2017-es csökkentős 34

!

kvzs P

Fekete István: Hajnal Badányban
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Félix J. Palma: Az idő térképe
Naomi Novik: Rengeteg
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga
George Orwell: 1984
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Frank Schätzing: Breaking News
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
!

12

!
>!
kvzs P
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

Én ezt a könyvet nem tudom csillagozni, mert rájöttem, hogy Esterházy (vagy a Kis Magyar Pornográfia) és én nem vagyunk kompatibilisek.
Én azt szeretem, ha egy szöveg (zene, film, előadás, bármilyen művészi alkotás) hatással van rám. Tanít valamit, vagy felháborít, vagy elszomorít, vagy megnevettet, vagy elgondolkodtat, vagy egyszerűen csak szórakoztat. Ennél a könyvnél viszont azt éreztem, hogy nincs szüksége rám, mint olvasóra. Vagyis kellek, hogy csodáljam a virtuozitását, de ezen kívül felesleges vagyok. Persze voltak benne részek, amik szórakoztatóak, vagy érdekesek, de összességében olyan, mintha önmagából tartana önmagába, mint egy végtelenített szalag. Hogy öncélú. Hogy nem kellünk mi egymásnak.

15 hozzászólás
!
>!
kvzs P
Félix J. Palma: Az idő térképe

Vigyázat csalok! Lehetne ez a könyv alcíme. És még ezek után is meglepődne a kedves olvasó. A csalás ugyanis annyira a szerves része ennek a könyvnek, hogy meg sem lehetne számolni, hogy hányszor történik meg. Kezdjük ott, hogy ez a kötet nem egy könyvet rejt, hanem minimum hármat. Ebben az a csalás, hogy látszólag csak H.G. Wells köti össze őket. Aztán a történetek. Meg a történeteken belüli történetek. Az ember csak olvas, vigyorog, vakarja a fejét, megfejt valamit, aztán elbizonytalanodik, kitalál egy rakat lehetséges megoldást, aztán amikor megnyugodna, hogy az író megmagyaráz mindent, akkor jön az újabb csavar.
Ráadásul ott van a problematika a korszakkal meg a címkékkel. Viktoriánus sci-fi? Akkor most viktoriánus vagy sci-fi? Gagyi bűvészmutatvány, esetleg régies stílusú tudományos románc? És a szereplőkkel mi is van? Ki a valóságos és ki a kitalált? Meg hogy kerülnek mindenféle popkultúrális utalások Viktória királynő idejébe? Szinte több a kérdés, mint a válasz. Ráadásul a válaszok is sokszor csalnak.
Ritka az ilyen elegánsan pofátlan könyv, ahol az olvasó élvezi a mindentudó narrátor fricskáit, és azt, hogy bármi, bárhol félrevezetheti.

!
>!
kvzs P
Naomi Novik: Rengeteg

Kicsit félve kezdtem bele a kötetbe, mert az értékelések között kapott hideget és meleget is, és tartottam tőle, hogy engem sem fog elvarázsolni. Az az igazság, hogy az értékelésekben jelzett problémák nagy része tényleg megtalálható a könyvben. De. Szerencsére ezt a történetet olvasva a meseszerető, gyermeki énem verekedte magát előtérbe, és a logikát, magyarázatot és hátteret kereső, edzett fantasy olvasó énem sem kezdett kekeckedni, csak élvezte a „kicsi” rajongását.
Ismert archetípusokat, toposzokat és fordulatokat használ a könyv, néha kicsit le is ül, néha kicsit logikátlan és vannak benne stílusidegen részek is, mégis hatalmas élmény volt. Mert hagytam magam beszippantani, és utána teljesen elvarázsolt a szépen, gördülékenyen megírt szöveg, a jó és a rossz ősi harca, a csetlő-botló főszereplő magára találása.
Vannak hibái a könyvnek, de van nagyon sok mögöttes mondanivalója is -nemek közti különbségek, az „önmegvalósítás” ára, a saját és a közösség érdekének szembeállítása, stb.-, összességében pedig egy nagyon szórakoztató felnőtt mese.

!
>!
kvzs P
George Orwell: 1984

12 évesen láttam a filmet, és akkor megfogadtam, hogy minimum öt évig nem fogom elolvasni a könyvet. Eltelt khmszer öt év, de nem volt egyszerűbb visszatérni 1984-be.
Ha naivabb és optimistább lennék, azt mondanám, hogy ez csak egy erősen sarkított, és túlzó kritika, ami sosem valósult meg, vagy fog megvalósulni. A realista énem azonban félve néz körül…

!
+
>!
kvzs P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Hogyan ismered meg a megismerhetetlen? Hogyan dolgozod fel a feldolgozhatatlant? Hogyan élsz a halál árnyékában?
Valami történt, amit senki nem ért, és létrejöttek a Zónák. Minden, ami ott történik, vagy onnan származik érthetetlen, veszélyes és nagyon idegen. A stalkerek pedig feláldozzák magukat és az utódaikat, hogy minél jobban megismerhessék a Zónát és a „kincseit”. Sötét, reménytelen, szikár történet, aminek nincs nyertese. Aki elköltözött az sem menekülhet, aki ott maradt az is bűnhődik, a Zóna ugyanis senkit nem enged.
Újabb érdekes megközelítése annak, hogy mi történik, ha találkozunk egy másik civilizációval. Vagy csak a szemetével. Mert annyira emberiek vagyunk, hogy fel sem fogjuk, hogy mivel állunk szemben.
Nem túl szívderítő, de ez is egy lehetséges verzió a Nagy Találkozásra.

!
>!
kvzs P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Az egyik legjobban befogadható PKD könyv, amit eddig olvastam, ami viszont nem jelenti azt, hogy könnyedebb a többinél. A Dick-re jellemző elborult, agyament ötletek mellett ugyanis a nagy kérdések is ott vannak benne. És ezekre a kérdésekre nem olyan egyszerű válaszolni. Mi az ember? Miért jobb az „igazi”, ha a műtől meg sem tudjuk különböztetni? Mennyire vagyunk hajlandóak a saját sorsunk, életünk, hangulatunk irányítását kiengedni a kezünkből? Többek vagyunk-e, mint sejtek és biokémiai reakciók összessége? Hogyan lehet minket a legegyszerűbben befolyásolni? Mindez egy pörgős és érdekes krimibe rejtve, ahol szintén nem egyértelműen fekete és fehér a helyzet, és a „jófiú” morális dilemmákkal küzd.
Kevés olyan klasszikus és híres sci-fi van, ami ennyire nem öregszik.

!

Frank Schätzing: Breaking News A Saron-merénylet nyomában

!
>!
kvzs P
Frank Schätzing: Breaking News

Frank Schätzing: Breaking News A Saron-merénylet nyomában

Nehéz könyv fizikailag és tartalmilag is. Tömény, sűrűn, nehezen emészthető. Egyrészt a témája, másrészt a benne található információmennyiség miatt. Ez a könyv ugyanis az arab-izraeli konfliktus 100 éves történetének krónikája. Minden egyéb dolog -bármi, ami cselekményre emlékeztet, vagy kitalált szereplő- csak díszlet ehhez. És ez sajnos eléggé érződött olvasás közben. A szereplők, a történetszálak, az összeesküvés mind-mind csak eszköz ahhoz, hogy Schätzing megmutathassa, hogy milyen sokat tud, csak sajnos kicsit túlzásba esett.
Izrael történetével és a konfliktusokkal anno Herman Wouk ismertetett meg, nála valahogy jobban egyensúlyban a történet a történelemmel, és szórakoztatva tanított. Most a tanítás közben kaptam néha egy kis szórakozást…
Ha valakit érdekel a téma és a történelem ezen része, annak érdekes olvasmány lesz. Ha azonban valaki izgalomra és fordulatokra vágyik, az messziről kerülje el.
(a kiadás margójára: egy térképet igazán betehettek volna a könyvbe. Igaz, hogy valós helyszíneken játszódik a történet, de egyszerűbb lett volna előre vagy hátra lapozni, mint a könyvön kívüli térképeken keresgélni)

4 hozzászólás
!
>!
kvzs P
Mariam Petroszjan: Abban a Házban

Nem szerettem ezt a könyvet (az is igaz, hogy nem is utáltam). De őt nem is érdekelte, hogy szeretem-e. Jött, darabokra szedett, megcsócsált, aztán tovább robogott.
Ebben a könyvben nem egy történet van. Nincs eleje, nincs vége, nem tart sehonnan sehova, csak önmagában létezik. Mintha élne. Néha olyan érzésem volt, hogy akkor is változik, amikor éppen nem olvasom. Vagy akkor a történet fonákja van benne…
Ebben a könyvben a helyszín a főszereplő és a szereplők a díszletek. Ők asszisztálnak hozzá, hogy megismerjük a játékot, a szabályokat, a meséket, azt a furcsa világot, ami magába olvaszt és megváltoztat mindenkit, aki kapcsolatba került vele. Mert itt csak a Ház állandó. A nevek, a mesék, a játék és a szabályok is úgy változnak, ahogy neki tetszik. A Ház nem gonosz, a Ház nem jó, csak hatással van.
Nem tudom, hogy a könyv ad vagy elvesz, de az biztos, hogy nyomot hagy.

2 hozzászólás