2017-es csökkentős 50

!

kvzs P

Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Dan Simmons: Ílion
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót
Umberto Eco: A rózsa neve
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét
Graham Joyce: A katicák éve
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén
Georges Simenon: Az özvegy
!
>!
kvzs P
Frank Schätzing: Breaking News

Frank Schätzing: Breaking News A Saron-merénylet nyomában

Nehéz könyv fizikailag és tartalmilag is. Tömény, sűrűn, nehezen emészthető. Egyrészt a témája, másrészt a benne található információmennyiség miatt. Ez a könyv ugyanis az arab-izraeli konfliktus 100 éves történetének krónikája. Minden egyéb dolog -bármi, ami cselekményre emlékeztet, vagy kitalált szereplő- csak díszlet ehhez. És ez sajnos eléggé érződött olvasás közben. A szereplők, a történetszálak, az összeesküvés mind-mind csak eszköz ahhoz, hogy Schätzing megmutathassa, hogy milyen sokat tud, csak sajnos kicsit túlzásba esett.
Izrael történetével és a konfliktusokkal anno Herman Wouk ismertetett meg, nála valahogy jobban egyensúlyban a történet a történelemmel, és szórakoztatva tanított. Most a tanítás közben kaptam néha egy kis szórakozást…
Ha valakit érdekel a téma és a történelem ezen része, annak érdekes olvasmány lesz. Ha azonban valaki izgalomra és fordulatokra vágyik, az messziről kerülje el.
(a kiadás margójára: egy térképet igazán betehettek volna a könyvbe. Igaz, hogy valós helyszíneken játszódik a történet, de egyszerűbb lett volna előre vagy hátra lapozni, mint a könyvön kívüli térképeken keresgélni)

4 hozzászólás
!
>!
kvzs P
Mariam Petroszjan: Abban a Házban

Nem szerettem ezt a könyvet (az is igaz, hogy nem is utáltam). De őt nem is érdekelte, hogy szeretem-e. Jött, darabokra szedett, megcsócsált, aztán tovább robogott.
Ebben a könyvben nem egy történet van. Nincs eleje, nincs vége, nem tart sehonnan sehova, csak önmagában létezik. Mintha élne. Néha olyan érzésem volt, hogy akkor is változik, amikor éppen nem olvasom. Vagy akkor a történet fonákja van benne…
Ebben a könyvben a helyszín a főszereplő és a szereplők a díszletek. Ők asszisztálnak hozzá, hogy megismerjük a játékot, a szabályokat, a meséket, azt a furcsa világot, ami magába olvaszt és megváltoztat mindenkit, aki kapcsolatba került vele. Mert itt csak a Ház állandó. A nevek, a mesék, a játék és a szabályok is úgy változnak, ahogy neki tetszik. A Ház nem gonosz, a Ház nem jó, csak hatással van.
Nem tudom, hogy a könyv ad vagy elvesz, de az biztos, hogy nyomot hagy.

2 hozzászólás
!
>!
kvzs P
Dan Simmons: Ílion

Mi köti össze Homéroszt, Proust-ot és Shakespeare-t? Hogyan kerül a nanotechnológia Trója falai alá? Mit keres egy 20. századi irodalomtörténész Heléné hálószobájába? Kik terraformálták a Marsot 150 év alatt? Mit csinálnak a kicsi zöld emberkék a tengerparton? Odüsszeusz mire tanítja a jövő elkényelmesedett embereit? Mik valójában az Olimpuszi Istenek? Az összes kérdésre egy válasz létezik: Dan Simmons.
Ennek az embernek a képzelőereje és az irodalom iránti rajongása külön-külön is lenyűgöz, együtt viszont zseniális elegyet alkotnak.
Normális értékelést nem tudok írni a könyvről, mert annyi rétege van, és én valószínűleg a felét sem fogtam fel ezeknek… A lényeg, hogy mindenki olvasson Dan Simmons-t, mert szerintem korunk egyik legegyedibb írója.

!

Piszkos 12

!
>!
kvzs P
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót

Monumentális regény, amely legalább olyan nehezen adja meg magát az olvasónak, mint amilyen nehezen hódolt be Mexikó.
A történet magvát mindenki ismeri történelemből: jött Cortés, és félezer katonájával leigázta és spanyol gyarmattá tette a több milliós Mexikót. Hogy volt erre képes? Mik és kik segítették vagy akadályozták tervét? A kereszténység bevezetése, vagy az aranyszerzés volt a célja? Mi történt, amikor a két teljesen különböző kultúra találkozott? Ezeket a kérdéseket, és még sok másikat próbál megválaszolni a könyv.
A stílus, a szöveg nagyon csapongó, barokkos, néha szinte semmilyen támpontot nem ad az olvasónak arról, hogy éppen mikor, vagy hol jár. Nem egyszerű megszokni ezt a nehézkességét, utána viszont teljesen lenyűgöz. Elrepít egy másik korba, egy másik világba, ahol az olvasó együtt szenved és éhezik a szereplőkkel, és velük együtt csodálkozik rá a másik kultúra újdonságaira és furcsaságaira, majd velük együtt szívja magába mindkettő lényegét.
A szereplő egyike sem igazán fekete vagy fehér, Passuth ugyanis minden fontosabb személy hátterét, motivációját megrajzolja, így elítélni nem, csak megérteni tudjuk őket.
Ha valakit érdekel a prekolumbián kultúra, vagy csak szereti a történelmi regényeket, akkor bátran vegye kézbe ezt a kötetet is!

2 hozzászólás
!
>!
kvzs P
Umberto Eco: A rózsa neve

Súlyos könyv, fizikailag és tartalmilag is. Ha szűken vesszük a cselekményt -vagyis a nyomozás szálát-, 200 oldalba belefért volna az egész. Nagyjából ebből a szűk metszetből készült a film is, amit én már tizenévesen nagyon imádtam és többször is láttam. Azonban ha kicsit mélyebbre nézünk, akkor úgy tűnik, mintha ez a szál csak indok lenne ahhoz, hogy bemutassa Eco a többi réteget. És rétegekből, témákból van bőven a könyvben. Mert kapunk egy kis történelmi leckét, bepillantást egy apátság mindennapi életébe -a gyógynövények termesztésétől kezdve a gazdálkodáson át a kódexmásolásig mindenről van szó-, a tudomány fejlődésébe és a tudás megtartásába a szemüvegen és a könyvtáron keresztül, illetve az egyházon belül forrongó indulatokba, és reformálási, illetve szakadási kísérletekbe. Témából adódóan természetesen az egész át van itatva Bibliai passzusok magyarázatával és értelmezésével, illetve a változatlanság és a haladás folyamatos ütköztetésével egyrészt Vilmos és Jorge, másrészt a küldöttségek vitáin keresztül.
A sűrű szöveg -nem is lehet fáradtan vagy gyorsan olvasni- és a témák sokasága és sokszínűsége egy olyan lenyűgöző egységet alkot, aminek olvasása után megérti az ember, hogy miért tartják a könyvet kihagyhatatlan klasszikusnak.

!
>!
kvzs P
Clark Ashton Smith: Gonosz mesék

Régen éreztem, hogy egy kötet címe ennyire pontosan illene a beltartalomhoz: ezek a novellák igazi sötét, borongós hangulatú történetek, gyönyörű nyelvezettel előadva. Vagyis tényleg gonosz mesék, ahol nem a szereplők mélysége, vagy a történetek kidolgozottsága az igazán lényeges, hanem az atmoszféra, a világ amit teremteni képesek.
Smith az előző évszázad első harmadában alkotta meg Averoigne világát, amely az eltel idő ellenére is gyönyörű, költői homályba burkolózik.
Nagyon tetszett a kötet szerkesztése, vagyis hogy megismerhettünk a novellákból több változatot, vagy befejezést is, illetve láthattuk, hogy a kezdeti ötlettől hogyan fejlődött késszé egy-egy történet.

4 hozzászólás
!
>!
kvzs P
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

Nagyon kellemesen meglepett ez a kötet. A novellák szinte mindegyike egyenletesen magas színvonalú, és nagyon jó ötleteket tartalmaznak. Van amelyik teljesen újraértelmez egy mesét (A kis gömböc sosem lesz már ugyanolyan számomra…), van amelyik csak felhasználja a a magyar népmesék ismert és megszokott elemeit és szereplőit, de mindegyik nagyon ötletes és újszerű. Jó lenne több ilyen válogatást olvasni!

!
>!
kvzs P
Graham Joyce: A katicák éve

Felnőni nehéz. Ki kell lépni a biztonságból, túl kell lépni a tanult szabályokon, fel kell fedezni a világot. Ez úgy sem könnyű, ha nincs még ráadásul változás az országban, vagy nyomasztó titok a múltunkban.
David egy nyári munka leple alatt hagy maga mögött mindent, és megy vissza közben a gyökereihez. Megtanulja, hogy a döntéseknek -a nem döntésnek is- következményei vannak, hogy neki kell megtalálni a saját útját, és hogy élete legnagyobb kérdésére csak ő maga tudja a választ.
A könyv lassú, mint egy fullasztó júliusi délután, és a szereplői is mintha kicsit képlékenyek és olvadtak lennének. Pihegős meleg estékre ajánlott olvasmány.

!
>!
kvzs P
Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

Dobpergés, fanfárok, ünneplő tömeg! Legyőztem a mumust! :)
Négy éve várt a könyv a polcon, azóta gyűjtöttem az erőt, hogy elolvassam. Kellett is, mert nem volt egyszerű menet, szerintem nem is értettem meg, csak töredékét.
Kurzweil egy elképesztően nagy koponya, bámulatos víziókkal. Néha emlékeztetnem is kellett magam, hogy nem hard sci-fit olvasok, hanem folyamatban lévő, vagy lezárult kutatások témáit és eredményeit. Időnként csóváltam a fejem, hogy „ez az elképzelés bizony nagyon meredek” aztán emlékeztettem magam, hogy mekkorát fejlődött a világ gyerekkorom óta. Vagy nagymamám gyerekkora óta. És itt jött a legnagyobb félelmem: mama már nem érti a világot, pedig az ő életében nem volt akkora a fejlődés, mint amit nekünk ígér Kurzweil. Hogyan fogjuk mi, egyszerű emberek feldolgozni, ha tényleg eljön a szingularitás?

13 hozzászólás
!
>!
kvzs P
Georges Simenon: Az özvegy

Az önzés magasiskolája, avagy útmutató ahhoz, hogy hogyan tedd tönkre a saját és a közeledben élők életét.