2019 május (gyerekkönyvek) 30

!

meseanyu MP

Nyulász Péter: Az időgladiátorok
Jeli Viktória – Tasnádi István: Kettős:játék
Pásztohy Panka: Pitypang a zebrán
Karina Schaapman: Az egértanya
Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?
Fa Nándor: Kalandjaim a Föld körül
Lénárt Krisztina: Offline
Wéber Anikó: Marci és a kincsesláda
Lászlóffy Aladár: Bukfencóra
Gáll Viktória Emese: Borsi mesék
Csapody Kinga: Hiányzol!
Lackfi János: Szorzótábla seperc alatt
Ecsédi Orsolya: Banyavész
Berg Judit: Maszat űrhajózik
Bodor Attila: A tél menyasszonya
!

Lénárt Krisztina: Offline Kalandra kattanva

!

Csapody Kinga: Hiányzol! De addig is jól érzem magam

!
>!
meseanyu MP
Nyulász Péter: Az időgladiátorok

Jó ez a sorozat, ez is egy izgalmas, sodró lendületű darab volt, sok érdekes információval megtűzdelve, színes, vidám képekkel illusztrálva. A történet érdekessége, a vonzó külső, a nem túl hosszú fejezetek és a nagy betűk miatt kezdő olvasóknak kiváló.

!
>!
meseanyu MP
Jeli Viktória – Tasnádi István: Kettős:játék

Nagyon jó téma, korrekt megvalósítás, de valószínű inkább színpadon tud élni igazán.

7 hozzászólás
!
>!
meseanyu MP
Pásztohy Panka: Pitypang a zebrán

Nagyon helyes kis történet érdekes és tanulságos témával, aranyos rajzokkal. Tetszik a könyv kialakítása is, a mérete, az illusztráció és a szöveg aránya pont megfelelő az ovis korosztálynak.

!
>!
meseanyu MP
Karina Schaapman: Az egértanya

Lenyűgöző az az aprólékosság, amellyel Schaapman létrehozta ezt a világot, de nekem sajnos stílusban, színekben, mintákban sem mindig jött be a berendezés, plusz egy kicsit lehangoló, hogy néhol kopottas, poros a színtér. A történetek bájosak, de olykor kissé setesuták. Minden negatívuma ellenére viszont volt egy nagyon kellemes hangulata a könyvnek, úgyhogy jó emlékek maradnak utána.

!
>!
meseanyu MP
Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?

Valamiért azt gondoltam, hogy a könyv főhőse a gimis korosztályhoz tartozik, ezért meglepett, hogy inkább kiskamasz, tizenkét éves. Ettől kissé más volt a regény hangulata, mint amire számítottam, de kedves történet volt így is. Féltem, hogy lehangoló lesz, de egyáltalán nem volt az, inkább valami hatalmas életigenlés jellemezte. Jól körüljárta és kicsit új megvilágításba helyezte a halált, a gyászt, a temetőt, és nagyon szépen hullámzott a szomorú és a kedélyes között, míg egy nem szirupos, de megnyugtató végkifejlethez ért, amelyben sok volt az igéret, a remény.