2018-as csökkentős 30

!

kvzs P

Roberto Bolaño: 2666
Philip K. Dick: Szabad Albemuth Rádió
Iain M. Banks: Nézz a szélbe
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Donna Tartt: A titkos történet
Neal Stephenson: Snow Crash
Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya
Peter Clines: 14
Kelly Link: Különb dolgok is
Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?”
Borbély Szilárd: Nincstelenek
Terry Pratchett: A mágia színe
Viktor Pelevin: Az agyag géppuska
Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából
Akif Pirinçci: Bársonytalpon oson a halál
!

12

!
>!
kvzs P
Iain M. Banks: Nézz a szélbe

Számomra ez a könyv az elengedésről szólt. Ugyanis szinte minden főszereplőnek -legyen az személy, Elme vagy egy egész faj- túl kell lépnie, el kell engednie valamit. Ez lehet szerelem, elkövetett bűn, haza, bosszú vagy régi szokás. Mindenkit kísért valami a múltból, és akadályozza az életben, a továbblépésben. A feldolgozás mikéntjeit mutatja be párhuzamosan a könyv. Ezek a próbálkozások -a fájdalomba beleőrülés, a bosszúhoz ragaszkodás, a teljes elfordulás vagy a bűntudattól gyötrődés- egy lenyűgözően ötletgazdag és részletes világba vannak helyezve. Az orbitál, vagy a légitest leírása önmagában is élvezetes olvasmány, a szereplők sorsának összefonódásával viszont egy szinte letehetetlen elegyet alkotnak.

!

Richard P. Feynman: „Tréfál, Feynman úr?” Egy mindenre kíváncsi pasas kalandjai – ahogy Ralph Leighton lejegyezte

!

Borbély Szilárd: Nincstelenek Már elment a Mesijás?

!

Piszkos 12

!
>!
kvzs P
Viktor Pelevin: Az agyag géppuska

Be kell hogy valljam, hogy én ezt a könyvet nem értettem. Lehet, hogy azért, mert orosz, vagy mert fogalmam sincs a polgárháborús Oroszország történelméről. De az is, lehet, hogy csak a buddhizmusban nem mélyedtem el annyira, hogy megértsem a mondanivalóját. Ami átsejlett a rétegeken az a lét és nemlét (ki vagyok én?, mi a semmi?) kérdéskörét járja körül eléggé szokatlan módon.
A szöveg nagyon tömör, a történetben a rétegeket meg sem tudom számolni, a humora furcsa, a cselekménye… Amikor olvastam, akkor a szemöldököm felszaladgálása mellett alapvetően élveztem az agymenését, amikor azonban nem volt a kezemben a könyv, akkor nem vágytam a folytatására.