szemezgetek nektek az érdekesebben hangzó kötetekből.

1970-ben jelent meg az I fantasmi nel casetto (Szellemek a fiókban) című műve, amelyet az érdekesen hangzó „önéletrajzi regény” címke alatt tartanak számon. Ebben az írónő két átlagos napot dolgoz fel az életéből, bemutatva, hogyan egyensúlyozik egyre kétségbeesettebben a családja, a saját, önmagával szemben támasztott elvárásai, és az olvasói által a nyakába zúdított levelek, telefonhívások, problémák között.

1975-ben adták ki Il galateo di Brunella Gasperini (Brunella Gasperini etikettje) című, erősen ironikus hangvételű útmutatóját, amely megpróbálja leporolni és a hetvenes évek modern társadalmának igényeire szabni a XIX. századból örökölt viselkedési szabályokat – természetesen női szemszögből.

Kiadója, a Rizzoli Gasperini halálát követően kétkötetnyi válogatást jelentetett meg az írónő levelezési rovatában megjelent írásokból. Ezek az 1979-es Cosí la penso io (Így gondolom én), illetve az 1981-es Piú botte che risposte (Több csapás, mint válasz).

_
A karc létrejöttében az olasz Wikipedia, Vera Mantovani, az enciclopediadelledonne.it egyik szerzője, a lafeltrinelli.it és annak cappottinace nevű felhasználója, valamint a Google játszott fontos szerepet.

Ha valaki, aki nálam jobban tud olaszul, azt venné észre, hogy valamit rosszul fordítottam le, ne habozzon figyelmeztetni rá.

_
Jegyzetek:

*A milánói Corriera della Sera az egyik legrégebbi és legmértékadóbb olasz napilap.
**A mai RCS MediaGroup kiadócsoport.
***Ne felejtsük el, hogy Olaszországban a válás csak 1970. decemberében került legalizálásra, és még így is népszavazást kellett róla tartani 1974-ben – mint olyan, a korai hatvanas években Brunella többi témájával egyetemben botránykőnek számított.

|író |érdekesség

Kapcsolódó könyvek: Brunella Gasperini: Én és ők · Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták · Brunella Gasperini: Ő és mi · Brunella Gasperini: Mi és ők

Brunella Gasperini: Én és ők
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Brunella Gasperini: Ő és mi
Brunella Gasperini: Mi és ők

Kapcsolódó alkotók: Brunella Gasperini

9 hozzászólás
!
>!
blackett

Brunella Gasperini karcok, II. felvonás – Gasperini és a nagy társadalmi kérdések

Gasperini kezdetben, ahogy önéletrajzában maga is írja, burkoltan, majd a hatvanas évek végén már nyíltan és határozottan írt az általa fontosnak tartott kérdésekről. Ekkor már szabadabban beszélhetett, mert az olasz társadalom változóban volt. Ezek az évek az élesedő társadalmi viták, a diák- és munkásmozgalmak évei voltak, amelyek 1968-ban a római és milánói egyetemi lázadásokban, 1969-70 között az általános munkássztrájkokban, és az 1974-es népszavazási kampányban csúcsosodtak ki. Érdemesnek tartom ezeknek a tágabb hátterével is megismerkedni, de sem elég tájékozottnak nem tartom magam a kérdésben, sem a karc kereteit nem szeretném a végsőkig feszíteni. A hatvanas évek társadalmi válságának okairól és következményeiről, illetve arról a folyamatról, amely Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban 1968-ig vezetett, kiváló összefoglaló olvasható, nem röhög: a Sulineten.* Az olasz egyetemi lázadásokról és hátterükről nagyon részletesen (de sajnos csak angolul) ír Robert Lumley a libcom.org hasábjain.** Ha van rá igény, néhány szemelvényt megpróbálhatok később feldolgozni.

Brunella nagy támogatója volt a diákmozgalmaknak, és a diákok oda is figyeltek rá. Egykori olvasói szerint Brunella kiválóan tudott a fiatalok fejével gondolkodni, és mivel neki is volt két gyereke, tudta, hogy milyen problémákkal és tapasztalásokkal szembesülnek a kor fiataljai. Ezért azokat a tanácsait, amiket az ő korosztályának adott a fiatalokkal kapcsolatosan, a fiatalok is szívesen olvasták. Egy olvasó visszaemlékszik arra, hogy mindig azt kívánták, bárcsak a szüleik megfogadnák ezeket a tanácsokat. A hatvanas és hetvenes években, amikor a fiatalok a korábbi generációk számára valamiféle furcsa mutánsnak tűntek, elképesztő volt, hogy egy ötven körüli asszony ilyen bizalmat tudott kelteni az írásaival a fiatalabb generációkban. A hatvanas évek közepére Gasperini gyakorlatilag “helyet teremtett” a fiataloknak egy olyan lapban, ami alapvetően a középkorú asszonyoknak szólt. Olyan kérdéseket vitatott meg fiatal olvasóival, mint a szexualitással kapcsolatos tévhitek, a szülőkkel való viszony, vagy hogy helyes-e, ha egy szüleivel élő, de dolgozó lány egész keresete felett az édesapja rendelkezik. Ezekről a kérdésekről gyakran élénk vita bontakozott ki a levelezési rovatban, ahol az olvasók egymás leveleire reagáltak. Néha – mint például egy, a szüzességről és a “tisztaság” társadalmi eszméjéről szóló vitafolyamban – férfiakat is sikerült megszólalásra bírni a rovatban.

Brunella sok humorral körítve ugyan, de határozottan arra biztatta az olasz nőket – fiatalokat és idősebbeket egyaránt –, hogy ne hagyják magukat áldozattá válni, miközben a társadalom elvárásainak próbálnak megfelelni, hanem legyenek büszkék a saját szellemi és gazdasági szerepükre a modern társadalomban. Nem arra bíztatta őket, hogy rúgjanak fel minden konvenciót , hanem hogy ne csak egyetlen oldalát próbálják megélni az életüknek, egyetlen elvárásrendszerhez alkalmazkodva. Foglalkozott ugyanakkor azzal is, hogyan lehet egyensúlyban tartani a különböző modern női szerepeket: hogy hogyan lehet valaki egyszerre családanya, nő és dolgozó ember. Ő mondta ki elsőként például azt is (egy olasz női lapban, a hatvanas években!), hogy terméketlennek lenni és ezt gyermek örökbe fogadásával, vagy akár gyermektelen, de tartalmas élettel kompenzálni nem olyasmi, amit szégyellni kéne a társadalmi többség előtt.

*http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/to…

**http://libcom.org/library/part-2-student-movement, illetve: http://libcom.org/library/07-spread-student-protest-sta…

Brunella és a fiatalabb generációk viszonyát a http://erewhon.ticonuno.it/2002/storia/posta/brunella1.htm webcímen található cikk alapján vázoltam fel, amely egykori olvasók visszaemlékezéseit dolgozza fel. Ugyanezen az oldalon (és a következőn) fotókat tekinthettek meg Brunella gyermekkorából.

A karchoz tartozó kép egy archív felvétel az 1968-as milánói diáklázadásokról. Forrása: libcom.org

|író |érdekesség

Kapcsolódó könyvek: Brunella Gasperini: Én és ők · Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták · Brunella Gasperini: Ő és mi · Brunella Gasperini: Mi és ők

Brunella Gasperini: Én és ők
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Brunella Gasperini: Ő és mi
Brunella Gasperini: Mi és ők

Kapcsolódó alkotók: Brunella Gasperini

3 hozzászólás
!

Ez egy nagyon érdekes interjú a hatvanas-hetvenes éves olasz társadalmi mozgalmairól, jellegénél fogva kapcsolódik Gasperini munkásságának társadalmi-politikai vonulatához:

http://kotvefuzve.postr.hu/olaszorszagban-kiirtottak-eg…

!
>!
blackett

Gasperini-karcok, III. felvonás: Lugano, Valsolda, San Mamete

Ha nincs az internet és az a sok-sok lelkes ember, akik informatív oldalakat készítenek mindenféle témáról, talán sosem tudom kibogozni azt a rejtélyt, amelyet Gasperini imádott tóparti házának pontos helye jelent. Mert az talán nem lep meg senkit, hogy a tóparti ház tényleg létezik, tényleg ott van valahol a Luganói-tó partján, és tényleg annyira elbűvölő (már amennyire a képekből megállapítható), mint ahogy Gasperini megírta. A pontos helyével kapcsolatban viszont három település, Lugano, Valsolda és San Mamete neve is fel-felmerül az egyes könyvekben.

A tisztánlátás kedvéért nézzük sorban ezeket a településeket. A Luganói-tó egy majdnem 50 négyzetkilométeres olvadékvíz-tó, két másik tó, a Lago Maggiore és a Comói-tó közé ékelődve, Észak-Olaszországban. Legalábbis egy része – a kisebbik – kétségtelenül Észak-Olaszországban fekszik – két részletben. A nagyobbik része meg Svájcban. Egy egészen kis része pedig közigazgatásilag teljesen független terület. Érdemes egyszer térképen megnézni, roppant tanulságos.

A tó svájci részének – szóljatok, ha már teljesen összezavarodtatok – a legnagyobb városa Lugano, ami hiába svájci, mégis olasz, hiszen Svájc olasz nyelvű Ticino kantonjában található. A tó olasz csücskében pedig ott van Valsolda, amit jobb híján talán településcsoportnak nevezhetünk. 1639 lakosa 10 településen szétszórva él. Ezek: Cressogno, San Mamete, Albogasio, Oria és Santa Margherita a Luganói-tó partján, valamint Loggio, Drano, Puria, Dasio és Castello a tóparti hegyekben.

Valsolda egészen a 18. századik egyházi fennhatóság alatt állt, és a milánói ambroziánus szerzetesek birtoka volt. Közigazgatási központja éppen San Mamete volt. Napjainkban kedvelt turistacélpont, egyrészt a természeti környezet miatt – szinte az egész környező terület tájvédelmi körzet – másrészt a történelmi és kulturális emlékei miatt. Szinte minden települése büszkélkedhet egy-egy templommal, amelyet többek között Salvatore Pozzi, Paolo Pagani és Giovan Battista Pozzi gyönyörű, 17. századi freskói díszítenek. Castello egy 17. századi kastéllyal dicsekedhet, amely 2008 óta a valsoldai művészek alkotásainak szentelt múzeum és képtár, Casa Pagani néven.

Gasperini óta tudjuk, hogy Valsolda legalább két íróval is büszkélkedhet: az egyik Antonio Fogazzaro, aki Oriában élt és alkotott, és itt is játszódott több műve. Oriai háza, a Villa Fogazzaro Roi, ma múzeum. A másik író pedig maga Gasperini, San Mametéből.*

Valsolda – meg az egész Luganói-tó – egyébként, nem meglepő módon, gyönyörű. Készítek egy polcot a karchoz, hogy több képet mutathassak, de azt hiszem, ez a saját szemmel kell látni-kategória. Pár éve néhány lelkes rajongó elzarándokolt San Mametébe, és felkereste magát a Kikötőt, a tóparti házat, amely a mai napig a Robecchi család tulajdonában van – ha jól tudom, a jelenlegi tulajdonos Gasperini egyik unokaöccse. Itt találtok néhány amatőr fotót erről az útról, amiken megcsodálhatjátok magát a Kikötőt, az Itália Csillagát teraszostul, a san mametei templomot, sőt, még azt a szigetet is, ahol a hattyúk fészket raktak.

További képek a Tess nevű blogger jóvoltából ezen a kicsit szétcsúszott honlapon: http://tessthevampire.iobloggo.com/114//&cid=382703, valamint Brunella Gasperini Facebook-oldalán: http://www.facebook.com/BrunellaGasperini. Innen való a karchoz tartozó kép is, amely – nem meglepő – a Kikötőt ábrázolja.

*Persze igazából többel, sőt építészekkel, festőkkel és szobrászokkal is. Továbbá kőfaragókkal és balett-táncosokkal. Ne mondjatok semmit, péntek van.

UPDATE: az ígért képes polc – http://moly.hu/polcok/brunella-gasperini

|író |érdekesség

Kapcsolódó könyvek: Brunella Gasperini: Én és ők · Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták · Brunella Gasperini: Ő és mi · Brunella Gasperini: Mi és ők

Brunella Gasperini: Én és ők
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Brunella Gasperini: Ő és mi
Brunella Gasperini: Mi és ők

Kapcsolódó alkotók: Brunella Gasperini

9 hozzászólás
!

Valsolda települései (©Mariagrazia Ronzi, Facebook)

!

A Wikipedia jóvoltából: a Luganói-tó érdekes fekvése.

Középen a piros négyszögben a szemfülesek felfedezhetik az Én és őkből ismert Campione-t, amely kaszinóiról és játékbarlangjairól híres. Ez azért lehetséges, mert ez a terület kívül esik egy halom vám- és adóegyezmény hatályán.

!

San Mamete, Valsolda, Olaszország, a kép alsó részén a Kikötővel

A szemfüleseknek: a Kikötő fölött a hegyoldalban az a sötétebb sáv feltehetően a Soldo patak völgye. A Kikötőn túl látszik a hely, ahol a Soldo a tóba ömlik, és a kis hordaléksziget, amit a hattyús fejezetekből ismerhetünk.

!

Az Itália Csillaga (Stella D'Italia) terasza. Ebben a szálloda-étteremben játszódik az Én és ők emlékezetes házassági évfordulós kicsapongás-jelenete.

!

Valsolda télen

!

Téli látkép – Dasio, Valsolda, Olaszország

!

Oria, Valsolda, Olaszország

Hirdetés
!

Valsoldai panoráma a hegyek felől.

!

San Mamete, Valsolda, Olaszország

!

Valsolda a tó túlsó partjáról nézve.

!

Fogazzaro-villa, Oria, Valsolda, Olaszország

!
>!
blackett

Gasperini-karcok, 4. felvonás – Egy kis irodalomelmélet I.

Az alábbi írás egy 2002-ben megjelent tanulmány absztraktja. Szerzői elismert szakértők a II. világháború utáni olasz női irodalom, a gender studies és az irodalomtudomány területén.
Tisztában vagyok vele, hogy ez a fajta elemzés sokaknak unalmas vagy érdektelen lehet, de úgy gondolom, sok érdekes, apró részlettel szolgál Gasperiniről, és jelentősen formálhatja mind a róla, mind a műveiről alkotott képünket.
Az absztraktot hosszúsága okán két részletben közlöm.

***
Mirna Cicioni – Susan Walker: Ráeszmélés. Önéletírás és anesztézia Brunella Gasperini kumulatív önábrázolásában

Bianca Robecchi Gasperini (1919-1979) újságíró volt, romantikus regények írója, egy tanácsadó rovat vezetője, feleség és anya. Brunella Gasperini név alatt regényeket, novellákat és non-fiction műveket írt, valamint két női magazin tanácsadó rovatának is a vezetője volt 1952 és a halála között. Legfontosabb műve az Egy nő és egyéb állatfajták című önéletrajzi jellegű könyve.

Úgy véljük, Gasperini munkásságának fő érdekessége abban az önéletrajzi konstrukcióban rejlik, amelyet az Egy nő és egyéb állatfajták, a három kötetes, először 1959 és 1965 között fejezetenként publikált, és később Siamo in famiglia összefoglaló cím alatt megjelent „családi történetek”, a Krónikák, valamint rovatában az olvasóival 20 éven át folytatott dialógus alkotta makroszöveg formál. Reményeink szerint be tudjuk mutatni azt, hogyan fejlődik fokozatosan ez az, egy női magazinban megjelenő folytatásos regény keretei közé szorított önéletrajzi konstrukció „irodalmi szöveggé”, és kezdi el betölteni azt az űrt, ami a populáris irodalom és a címkék nélküli irodalom között húzódik. Azt is felvetjük, hogy ennek a fejlődésnek az egyik eszköze annak a fájdalomnak és konfliktusoknak az elfogadása, amelyek a szerző korábbi önéletrajzi jellegű szövegeiben erőteljesen el van hallgatva (vagy amelyek szövegek, Gasperini szavaival, fájdalommentesítve vannak).

A modern önéletírás-elmélet egyik alapvetése az, hogy minden önábrázolás önmaga speciális kulturális kontextusába van beágyazódva (ezt nevezi Jerome Bruner „virtuális kultúrának”). Nézetünk szerint Gasperini „virtuális kultúrája” (amely többé-kevésbé a két népszerű magazin, a Novella és az Annabella olvasói körével azonosítható) egyszerre formálta a szerző önábrázolását, és formálódott ezen önábrázolás révén.

1959-ben Gasperini már kilenc éve publikált romantikus történeteket a Novella és az Annabella lapjain. Hét éve vezetett mindkét lapnál tanácsadó rovatot, kezdetben Candida, később Brunella néven. Ez a két nyilvános tevékenység (az íróé és a tanácsadó rovat-vezetőé) kétmilliós olvasótábort toborzott Gasperininek, és jelentősen hozzájárult egy formálódó önéletrajzi konstrukcióval rendelkező nyilvános személyiség kialakulásához.

1959 és 1965 között az Annabella hetente közölt egy-egy történetet (Krónikák) Gasperinitől, amely a Gamberini család kalandjait mutatták be a férj, a lánygyermek és az író-újságíró feleség/anya szemszögéből. A három narrátor az önéletrajzi személyiség három különböző oldalát állítja az előtérbe: a feleséget, az anyát és a felkapott írót. A helyzetkomikumra épülő vígjátékok szabályai szerint Gasperini történetei meghatározott elbeszélés-struktúrára épülnek: mindegyik fejezet egy-egy kisebb családi dráma, amely a történet folyamán fokozatosan kibomlik, majd a végére gyorsan és sok humorral rendeződik. A fájdalom, bár valós, soha nem halálos vagy maradandó. Az olyan konfliktusforrások, mint a homoszexualitás, a drogok vagy a szegénység kívül maradnak Gamberiniék családi körén.

Az Egy nő és egyéb állatfajták lapjain Gasperini egy világos metaforán keresztül érzékelteti a Krónikák megalkotásakor használt technikáját: „(…) és úgy hittem, [a Krónikák] igazak. Nem mintha hazugok lettek volna. De nem voltak igazak sem. Fájdalommentesítve voltak.” (p.147.). Kétféle magyarázatot is ad erre. Az egyik történelmi és politikai: a Krónikák az 1948-as kereszténydemokrata választási győzelem és a gazdasági fellendülés évei között íródtak, amikor a társadalom peremére szorult csoportok frusztrációi még kimondatlanok voltak. A második önéletrajzi jellegű: „Érzéstelenítettem magamat.”, írja az 1979-es önéletrajzi én a hatvanas évek közepén létező önéletrajzi énről (Egy nő és egyéb állatfajták, p.137), arra utalva, hogy akkoriban elnyomta magában a saját tevékenységével kapcsolatos kételyeit.

folyt. köv.

***
A fenti absztrakt Mirna Cicioni és Susan Walker kizárólagos szellemi tulajdona, amely szellemi tulajdonjogot különböző magyar és nemzetközi jogszabályok védik.

Ahol eredetileg megjelent:

Mirna CICIONI, Susan WALKER, Coming round. Autobiography and Anesthesia in Brunella Gasperini’s cumulative self-construct = Studi d’italianistica nell’Africa Australe. Scrivere l'autobiografia, szerk. John GATT-RUTTER, 15/2, 2002, 5-23.

Ahol én találtam: http://brunella.altervista.org/php/ciwa.php

A fordítást én készítettem, tehát forrásmegjelölés nélkül átvenni tilos.

A kép forrása: http://hope-viaggineltempo.blogspot.hu/2012/05/brunella…

|író |érdekesség

Kapcsolódó könyvek: Brunella Gasperini: Én és ők · Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták · Brunella Gasperini: Ő és mi · Brunella Gasperini: Mi és ők

Brunella Gasperini: Én és ők
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Brunella Gasperini: Ő és mi
Brunella Gasperini: Mi és ők

Kapcsolódó alkotók: Brunella Gasperini

!
>!
blackett

Gasperini-karcok, 4. felvonás – Egy kis irodalomelmélet II.

A hatvanas évek vége női magazinjainak diskurzív világa tágulni kényszerült a politika és annak a ténynek a fokozatos felismerése hatására, hogy „a személyes ügy politikai ügy”. Nem voltak többé kizárva a párbeszédből a szociális és politikai dimenziók, és kezdtek teret kapni az olyan témák, mint a szexualitás, a születésszabályozás vagy az ifjúság tiltakozó mozgalmai. Gasperini, aki ekkor már csak a balközéphez húzó Annabellában publikált, vitafórumként kezdte használni rovatát a huszadik századi Olaszország két legnagyobb vitás kérdésében, a válás (amelyet 1970-ben legalizáltak, de 1974-ben népszavazással kellett megvédeni) és az abortusz (amelyet 1978-ban egy hosszú és keserű kampányt követően dekriminalizáltak) témájában.

Gasperini önéletrajzi ábrázolása is reflektálta ezeket a változásokat. Fantasmi nel cassetto (Szellemek a fiókban) (1970) című művének fő témája Brunella munkája tanácsadó rovat-vezetőként és a tény, hogy életének középpontjában a munka áll. Gasperini most először ábrázolja narratív énjét és a családját egy problémákkal teli szociális kontextusba ágyazva. A „szellemek” a „fiókban” pedig az olvasók, akiknek a problémái és szükségletei teljesen kitöltik Brunella idejét és lefoglalják minden energiáját. Ez bűntudattal tölti el gyermekei és családja felé, és feloldhatatlan feszültséget okoz közte és a férje között.

Az Egy nő és egyéb állatfajták (1978), bár először szintén az Annabellában jelent meg folytatásokban, volt Gasperini próbálkozása arra, hogy új olvasóközönséget nyerjen meg magának, anélkül, hogy elveszítené a régit. A mű általános műfaji jellege szándékos kétértelműség. A cím alatt szereplő „regény” megjelölés felszabadítja a szerzőt az „önéletrajzi szerződés” alól, de maga az is, hogy a könyv önéletrajz volna, sorozatosan tagadva van a szövegben. Mindazonáltal a szöveg számtalan olyan életrajzi visszaemlékezést és Gasperini korábbi műveire vonatkozó visszautalást tartalmaz, amelyek miatt az olvasó számára Gasperini önábrázolása végső summázatának tűnik.

Az Egy nő és egyéb állatfajták a Krónikák fájdalommentesített derűje és a Fantasmi sötétsége közötti átmenetet jelenti. A fájdalommentesítés lebontására irányuló írói törekvés mind a forma, mint a tartalom szintjén megfigyelhető. A Krónikák esetében a konvencionális elbeszélésforma konvencionális tartalommal párosult: minden fejezet kerek egész volt, és volt bevezetése, kifejtése és egy jórészt derűs befejezése. Az Egy nő és egyéb állatfajták stilisztikai szempontból jóval összetettebb: látszólag nincs sem bevezetése, sem befejezése. Az önéletrajzi elmélkedések töredezettek, nem-lineárisak és folyton félbeszakadnak, kirajzolva ezzel Brunella személyiségét, amely egyre formálódik az egymással ütköző ideológiákra adott reakcióinak hatására. A fájdalom (mind a fizikai, mind a lelki fájdalom) a szövegbe ágyazódva létezik, mint egy – jellegéből adódóan befejezetlen és átmeneti – élet szerves része.

Több fonal is vezet a szövegben a végkifejlet, Brunella négy bátyjának az Ellenállásban való részvétele közben bekövetkező halála felé. Ez az epizód teljesen fiktív: Bianca Robecchinek három bátyja volt, akiknek korai, de egymástól időben független halálát egy örökletes betegség okozta. Volt azonban az életében egy valódi háborús tragédia, amely soha egyetlen művében sem jelenik meg, sem közvetlenül, sem közvetetten: csecsemő fia halála, akit egy légitámadás során taposott halálra a tömeg.

A fivérek halála jelenti a fókuszt és egyben a részleges magyarázatot is arra a fájdalomra, amely ifjúságától középkorú éveiig kíséri az önéletrajzi ént. A történet ezen eleme egy kiegészítő értelmezést is kínál. Az Egy nő és egyéb állatfajták, valamint a szövegbe ágyazódott, 1920 és 1970 közötti olasz politikai elemek meglehetősen összetett struktúrája egyfajta intertextuális kapcsolatot hoz létre az Egy nő és Natalia Ginzburg jóval elismertebb Lessico famigliare című műve (1963) között, amely művet Brunella maga csodálattal említ (p. 100). Mindkét szöveget átszövi az antifasizmus és a baloldali politikai elköteleződés, habár az Egy nő lapjain jóval családiasabb modorban, mint a Lessico famigliare-ban. Mindkét műben megjelenik egy családtag antifasiszta tevékenység miatti halála. Az ismétlődő utalások Brunella családjának antifasiszta múltjára, amely ebben a háborús tragédiában csúcsosodik ki, olyan hitelt kölcsönöznek, amely mind a műnek, mind a szerzőnek segíthet elismertséget szerezni a döntően a középtől balra álló olasz irodalmi életben. Gasperini könyve így tulajdonképpen ugyanazt a textuális teret foglalja el, mint Ginzburgé, bár vegyesebb olvasótáborának köszönhetően egy [recepció szempontjából] kevésbé kifinomult szinten.

Gasperini önéletrajzi írásai alig kaptak kritikai figyelmet az irodalmi élet, vagy ami azt illeti, a feministák oldaláról, és valószínűleg arra vannak ítélve, hogy örökké a „női irodalom” gettójában senyvedjenek. Egy 1978-as interjúban Gasperini ezt így kommentálta: „egy „nőknek író” írónő nem érdemel figyelmet és eleve hátránnyal indul, valószínűleg mert a nők „nem kapnak tiszteletet”(Le signore "grandi firme”, p.109). Az Egy nő és egyéb állatfajták elemzése megmutatja, hogy – dacára annak, hogy szerzője inkább a női emancipáció, semmint a feminizmus nézeteinek szószólója – a mű a feminista női autobiográfiák egyik első példája, amennyiben nem hajlandó lineáris vonalú sikerkrónika lenni, hanem a nők életének széttöredezettségére és fájdalmára fókuszál. Az olasz feminista önéletrajzi irodalom csak néhány évvel ezután kezdett kibontakozni, az olyan szövegek megjelenésével, mint Clara Sereni Casalinghitudine (kb. A háztartási eszközök hosszúsági foka), Fabrizia Ramondinos Althénopis, Marina Jarre I padri lontani (kb. A távoli apák) és Luisa Passerini Autoritratto di gruppo (kb. A csoport önarcképe) című művei. Gasperini művei, amelyeket mindenféle korú és társadalmi helyzetű nő olvasott, annak az irodalmi légkörnek a részei voltak, amely ezt az irodalmi fejlődést elősegítette.

***
A fenti absztrakt Mirna Cicioni és Susan Walker kizárólagos szellemi tulajdona, amely szellemi tulajdonjogot különböző magyar és nemzetközi jogszabályok védik.

Ahol eredetileg megjelent:

Mirna CICIONI, Susan WALKER, Coming round. Autobiography and Anesthesia in Brunella Gasperini’s cumulative self-construct = Studi d’italianistica nell’Africa Australe. Scrivere l'autobiografia, szerk. John GATT-RUTTER, 15/2, 2002, 5-23.

Ahol én találtam: http://brunella.altervista.org/php/ciwa.php

A fordítást én készítettem, tehát forrásmegjelölés nélkül átvenni tilos.

A kép forrása: https://www.facebook.com/#!/photo.php…

|író |érdekesség

Kapcsolódó könyvek: Brunella Gasperini: Én és ők · Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták · Brunella Gasperini: Ő és mi · Brunella Gasperini: Mi és ők

Brunella Gasperini: Én és ők
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Brunella Gasperini: Ő és mi
Brunella Gasperini: Mi és ők

Kapcsolódó alkotók: Brunella Gasperini

16 hozzászólás
!

A Gasperini család, az óramutató járása szerint: Brunella, Nicoletta, Massimo és Mino (Adelmo). (©Rossa, brugas.blogspot.com)

Néhány dolog, amit össze tudtam szedni a családtagokról:
Mino jó néhány évvel túlélte a feleségét, később másodszor is megnősült.
Nicoletta maga is elismert zenei újságíró lett. 1989-ben, idő előtt hunyt el.
Massimo szobrászművész*, aktív a Facebookon, ahol nagy figyelemmel fordul a rajongók felé. Két fia született.

ETA: Massimo Gasperini 2013-ban, egy évvel azután, hogy ezt a polcot létrehoztam, elhunyt.

* Logaritmikus spirálokat készít fából. Valaki tudja, hogy a logaritmikus spirálokat eszik-e vagy isszák? Never mind, közben utánaolvastam. A mazochistáknak: http://hu.wikipedia.org/wiki/Logaritmikus_spir%C3%A1l

!

Brunella és (feltehetően) Massimo. (©Rossa, brugas.blogspot.com)

!

Nicoletta és egy Orso nevű fiatalember (rokon? udvarló?) (©Rossa, brugas.blogspot.com)