2017-es csökkentős 48

!

kvzs P

Fekete István: Hajnal Badányban
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia
Félix J. Palma: Az idő térképe
Naomi Novik: Rengeteg
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga
George Orwell: 1984
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Frank Schätzing: Breaking News
!

12

!
>!
kvzs P
Fekete István: Hajnal Badányban

Olyan szépen, tisztán és érzékletesen ír az életről Fekete István, ahogyan csak kevesen tudnak.
Benne van ebben a könyvben minden ami lényeges -a születés, a halál, a kötődés, az öröm, a szomorúság, a jól végzett munka elégedettsége- mégsem lesz túlzsúfolt, vagy giccses. Csak két fiatal -két ember- története, akik élnek, hibáznak, felnőnek, szeretnek, és megtanulják elfogadni a veszteségeket is.

!
>!
kvzs P
Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia

Én ezt a könyvet nem tudom csillagozni, mert rájöttem, hogy Esterházy (vagy a Kis Magyar Pornográfia) és én nem vagyunk kompatibilisek.
Én azt szeretem, ha egy szöveg (zene, film, előadás, bármilyen művészi alkotás) hatással van rám. Tanít valamit, vagy felháborít, vagy elszomorít, vagy megnevettet, vagy elgondolkodtat, vagy egyszerűen csak szórakoztat. Ennél a könyvnél viszont azt éreztem, hogy nincs szüksége rám, mint olvasóra. Vagyis kellek, hogy csodáljam a virtuozitását, de ezen kívül felesleges vagyok. Persze voltak benne részek, amik szórakoztatóak, vagy érdekesek, de összességében olyan, mintha önmagából tartana önmagába, mint egy végtelenített szalag. Hogy öncélú. Hogy nem kellünk mi egymásnak.

15 hozzászólás
!
>!
kvzs P
Félix J. Palma: Az idő térképe

Vigyázat csalok! Lehetne ez a könyv alcíme. És még ezek után is meglepődne a kedves olvasó. A csalás ugyanis annyira a szerves része ennek a könyvnek, hogy meg sem lehetne számolni, hogy hányszor történik meg. Kezdjük ott, hogy ez a kötet nem egy könyvet rejt, hanem minimum hármat. Ebben az a csalás, hogy látszólag csak H.G. Wells köti össze őket. Aztán a történetek. Meg a történeteken belüli történetek. Az ember csak olvas, vigyorog, vakarja a fejét, megfejt valamit, aztán elbizonytalanodik, kitalál egy rakat lehetséges megoldást, aztán amikor megnyugodna, hogy az író megmagyaráz mindent, akkor jön az újabb csavar.
Ráadásul ott van a problematika a korszakkal meg a címkékkel. Viktoriánus sci-fi? Akkor most viktoriánus vagy sci-fi? Gagyi bűvészmutatvány, esetleg régies stílusú tudományos románc? És a szereplőkkel mi is van? Ki a valóságos és ki a kitalált? Meg hogy kerülnek mindenféle popkultúrális utalások Viktória királynő idejébe? Szinte több a kérdés, mint a válasz. Ráadásul a válaszok is sokszor csalnak.
Ritka az ilyen elegánsan pofátlan könyv, ahol az olvasó élvezi a mindentudó narrátor fricskáit, és azt, hogy bármi, bárhol félrevezetheti.

!
>!
kvzs P
Naomi Novik: Rengeteg

Kicsit félve kezdtem bele a kötetbe, mert az értékelések között kapott hideget és meleget is, és tartottam tőle, hogy engem sem fog elvarázsolni. Az az igazság, hogy az értékelésekben jelzett problémák nagy része tényleg megtalálható a könyvben. De. Szerencsére ezt a történetet olvasva a meseszerető, gyermeki énem verekedte magát előtérbe, és a logikát, magyarázatot és hátteret kereső, edzett fantasy olvasó énem sem kezdett kekeckedni, csak élvezte a „kicsi” rajongását.
Ismert archetípusokat, toposzokat és fordulatokat használ a könyv, néha kicsit le is ül, néha kicsit logikátlan és vannak benne stílusidegen részek is, mégis hatalmas élmény volt. Mert hagytam magam beszippantani, és utána teljesen elvarázsolt a szépen, gördülékenyen megírt szöveg, a jó és a rossz ősi harca, a csetlő-botló főszereplő magára találása.
Vannak hibái a könyvnek, de van nagyon sok mögöttes mondanivalója is -nemek közti különbségek, az „önmegvalósítás” ára, a saját és a közösség érdekének szembeállítása, stb.-, összességében pedig egy nagyon szórakoztató felnőtt mese.

!
>!
kvzs P
Ursula K. Le Guin: Égi eszterga

Álmodjuk egy jobb világot magunknak!
Mit tennél, ha megváltoztathatnád, ha jobbá tehetnéd a világot? Mennyire kell pontosan meghatározni a vágyainkat, ha azok valóra válhatnak? Milyen hatással vannak az egyes események egymásra? Mennyire máshogy látja/gondolja/érzi két ember ugyanazt a fogalmat? Mennyire befolyásolja a tudatalatti a tudatosan megfogalmazott gondolatokat?
Nagyon elgondolkodtató az alapötlet, sajnos a kivitelezésen már érződik az idő.

!
>!
kvzs P
George Orwell: 1984

12 évesen láttam a filmet, és akkor megfogadtam, hogy minimum öt évig nem fogom elolvasni a könyvet. Eltelt khmszer öt év, de nem volt egyszerűbb visszatérni 1984-be.
Ha naivabb és optimistább lennék, azt mondanám, hogy ez csak egy erősen sarkított, és túlzó kritika, ami sosem valósult meg, vagy fog megvalósulni. A realista énem azonban félve néz körül…

!
>!
kvzs P
Bill Bryson: Majdnem minden rövid története

Ezt a könyvet minden középiskolásnak a kezébe nyomnám! Valószínűleg nagyobb kedvet csinál a természettudományokhoz, mint három évfolyam összes tankönyve együtt.
Sok olyan dolgot mesél el, amiről már hallottam, de mindegyikhez tud valami érdekes újdonságot adni. És emellett rettentően szórakoztató és elgondolkodtató. Én olvasás közben elkezdtem „rettegni” a meteoroktól, a vulkánoktól és a saját embertársaimtól és, és közben nagyon jókat röhögtem a könyvön és magamon.
Azt árulja el nekem valaki, hogy a tankönyvek miért nem tudnak fele ilyen szórakoztatóak lenni?

!
>!
kvzs P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Hogyan ismered meg a megismerhetetlen? Hogyan dolgozod fel a feldolgozhatatlant? Hogyan élsz a halál árnyékában?
Valami történt, amit senki nem ért, és létrejöttek a Zónák. Minden, ami ott történik, vagy onnan származik érthetetlen, veszélyes és nagyon idegen. A stalkerek pedig feláldozzák magukat és az utódaikat, hogy minél jobban megismerhessék a Zónát és a „kincseit”. Sötét, reménytelen, szikár történet, aminek nincs nyertese. Aki elköltözött az sem menekülhet, aki ott maradt az is bűnhődik, a Zóna ugyanis senkit nem enged.
Újabb érdekes megközelítése annak, hogy mi történik, ha találkozunk egy másik civilizációval. Vagy csak a szemetével. Mert annyira emberiek vagyunk, hogy fel sem fogjuk, hogy mivel állunk szemben.
Nem túl szívderítő, de ez is egy lehetséges verzió a Nagy Találkozásra.

2 hozzászólás
!
>!
kvzs P
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Az egyik legjobban befogadható PKD könyv, amit eddig olvastam, ami viszont nem jelenti azt, hogy könnyedebb a többinél. A Dick-re jellemző elborult, agyament ötletek mellett ugyanis a nagy kérdések is ott vannak benne. És ezekre a kérdésekre nem olyan egyszerű válaszolni. Mi az ember? Miért jobb az „igazi”, ha a műtől meg sem tudjuk különböztetni? Mennyire vagyunk hajlandóak a saját sorsunk, életünk, hangulatunk irányítását kiengedni a kezünkből? Többek vagyunk-e, mint sejtek és biokémiai reakciók összessége? Hogyan lehet minket a legegyszerűbben befolyásolni? Mindez egy pörgős és érdekes krimibe rejtve, ahol szintén nem egyértelműen fekete és fehér a helyzet, és a „jófiú” morális dilemmákkal küzd.
Kevés olyan klasszikus és híres sci-fi van, ami ennyire nem öregszik.

!

Frank Schätzing: Breaking News A Saron-merénylet nyomában