ZÖLD-ség, avagy környezetvédelem moly módra

Rovatgazda
!

A képért köszönet @Hotaru_Bia-nak link
    
A világban zajló események hatására jóval kevesebb környezetvédelmi hír fut be (legalábbis én így vettem észre), igazából csak szerencsétlen partra kiúszó bálnákról tudósítanak, minden más kicsit háttérbe szorul a járvány, az amerikai elnökválasztás és a járvány… no meg a járvány miatt. Ami sajnálatos, de nem jelenti azt, hogy a molyok ne figyelnének továbbra is oda a környezetükre, legyen az újrahasznosítási ötlet, egy madárka megmentése, avagy egy ideillő könyv olvasása. Ez utóbbiból most példán felüli volt a teljesítés, nem győztem válogatni a rengeteg jó könyv és értékelés közül, úgyhogy most jó sok könyvajánlót kaptok, az biztos!

A klímaváltozás kultúrtörténetéről (bizony, ilyen is van!) olvasott @XX73: „A szerző szórakoztató módon, de nagyon alaposan bevezet bennünket a klímakutatás és -történelem rejtelmeibe. Bemutatja, hogyan következtetnek a klímakutatók a sok ezer és százezer évvel ezelőtti időszak viszonyaira. Elmeséli, mi történt azóta, hogy színre lépett az ember. Mikor és milyen kisebb-nagyobb klímaváltozások voltak, és mi volt ezek következménye az élővilágra és a társadalmakra” – írja értékelésében, melyet teljes hosszában itt olvashattok el link.
    
@Cipőfűző egy rövid, összefoglaló kötetet választott, hogy megtudja, Amit a klímaváltozásról tudunk: „Remek gyorstalpaló ez a kis könyvecske, ha valaki a tudomány álláspontjára kíváncsi a klímaváltozást illetően. Direkt nem azt írom, hogy a tényekre, hiszen a klíma egy annyira komplex rendszer, hogy csuda (szinte átláthatatlan). Ahogy az is, hogy ilyen közérthetően, tömbösítve összegyűjtötte a szerző a tudnivalókat. Külön tetszettek a társadalomfilozófiai fejtegetések. A kötet első kiadása 2007-es. Jó, hogy Magyarországra is eljutott.” link

@Renáta_G egy magyar szerző művét választotta Klímaváltozás témában, a tavaly megjelent kötetről így írt: „A kötetben közérthetően írja le, mutatja be a tudományos részleteket is, mindezt pedig igyekszik történelmi kontextusba helyezni. Az IPCC jelentései nem festenek fényes jövőt, hacsak nem történik változás, és mivel van, amire nincs a tudománynak sem magyarázata, ezért hagytak egy minimális esélyt, hogy a természeti tényezők okozzák az éghajlatváltozást. Több táborról is olvashatunk a mellette és ellene csoportokban, de várhatóan a klímaváltozás »hívők«, az alarmisták kerülnek majd ki győztesen a vitákból. A klímatagadók nem tudnak elég érvet felhozni a tények ellenében, míg a katasztrófával fenyegető jövőképpel az érzelmekre hatva el lehet érni összefogást az ügyben. Nekem ez a könyv kicsit szárazra sikerült, túl sok adat ez 200 oldalra, ettől függetlenül hasznos és érdekes olvasmánynak tartom.” link


_Andrea_ P>!

Máris gyakorlatunkká vált számos olyan meggondolatlan tevékenység amelyeket haladéktalanul be kellene szüntetnünk: halálos fegyvereket adunk el a legkülönbözőbb csoportoknak szerte a világon; antibiotikumokat adagolunk a háziállatok növekedésének serkentésére; olajkutakat fúrunk a kényes ökológiai egyensúlyú Jeges-tengeren;a tőzsdei kereskedelemben mindinkább átengedjük a teret a szuperszámítógépeknek a maguk algoritmusaival, amelyeket direkt a nagy sebességű és gyakoriságú üzletkötésre dolgoznak ki, holott e gyakorlat ingadozóvá teszi a piacot, sőt az összeomlás veszélyével fenyeget; és teljességgel esztelen javaslatokat terjesztünk elő a Föld elzárására a beérkező napfény elől, hogy így egyensúlyozzuk a globális felmelegedést okozó szennyező anyagok egyre nagyobb tömege által csapdába ejtett hőmennyiséget. Mindezek a zavaros és veszedelmes gondolkodás ékes példái. E kártékony tevékenységek beszüntetésével bizonyságát adhatnánk annak, hogy igenis megvan bennünk a kellő akarat, eltökéltség és kitartás egy olyan jövő megteremtésére, amely méltó az utánunk következő nemzedékekhez.

409. oldal

Al Gore: A jövő A globális változás hat mozgatórugója

!
saribo>!
Susan Meredith: Miért és hogyan óvjuk Földünket?

Kisfiam kapta az évzáróra, együtt olvastuk és beszélgettünk róla. Jól elmagyarázza a 8-10 éves korosztálynak a különböző környezetvédelmi problémákat és egy csomó gyakorlati tanácsot ad, és ami érdekes volt, hogy a fiúk rögtön el is kezdték alkalmazni amelyiket tudták (pl a WC lehúzása a kisebb gombbal amivel kevesebb vizet használunk), vagy felismerték amit már tudatosan csinálunk itthon.
Érezni némely példán hogy nem európai szerző írta, a korallzátonyok, tengerszennyezés helyett hasonlókat itthonról is tudnánk sorolni, amik kicsit közelebb állnának a magyar gyerekekhez, bár ebből is tanulhatnak valamit (ha mást nem, mi az a korallzátony.)
A gyerekek nagyon fogékonyak ezekre a témákra és a gyakorlati életben rögtön elkezdik alkalmazni őket, szerintem megérné ezt a könyvet szélesebb körben megismertetni velük, sokat profitálhatna belőle mindenki.

!
Attila_Kriska>!
Alan Weisman: A világ nélkülünk

Alan Weisman: A világ nélkülünk Egy lenyűgöző és gondolatébresztő kirándulás az ember utáni Földön

A világ nélkülünk … jobb hely lenne. Nos, egész biztos nem a kutyák számára. A nyomasztó és komor hangvételű könyv úgy vizsgálja a jövőt, hogy kivonja az egyenletből az emberi jelenlétet. Nem úgy vázolja az utópiát, ahogy az egy lehetséges kimenetellé válhat, hanem a számos tudós alátámasztásával akképp, ahogy az egyedüli lehetséges kimenetel megtörténhet. Az író folyamatosan a fejünkre olvassa, hogy minden tettünk milyen pusztítást végeztünk a bolygónkon, ami annyira nem túl izgalmas, hisz mindenhonnan már ez ömlik ránk, a kényelmünk miatt micsoda árat fizetett a természet. Az érdekesség ez után következik, egy csettintésre válik embermentessé a világ, nem a szép elmúlás, hanem egy nanoszekundum bekövetkeztével visszafordíthatatlanul megszűnik létezni az ember.
Mindent, amit felépítettünk, a házak, a felhőkarcolók, az utak, a csatornák, a piramisok, a stadionok, a templomok, a metrók, a városok, a mezőgazdasági területek, az atomerőművek és valamennyi seb, amelyekkel az emberek a Földet sújtották azt a természet az első pillanattól kezdve folyamatosan próbál meggyógyítani. A könyv valójában arról szól, hogy mit csináltunk a bolygóval, és hogy mennyi időbe telik természetnek az eredeti állapotra való visszaállás. Weisman rájött, hogy a jövő előrejelzése érdekében a múltba kell belemerülnie, elkalauzol minket Kenyába, a koreai demilitarizált övezethez, a Panama-csatornához, Csernobil-ba, a török barlangokba, az atollokba és minden vizsgálódás kiindulási alapjaként szolgáló lengyelországi Puszcza Białowieska-ba. A kérdés örök, ki fogja megnyerni a túlélési játékot, a papír, a kerámia, a réz, a Rushmore-hegy, a műanyag, az urán vagy valami egyéb izotóp … vagy talán mindegy is, mert még a Föld sem?

A természet számára az ember akkor teszi a legnagyobb szívességet, amikor elhagyja ezt a bolygót, az író a könyvön keresztül visszavezet minket az érintetlen Édenbe.

!

A képet köszönjük @Papillon_εïз-nak, aki az édesapja munkáit (!) osztotta meg velünk link
    
Nézzünk pár ötletet, hogy hogyan, milyen apró lépésekkel segítették a vállalkozó szellemű molyok Földünk megóvását, s törekedtek újrahasznosításra…
    
Elsőként – mivel amúgy is közeleg a karácsony, és szerintem már mindenki sűrűn szemezget a szebbnél szebb díszekkel – @LittleStar csodálatos angyalkáit ajánlanám figyelmetekbe link.

Hasonlóan, karácsonyi motívumokkal is meg lehet oldani @Strawberry_muffin_crumbs CD-k újrahasznosítására vonatkozó ötletét link.

@Bea_Könyvutca karca már nyár óta várja, hogy megmutathassam nektek (közbeszóltak az állatmentéses rovatok, ugye), de most íme a bizonyíték, hogy nem kell mindig új ruhát venni, kis díszítéssel a régiből is lehet újat és legfőképpen: egyedit varázsolni link.

Hulladékmentes életmódról olvasott @Molymacska, a Zero waste otthon című könyvet választotta, s kissé ijesztőnek is tartotta: „A könyv első bevezetőnek nem volt rossz, de az én gondolkozásomhoz túl radikális. Néhány ötletet már elkezdtem hasznosítani, sőt, egyes ötleteknek utána fogok menni, de a könyv nagyrészt számomra olyan volt, amit picit távolságtartással kezelnék. Aztán lehet, ráállok az útra, és hirtelen mindent máshogy kezdenék el gondolni, és én is olyan életmódot élnék, mint a szerző. Nem valószínű, de teljesen lehetséges…” – kritizálta a könyvet, méghozzá tartalmasan, a különböző fejezetekről külön-külön leírta véleményét és az általa megvalósíthatónak tűnő megoldásokat link.

Ugyanígy @Kristin_M_Furrier sem dob ki semmit, főleg ha egy olyan anyagról van szó, amely látványos és kis újragondolással teljesen mássá alakítható link.

@Betű_betű egy másik molytól kapott kedvet a kiselejtezett ingek felhasználásához, meglepő eredménnyel, meg nem mondtam volna, miből készült a takarója link.

@t_marcsi a kisebb üvegeit dolgozta mécsessé link, @Kiss_Julianna pedig egy korábbi munkáját mutatta meg, melyet az unokájának készített (duplán is), mindenféle papírguriga felhasználásával link.

„Aki már aktívan benne van a műanyagmentesítésben, nem fog túl sokat adni a kötet. Viszont, aki most kezdi az bőven tanulhat belőle, de ideális ajándék egy gyereknek is, hogy aztán együtt kezdhessétek alkalmazni a kötetből tanultakat. Minden tipp mellett találunk jelöléseket, amit segítenek eligazodni az műanyagcsökkentéshez vezető úton. Nyilván szinte lehetetlen kizárni az életünkből a műanyagot, de sok kicsi sokra megy, így akár egy apró változtatással is rengeteg műanyagtól kímélhetjük meg a bolygót” – véleményezte @Renáta_G a Mondj nemet a műanyagra! című kötetet link.


chhaya P>!
Új szerzemények

Ami az egyiknek szemét, másnak kincs: a szelektív hulladék elől mentett könyvek, csupa ’60-as és egy ’80-as évekbeli kiadás, de korukhoz képest szuper állapotban. Meg amúgy is, Szabó Magda kortalan, hogy lehet kidobni?! A Bagoly-folyó is várólistás volt, úgyhogy duplán örülök. ^_^ off

Kapcsolódó könyvek: Szabó Magda: A Danaida · Hernádi Gyula: Drakula · Ambrose Bierce: Bagoly-folyó · Berkesi András: Pisztrángok és nagyhalak

Szabó Magda: A Danaida
Hernádi Gyula: Drakula
Ambrose Bierce: Bagoly-folyó
Berkesi András: Pisztrángok és nagyhalak
4 hozzászólás
!
wzsuzsanna P>!
Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság

Jonathan Safran Foer: Globális öngyilkosság Bolygónk megmentése a reggelinél kezdődik

(…)Kicsit nehéz tömören összefoglalni, miről is szól ez a kötet valójában. Persze, ahogy a cím is ígéri, napjaink legégetőbb és legaktuálisabb kérdéseiről, klímaválságról, globális felmelegedésről, a lehetséges megoldásokról és az egyéni cselekvési lehetőségekről, de mindezt mégsem úgy kell elképzelni, mintha egy ismeretterjesztő könyvet nyitnánk fel, ahol a fenti témakörök megfelelő pontok alá rendeződnek. A szerző munkája egy sajátos belső monológ, gondolkodási folyamat, állandó önreflexió és kérdésfelvetés, ahová sokszor becsatolódnak olyan témák és gondolatok is, amik látszólag nem is kapcsolódnak a kiinduló témakörhöz. Amikor elkezdtem olvasni, egyből beszippantott a személyes és már-már tolakodóan őszinte hangnem, ugyanakkor eleinte nehezen tudtam követni, hogy a felmerülő témák – holokauszt, emberjogi harcok, holdra szállás – hogyan fognak kilyukadni a környezetvédelemnél. Amikor azonban ez megtörténik, és megértjük, hogy a felvonultatott példák és hasonlatok hogyan szolgálják a mondanivalót, egyszerre sorozatos aha-élményeink lesznek, amik rendkívül inspirálóak.
Ahhoz, hogy még jobban átadjam, mit jelentett nekem ez a könyv, muszáj, hogy egy kicsit én is megosszak pár személyesebb dolgot a kérdéshez való viszonyulásomból. Igaz, hogy jó pár éve igyekszem tudatosabban élni abból a szempontból, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzam a környezetnek a már meglévőkön felül (szelektív hulladékgyűjtés, műanyagok kerülése, újrafelhasználás, csomagolásmentes termékek), de ha kíméletlenül őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy ezeket az igyekezeteket sokszor felülírja a kényelem és a praktikum. Ha őszinte vagyok, akkor azt is be kell vallanom, hogy bár szeretek úgy tekinteni magamra, mint akit érdekel a bolygó sorsa, rettentő szerény mértékű konkrét tudományos ismerettel rendelkezem, sok összefüggést nem értek pontosan, és gyakran jut eszembe az a gondolat, hogy végső soron úgysem az én döntéseimen múlnak majd a dolgok, hanem a nagy cégek, vállalatok, kormányok döntésein. Persze ha mindezt továbbgondolom, akkor hamar kilyukadok oda, hogy minden nagy változás az egyének viselkedésén vagy döntésein múlik, de szerintem nagyon fontos, hogy lássuk a saját gyengeségünket, teszetoszaságunkat és maszatolásunkat, amit akár meg is ideologizálhatunk, mégis oda vezetnek, hogy a változás túl későn következik majd be. Na, és most jutottunk el oda, miért nagyszerű ez a könyv: pontosan emiatt a kíméletlen őszinteség miatt, ugyanis a szerző folyamatosan kiemeli, hogy hiába tudja, hogy nagy a baj, mégsem hiszi, nem érzi a bőrén, a klímakatasztrófa túlságosan elvont és óriási fogalom ahhoz, hogy azonnali cselekvésre késztesse a legtöbb embert. Ritka, amikor valamilyen hasonlóan fontos témában ennyire őszintén ki meri valaki hangosítani a gyengeségeinket és hibáinkat, pedig azt gondolom, minden cselekvés és változtatás nulladik lépésének ennek kéne lennie. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/07/globalis-ongyil…

!

A képért a hála @Szilvi00-t illeti link
    
„A fák költemények, melyeket a Föld ír az égre. Mi kivágjuk és papírrá alakítjuk õket, hogy megörökíthessük az ürességünket.”
Kahlil Gibran
    
Az elmúlt időszakban több moly is a növények felé fordult, volt, aki egy speciális növényt, vagy úgy is mondhatnánk, inkább egy speciális embert vett górcső alá, mint @AniTiger, aki egy igazi filodendronbolond könyvét olvasta el: „Szerettem olvasni Summer Rayne Oakes könyvét arról, amit ő fontosnak tart az életben. Nagyon elhivatott és figyelmes embernek, aki képes volt igazi dzsungelt telepíteni egy brooklyni lakásba! Leesett az állam, amikor arról olvastam, hogy több, mint 1000 növénnyel él együtt (kb. 500 fajú, fajtátú egyeddel), és minden vasárnapot velük tölt, hogy feltöltődjön belőlük.” Véleményét hosszabban itt olvashatjátok el link.
    
Ráadásul ott vannak a fák! A fák, amelyek végre egyre nagyobb szerepet játszanak csodálatos könyvekben is. @wzsuzsanna nem is győzött áradozni a rövid, de átfogó Fák-ról: „Legyen szó a képekben gyönyörködő ovisokról, kutató szemléletű kiskamaszokról vagy érdeklődő felnőttekről, a Fák című kötet az egész családot megszólítja, és egész különleges darabnak számít az ifjúsági ismeretterjesztő irodalom halmazán belül.
A Wojciech Grajkowski-vel közösen írt kötetben Socha most arra vállalkozott, hogy kívül-belül körüljárja a fákat, és összeszedjen minden olyan érdekes és hasznos információt, ami csak felmerülhet a téma kapcsán. Az egyes fejezetek a korábbi kötethez hasonlóan itt is tabló-szerűen jelennek meg, a hatalmas dupla oldalakon megcsodálhatjuk a témákhoz kapcsolódó képeket, az oldalsávban pedig elolvashatjuk a fontosabb tudnivalókat. A szerzőpáros szerintem nagyon jól válogatta meg ezeket a fejezet-témákat, mert némileg eltérnek a sztenderd, tényszerű megközelítésektől. Tehát ne arra számítsunk, hogy szárazabb, biológia óra-szerű élményben lesz részünk, hanem arra, hogy bepillanthatunk a fák »apróbetűs« részeibe is." (Az értékelés további kedvcsináló részeit itt olvashatjátok el: link).
    
@AnitaZoé nagy büszkén mutatta meg nekünk az Év fája 2020 magyar nyertesét, a lakóhelyén lévő csodaszép, 250 éves júdásfát link. A legenda szerint, mely a néphitből ered, a júdásfa virágai Krisztus Urunk vérét szimbolizálják, a lapos magvak pedig a júdáspénzre utalnak. A Júdea fája nevet Franciaországban kapta ez a szétterülő tartóágas lombkoronájú kis fa. Másik legenda szerint Júdás egy ilyen fára akasztotta fel magát, Jézus elárulása miatt.
    
„Az erdő ugyanis csupa ragyogás volt, csupa szokatlan, újfajta fény. Zölden és borostyánszínben, elevenen vibrált a párnás föld foltjain, merész, legyezőszerű csíkokkal vonta be a fatörzseket.”
(Köszönet az idézetért @theodora-nak link)
    
@luthienlovemagic egy gyermekeknek íródott könyvsorozat első darabját vette kézbe, a Bajban az öreg tölgy egy kislány, Bodza kalandjait követi végig: „Olvasás közben végig érezhető Júlia természet iránti odaadó szeretete, amit a gyerekeknek is át szeretne adni. Csak úgy sugárzik a szövegből, így a szándék célt ér. Sőt, nem csak a gyerekek élvezhetik, és lesz számukra tanulságos a mese, hanem a felnőttek számára is értéket közvetít a nagymama pozitív, laza hozzáállásával, amit az unokája felé tanúsít. Emellett a természet szépségeire is rámutat, ami minden korosztály számára univerzális” – foglalt állást a könyvről link.
    
@b_edina is hosszan értékelte az Égig érő történet című kötetet (lásd lent), és mivel nemcsak angolul, de magyarul is elolvasta és csak örömódákat zeng róla, érdemes lesz nekünk is odafigyelni erre a Nemzeti Könyvdíjat és Pulitzer-díjat nyert kötetre (nekem fel is reppent a kívánságlistámra). @giggs85 is osztja véleményét: „Az Égig érő történet az utóbbi idők egyik legjobb nagyregénye, ami nemcsak tökéletesen felépített, élő, lélegző szereplőivel, emlékezetes, egymást át- meg átszövő történeteivel, elmés felépítésével, de környezettudatos mondanivalójával együtt is kiemelkedik a mezőnyből. (…) minden sorában ott lüktet az a mérhetetlen harag, amit a szerző a környezetpusztítók iránt érez, és amit csak a fák iránti határtalan szeretete és a kilenc főszereplő roppant mélységbe menő kidolgozottsága képes ellensúlyozni.” (A teljes bírálatot itt keressétek: link).

Ebben a hónapban ezt a könyvet választottam ki a Merítés szerkesztőségi ajánlólistájára, a teljes listát itt találjátok meg: link, érdemes böngészni és olvasni róla, mert igazán a legjobb könyveket próbáljuk nektek kiválasztani!

Aki egy picit az erdőbe szeretné képzelni magát (mert mondjuk egy nyüzsgő nagyvárosban kénytelen tölteni mindennapjait), azoknak segíthet @BookShe, aki egy világtérképet hozott nekünk, ahol az erdők, mezők hangjaiba hallgathatunk bele, mint például egy norvég vízesés csobogása, avagy egy magyar falucska erdejének zsongása, ráadásul a térképre mi is felrakhatjuk a saját hangfelvételünk link.


b_edina>!
Richard Powers: The Overstory

Nem szép dolog egy áprilisi olvasáshoz júliusban értékelést írni, de ez most olyan élmény volt, amit sokáig kell érlelnie magában az embernek.

Mert hogyan is lehetne írni egy könyvről, ami megváltoztatja az ember életét? Vagy ha azt nem is, de legalábbis alapjaiban megrengeti a gondolkodásmódját a világról? Hogy miközben olvassa, azt érzi, egyre mélyebbre (vagy jelen esetben talán inkább magasabbra) kerül valamiben, és miután becsukta a könyvet, csak percekig ül és bámul maga elé? Mert ez egy ilyen regény. Ez a regény ugyanis olyan helyre irányítja a figyelmed, ahol egyébként valószínűleg ritkán időzik: a fákra.
A regény több „főszereplőt” mozgat, és mindegyikük története egy fa köré van felépítve. Mindenkinek megvan a maga fája, amely szépen, koncentrikus körökben rakódik rá az életére, míg végül teljesen át nem szövi azt, mint a gyökerek a talajt. Csak hogy egyetlen példát hozzak: spoiler
Minden szereplője él és lélegzik ennek a regénynek, még a mellékszereplők is; annak ellenére, hogy a legtöbbjük furcsa kis csodabogár, és hihetetlen életutat járnak be, mégis mindent elhittem Richard Powersnek..Olyan aprólékosan vannak megrajzolva, olyan szeretettel ír róluk, hogy szinte éreztem a feddő apai tekintetet, melyet néha szereplőire vethetett.
Ugyanakkor nagyon fontos könyv ez ökokritikai szempontból is: a fák a barátaink. Egyetlen fa több száz fajt képes ellátni és életben tartani, sőt, akadnak olyan fajták, melyek halálukkor elkorhadtukban elküldik tápanyagaikat a szomszédos fák irányába, és korhadt törzsüktől még utána is sok faj függ. A fák élőlények, és mint olyanok, ők is kommunikálnak egymással. Ezt lehet, hogy páran most wicca-boszorkányságnak gondolják, meg hogy agyamra ment a sok vegán magazin, amit mostanában olvastam, de higgyétek el, képesek bizonyos kémiai anyagok kibocsátásával jeleket küldeni egymásnak. Ezek után hogyan is lehetne tehetetlenül végignézni, ahogyan lemészárolják őket? Van egy jelenet, ahol az egyik szereplő egyre beljebb tör az erdőben, míg végül egy irtás tárul elé, hát az úgy van megírva, hogy majdnem zokogásban törtem ki, ahogy lassanként elé tárul ez a vérző, lüktető, mély sebe a földnek – mert hiszen nem akármilyen fákról, hanem többszáz éves mammut fenyőkről van szó, melyek többet láttak a világból, mint bármelyikünk valaha is fog. De ha azt gondoljátok, hogy ez csak egy nagyon lila (vagy nagyon zöld) környezetvédős propaganda regénynek álcázva, nagyot tévedtek. Gyönyörűen megrajzolt emberi sorsok, szépen csordogáló cselekmény, melynek egy darabig minden patakja más mederben folyik, de aztán egyik-másik becsatlakozik egymásba, míg végül egyetlen folyamként hömpölyögnek tovább. Életem egyik legmeghatárózóbb olvasmányélménye volt, még annak ellenére is, hogy én mindig elhiszem, hogy jól beszélek angolul, ám ez a szöveg helyenként bizony próbára tett.
Látjátok, még mindig nem tudok róla anélkül beszélni, hogy felizgatnám magamat miatta. Ennyire erős szöveg ez.

!
R_Kingaa>!

A FÁK

Mikor megszülettem, suhogó nagy hársak
árbocai ringtak szemének taván;
Kínod ablakán át örökké így látlak,
harmincéves, szelíd, szépszívű anyám.
És hordom ezt a lombos, rezzenő csodát:
testvéreim lettek a titkos, néma fák.

Tipegett velem gyalogló, törpe bodza,
s karjaira emelt ringató akác;
nyárral perzselt az eperfa buja kontya,
és övezett lassan sok-sok furcsa háncs.
Ma szótlanul is értem mindegyik szavát.
Testvéreim rég a beszédes, néma fák.

Csókoltak buggyanón dús fürtű cseresznyék,
s várt soká egy szomszéd, szende szilvafa…
Hányszor kimondtuk kisgyerekként: szeretsz még?
S ha megkérdezném; kék könnyel sírna ma…
Most fejemre szitálják életem havát –
visszajáró lelkek a titkos, néma fák.

Előttem vetkőznek a szemérmes fűzfák,
tétova vágyukat vizekbe írva.
Most hulló barkájuk permeteg, hűs vád,
s csak én értem őket – párja-lelt nyírfa.
A puszta tájnak adtam álmaim javát.
Tanúim lehetnek a titkos, néma fák.

Ne kérdje senki, hol járok, ha szél susog,
s e fátlan pusztaság veti rám árnyát;
ilyenkor üzennek a sudár cédrusok,
és ős dacukkal az üstökös pálmák.
Valahányszor lemondás, félelem fog át –
megszólalnak bennem testvéreim, a fák.

Már-már elkerülnek a gyerekszép álmok,
mióta nincs az a zsongó diófa…
De egy rönk sírjához még hazatalálok,
s altat a mese: ciróka-maróka…
Nem is őket őrizem – a csodát magát:
egyenes törzzsel, ébren álmodnak a fák.

Csaltak már csúcsokra a messzi fenyvesek,
s ittfogott egy-egy dús lombú kőris,
hogy rám peregtessék mindazt, mi elveszett.
Minden levél egy-egy mennyboltozatot őriz…
S a fénylő fejsze, az idő, ha törzsükbe vág,
talpon várják azt is, testvéreim, a fák!

(1962)

59. oldal, 4. fejezet - Mesélek rólad két pipiskének

1 hozzászólás
!

A képet köszönjük @Szösszenet-nek, akik hulladékból készítették el a madáretetőjüket link
    
„…ha egy gyerek fölemeli a földről a kiesett fiókát és nem rátapos, akkor a másik embert is észre fogja venni, és segít neki. És akkor megmentetted a lelkét. Az, aki segít, és odahozza a sérült madarat, és örül, ha meggyógyul és visszakerül a saját világába, az maga is megmenekül. Aki meg tudja őrizni magában az embert, az nagy munkát végzett. Ezért a madármentés – lélekmentés.”
(Az idézetet én raktam fel egy nemrég olvasott könyvből link)
    
Ha már fák és erdő, akkor a legmagasabbra is elérő állatai is kapjanak szót, a madarak. Már csak azért is, mert a két állatmentős rovat után úgy illik, hogy ők se maradjanak ki egy rovattéma erejéig legalább. Igazi lélekmentőként viselkedett @beecebocaღ és családja (a kutyussal egyetemben), akik egy feketerigó-fiókát mentettek meg egyik este link.

@BookShe egy magyar madármentő alapítványra hívta fel a figyelmet, amelyet családi kasszából működtetnek. Vlad és Macusék no meg a Malacok nekem is személyes ismerőseim (vagyis csak Vlad), úgyhogy örömmel mutatom meg őket nektek, támogassátok őket, megérdemlik! A náluk felnövő gólyák történetei hol sírós, hol nevetős könnyeket csalnak a szemekbe, úgyhogy zsebkendőket bekészíteni link.

Érdekes madarakról karcoltak a Madármániás Molyok zónába tagjaink:
@Lunemorte a pirosfarkú gyászkakaduról hozott képeket, videót és információt link,
ugyanő az himalájai fényfácánt is megmutatta nekünk (már a neve is csodálatos, nem?) link,
@Emerencia a békaszájú madárról link,
@chhaya pedig a legyezős koronásgalambról link karcolt,
@Dénes_Gabriella pedig a polihisztorképzős teljesítés részeként a tangarafélék közé tartozó Iridophanes pulcherrimus-t kereste olvasmányában, így a dél-amerikai madárfajtákról is ismereteket szerzett link.
    
„Körülöttünk élnek, mégis alig ismerjük őket. Egy ornitológus és egy természetfilozófus osztja meg velünk ismereteit a madarakról. Bemutatják különleges szokásaikat, életüket, szaporodásukat, és közben összehasonlítják őket az emberi tulajdonságokkal és nem igazán jövünk ki ebből győztesen. Figyelmeztetnek a természet- és klímavédelem fontosságára, melyhez szükségesek a madarak is, ha az ember ugyanolyan vak marad, mint eddig, akkor nem biztos, hogy túlélő lesz. Érdekes, lenyűgöző tulajdonságok, hihetetlen, az ember számára ismeretlen érzékek, sok újdonságot olvashattam, bár kevés személyes történet van benne. Mindenképpen kedvet kapunk az olvasás után, hogy kimenjünk, figyeljünk és lássuk meg őket” – @Virágszépe arra próbált választ keresni, vajon Tyúkeszűek-e a madarak?. link

@Anabelle Pollyt és Sanyit mutatta be nekünk, legközelebb videót kérünk a szirénázásról! Íme a két jópofa nimfa: link. @TiszlaviczMarcsi Boglárkával, a vörösszárnyú ölyvvel fotózkodott: link, @szaffi a hortobágyi daruvonulást örökítette meg: link, @Rodwen pedig egy madármegfigyeléses napját osztotta meg velünk: link.

@Tyutyu pedig egy igazán hátborzongató pillanatról készült videót karcolt fel az Állatbarát molyok zónába, le a kalappal és ügyes volt a lány, hogy lehajtotta a fejét: link.


Szyszyyy I>!
Napi mosoly

Ma hazafelé tartottam, amikor észrevettem egy madarat.
Szegényke csak húzta a szárnyát és futkosott ide-oda. Rögtön elhatároztam, hogy nem hagyhatom ott… Dehát haza se hozhatom, hiszen nem értek a madarakhoz és a macskám se tudom mit szólt volna a dologhoz.
Előkaptam a mobilom és gyorsan kikerestem, hogy ilyen ügyben mi a teendő, közben fél szemmel a madarat figyelve, nehogy elveszítsem. Egy kedves úr vette fel, aki azt mondta, ha eltudom vinni a címükre a madárkát, akkor segítenek neki.
Hmmm, hát igen. Gyalogosan ez nem volt megoldható, de nem érdekelt…
Elhatároztam, ha kell taxiba ülök, de megmentem a madarat.
Szóval következett a nagy feladat, el kellett kapni a beteget. Naaaa, az nem volt egyszerű feladat. Persze, hogy bement a kocsik alá. XD
Az emberek azt figyelték, hogy egy lökött csaj, vászontáskával a kezében, térdepelve magyaráz a kocsik alá.
Aztán megjelent egy kutya is, aki jól megugatta a madarat, szóval méginkább megijedt szegény. Szerintem jó fél órába telt elkapni a kis beteget. (Egy arra járó hölgy segítségével.)
Végül megkérdeztem munkatársamat, hogy a párja elvinne-e kocsival, mivel ők épp ott laktak és szerencsére ráért.
Oda adtam a madárkát és az úr azt mondta szerinte minden rendben lesz vele, mivel igazán élénk. Illetve azt mondta, hogy talán nem tört el a szárnya. (Amúgy a madárka elég mérges volt rám. XD Folyamatosan tátogott és ki akart szabadulni.)
Szóval hihetetlenül örültem. :)
Mostanában annyi rossz dolog jött és én is feszült voltam, szóval nagyon jólesett a lelkemnek ez az egész.

3 hozzászólás
!

Kép forrása: link
    
Sir David Attenborough, mindenki kedvenc természettudósa kora ellenére két hírben is főszerepet kapott. Egyrészt Guiness-rekordot csinált az új Instagram-fiókjával (ilyenkor úgy örülök, hogy egy ilyen öreg vén róka simán lehagyja a modern kis üresfejű sztárocskákat :-D), erről @Joxer is tudósított link. A másik hír @BookShe-nek hála érkezett: „Attenborough és Vilmos herceg létrehozták a környezetvédelem Nobel-díját. Az Earthshot Prize 50 millió fontot oszt szét tíz év alatt a Föld ötven legégetőbb problémáinak megoldására. Bárki pályázhat, Vilmos szerint a cél az, hogy a bolygót jobb állapotban adjuk át a következő generációnak, mint amilyenben most van.” link. @melcsicsusz a természettudós Netflixen vetítendő filmét, az Egy élet a bolygónkon címmel, ajánlotta figyelmünkbe az előzetest karcolva link.


anesz P>!
David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei

Nagyon szerettem David Attenborough filmjeit, ezeken nőttem fel. Elősorban neki köszönhettem, hogy ennyire megszerettem a természetet, és érdekelnek az állatvilág titkai. Most hangoskönyvben hallgatva a humora tűnt fel a leginkább. A filmekhez hasonlóan itt is szemléletesen magam elé tudtam képzelni az állatokat, a tájat és az embereket. Mert sok szó esett az indiánokról, a helyi lakosokról is. Többször felnevettem a kulisszatitkokon, az elbeszélés módján.
Csőre Gábor olvasta fel, először rá kellett hangolódnom, mert én nagyon szeretem az orgánumát, de olyan gyorsan olvasta, hogy csak kapkodtam a fejemen. Persze amikor már hozzászoktam, akkor tetszett.

2 hozzászólás
!

A képet köszönjük @RosszQtya-nak link
    
Maradjunk még az állatoknál, méghozzá a vadonban fellelhető egyedeknél. A rovat kezdetén említést kaptak a bálnák, hozzájuk kapcsolódóan egy könyvet is hoznék nektek, @Éli prezentálásában a Meg kell ölni a bálnát? című könyvet ajánlom figyelmetekbe: „A világ egyik legőszintébben megírt könyve. 1972-es megjelenésű, de jóval előbb játszódó eseményeket, tapasztalatokat írja meg az író. Egy olyan küzdelemről, egy olyan Sziszifuszi tettről amelynek (úgy gondolom) alapnak kellene lennie a világban. A múlt század közepén mikor csírájában indultak el a »zöld« gondolkodású emberek ezrei, egy olyan ügyért harcolni, amelyet a pénzzel teli emberek egy fotó erejéig, amolyan presztízsként támogatnak… hát csalódtam és elszomorít. Pár éve meg van a könyv és meg is lesz, hiszen mindig eszembe jut az a mondat »mi csak vendégek vagyunk itt«, és rossz látni, hogy nagyon sok az igénytelen vendég.” link.
    
Maradjunk még a vízben! @Emerencia egy ajakoshal és egy japán férfi barátságáról hozott egy érdekes karcot, akik puszival is üdvözlik egymást link, @BookShe az óceánok megtisztítását segítő mesterséges intelligenciáról karcolt link. Különleges tengeri állatokat mutatott nekünk @Emerencia:
– a fotoszintézist használó leveles juhot link,
– egy vietnámi mohabékát link,
– a tengeri fecskét link,
karácsonyfa-férgeket link,
– és végül egy, a kicsinyeit hátán hordozó krokodilt link, mellyel díjat is nyert.

Ha már fotók, nem maradhatnak ki az idei Comedy Wildlife Photography nyertesei, vagyis a vicces természetfotók sem a repertoárból, @BookShe-nek jár érte a köszönet link. Nekem Charlie Davidson és Megan Lorenz fotója lett nagy kedvenc :-D
    
@Emerencia-nak hála másfelé is kitekinthettünk: ő mutatta meg az együtt vadászó farkas és medve fotóját link, és az állatvédő világszervezetet alapító hölgyéről, Frances Power-Cobbe életútjáról is karcolt a Különleges, érdekes emberek zónába. Érdekesség, hogy a feminista állatvédő által alapított alapítvány még ma is működik! A megismerni való életről itt olvashattok: link.
    
@Bla egy Darwin-művet olvasott nemrégiben, az Egy természettudós utazásai-t így bírálta: „Mai szemmel Darwin naplója kissé lassú tempójú, s a leírtak mögött álló tudományos gondolkodásmód miatt akár valóban száraznak is tűnhet – ám pusztán ráfordított idő kérdése, mikor fedezzük fel Darwin stílusának ritmusát, no meg a beszámolóba utólag, érett fővel becsempészett összefüggések zsenialitását. Jó volt olvasni az egykori Peru általa tapasztalt viszonyairól, hisz azt én is felfedezhettem. Írásában felbukkannak az evolúcióelmélet csírái, de hasonló elmélyültséggel foglalkozik a korallszigetek kialakulásának kérdésével, tanulmányozza a világító bogarakat működés közben, s persze szóba kerülnek a Galapagos-szigetek pintyei is.” link


molke P>!
Polihisztorképző – házi feladatok

A melegvérű méhek, akik fáznak a hidegben és reszketnek, mint mi. Forrás: 24.hu

4. házi feladat
3. állatvilág

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

A szerzőnek már az előzőleg olvasott könyve lenyűgözött, plusz gondban is voltam az állatos témával. Aztán elém jött ez a könyv, szóval kellett ez is. Megvettem, elolvastam.
Az író szándéka szerint el akarja oszlatni azt a sztereotípiát, hogy az állatok csupán ösztönlények (kivéve – mármint szerintünk, emberek szerint – talán a kutyákat). Az állatok kognitív képességeivel, intelligenciájával foglalkozik ebben a könyvében. Szerinte helytelen, ha az állatokat is a magunk szempontjai szerint minősítjük, beskatulyázzuk – hasznosságuk, bájuk, kedvességük, küllemük alapján. Gondoskodó, önmagát a kicsinyeiért feláldozni is képes mókus, hűséges holló, a háztetőn élvezettel „csúszdázó” varjú, szomorkodó szarvastehén…. Megannyi érdekes, érzelmes állat.

Kedvenceim:
Az Ostoba disznó, amelyben épp az említett állatok intelligenciájáról van szó. Kiderül, hogy a vaddisznók felismerik a rokon kondákat és osztoznak velük területükön, átverik az őket becserkészni akaró vadászokat, a házi sertés pedig az egyik legtisztább állat, 'aki' szenved a nagyüzemi tartás módja miatt.
Hogyan lehet megszabadulni a kölyköktől?, ami pont arról szól, amit a címe sugall. Érdekes párhuzamot von a szerző az emberutódok leválása – jó esetben –, és az állatok utódainak leválása – kötelezően – közé. Ez utóbbi pár nap és pár hét, hónap is lehet. Sőt, az őz az első hónapban elhagyja kicsinyét, mivel vele nem tud biztonságosan járni az erdőben. Csak szoptatni jár vissza, és ha a csemete már jól tud őzül viselkedni, mehet vele :)
A Holtomiglan-holtodiglan az állatok 'párkapcsoltáról', hűségéről szól. Igen, van ilyen. A hollók és a hódok pl. egy életre választanak párt, tehetik, hosszú életűek. A gólyák is hűségesek, de első a költés biztonsága, és ha nem érkezik meg a tojó a tavalyi fészekbe, a hím új párt választ. Mi történik, ha késve, de megjön? Hát a hím új fészket épít, és két családról kell gondoskodnia :) És a kis cinkék sem csapodárságból keresnek párt a költési időszak elején, hanem rövid életük miatt a tavalyi párjuk talán már nem is él. A szarvasok viszont nem monogámok, a vezérbikáé a csorda, de ha adódik valami, hát mindenki kihasználja. A bikák aztán meg is lépnek a párzási időszak után, ők jobban szeretnek fiúk együtt lenni…

Nem csalódtam ebben a könyvben; rövid, de élvezetes írások gondolkodtatnak el bennünket, az ember és az állat közötti virtuális határvonalat próbálják átértelmezni, esetleg áthelyezni. Sok meghökkentő, szellemes meglátása megelőlegezi a leírtakkal kapcsolatos ellenvetéseket, de sugallja, hogy érzelmi, morális normáink néha az állati viselkedés megértésében is hasznosak lehetnek. Érdekesek azok az írások (pl. Mesterséges életterek) , melyek az épített környezethez alkalmazkodó, néha urbanizálódó álla­tokról szólnak: ezek szerint a városokban talán tényleg békében élhet egymás mellett ember és állat.

https://moly.hu/konyvek/peter-wohlleben-az-allatok-erzelmi-elete/en-es-a-konyv/molke

Kapcsolódó könyvek: Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete

Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete
!
Ágh_Nóri>!
Rachel Carson: Néma tavasz

Sokan a természetvédelmi biológia egyik alapművének tartják ezt a könyvet, ami egy egész nemzet, majd az egész világ gondolkodásmódját változtatta meg alapjaiban. Így közel 60 évvel a megjelenése után (és jó pár év biológia tanulás után) kicsit ambivalens érzésekkel olvastam. Valóban, abban az időben szinte sokkolhatta az embereket, hogy a búza, amit megesznek, olyan mérgekkel lett kezelve, ami elpusztít minden élőt, sőt, a munkásokat is, akik dolgoznak vele. Továbbá végre valaki felelősségre vonta a laborban önmagukat diadalittasan ünneplő tudósokat, akik nem gondolják végig, vajon mit okoznak azok a vegyületek, amit kifejlesztettek.
A stílusa azonban hagy némi kivetnivalót maga után, ami nem tudom mennyire a fordítás hibája. Sokszor csak sorolja, hogy A vegyszer ebben és ebben az államban miket okozott, de két sor múlva már B vegyszerről beszélünk és aki nem tanult kémiát (de még aki igen az is), könnyen belezavarodhat, hogy most melyikről beszélünk. Továbbá sajnos sokszor ismétlődnek a bekezdések, vagy újra-újra visszatérnek, ami lehet a sokkolás és a nyomatékosítás eszköze is, de nekem kicsit vontatottá tette a szöveget.
Ami azonban vitathatatlan, ez a könyv korának tényleg egy nagy dobása lehetett, gondolom előtte senki nem kötötte a fogyasztók orrára, hogy amit esznek, az mivel van kezelve. És mit üzen nekünk a könyv most? Először azt, hogy még nem dőlhetünk hátra, még jöhet a néma tavasz, különösen a méhdöngicsélés fog elhallgatni, hogyha nem változtatunk a mezőgazdasági gyakorlaton. Vagy gondoljunk csak az emberi gondatlanságból mind a mai napig szörnyű kínok között elpusztuló ragadozómadarainkra. Illetve ne felejtsük, hogy ami 50 évvel ezelőtt a DDT-vel és társaival az élővilágra szabadult az ember „minden értem van és aki nem az pusztuljon” magatartásával, az megismétlődhet a GMO növényekkel és állatokkal szabadon kísérletező, magát élet és halál urának beállító új generációval is.

!

A képért köszönet @beecebocaღ-nak link
    
A végére egy kis süni! Mert a süniket nagyon szeretjük! Épp ezért érdemes odafigyelnie a kertes házakban lakóknak @Lunemorte karcára, hogy ne égessék az avart, hiszen alatta lehetnek a kis tüskés barátaink is link.
A világban megtalálható sünfélékről pedig @rebeka202 hozott egy összefoglalót, nekem az európai és a Brandt-süni a kedvencem link.
    
Még pár könyvet is a figyelmébe ajánlok az állatbarát molyoknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt! Kutyások kedvencévé válthat az Ahol a barátom, ott az otthonom című ifjúsági könyv. „Ahogy a fülszöveg is írja »Egy regény, amely egyszerre facsarja ki és melengeti meg az olvasó szívét.« Tökéletesen egyetértek vele, kell a papírzsepi… Ben, aki már annyi mindenen keresztülment 12 éves korára, ami egy felnőttnek is sok egy egész életre. Aztán rátalál egy kiskutyára és egy barátra és velük együtt a boldogságra is. Szívből ajánlom mindenkinek, polcom maradós lesz” – írja róla @Ildikó_Nagy_2 link.
    
@Gelso egy másik kiskutya, Szutyok kalandjairól olvasott, amelynek öt csillagát így magyarázta: „Rendkívül összetett, érzelmi kihívásokban gazdag olvasmány, aminek ajánlásában most elbizonytalanodtam. A könyv vékonysága kezdő olvasóknak indokolná, hogy ajánljam, mégis a sokféle érzelmi és lelki szembesülés végett nagyobb gyerekeknek is a kezébe adnám. Nagyon kedves, sokféle érzést ébresztő, beszélgetési témákat indító könyv, ahol az illusztrációk is remekek, kifejezőek.” A teljes értékelést itt találjátok link.
    
A cicásoknak is jut könyv, egy amerikai chick-lit-ben ugyanis a cica úgy gondolja, a gazdija igenis magányos, ideje változtatni a dolgokon… A Cirmos hadművelet keretében próbálja összeboronálni a gazdit a szomszéd – kutyás! – pasival: „Kérem szépen, a mű megvett magának KILÓRA. Egyszerűen tobzódom benne! Hiába klisé cseppet: talpraesett macska, ostoba, nyáladzó kutya, kettejük »harca« a gazdákért, ja és a gazdák, csak úgy mellesleg, akik a Meseudvar nevű telepen laknak, Üvegcipő és hasonló nevű utcákban. A nő éppen nem akar randizni, a férfi még nem heverte ki felesége halálát (amúgy 3 éve), de a macska úgy gondolja, hogy az isten is egymásnak teremtette őket. Behaltam az ötleten! Mondom: KILÓRA, CSONT NÉLKÜL” – lelkendezett a műről @Inmelius_Mudri_Jolcsi link.
    
Végül @Vaklárma ajánlásával egy kicsikről és kicsiknek szóló lapozót hoztam nektek, a Vadállatok és kicsinyeik címet viselő gyermekkönyvet: „Cuki kis könyv szép rajzokkal és kevés szöveggel. Minden oldalon van egy aranyos kérdés is, amit a kicsik meg tudnak válaszolni, ha már elég nagyok hozzá.” link

@kovikinga99 fás kihívásával zárom soraim, köszönöm, hogy ismét velem tartottatok!
link


ribizli>!
Jane Goodall – Marc Bekoff: Az utolsó pillanat

Jane Goodall – Marc Bekoff: Az utolsó pillanat Az élővilág megóvásának tíz parancsolata

Informatív és érdekes 200 oldal volt és annak ellenére érzem aktuálisnak 2020-ban, hogy nem egy mai könyv. A megjelenésekor kaptam meg, hát, nem tudom, merre ment volna az életem, ha ezt a – néhol elrettentő – könyvet akkor, nyolcadikos fejjel elolvasom.
Teret kap benne az állatok élelmiszeripari célú tartásának és feldolgozásának módja, ami önmagában horrorisztikus, ha az ember egy kicsit is szereti őket. Felmerül a vegetarianizmus és az épp zajló járványhelyzetben sokat hallott „nem mi vagyunk a Teremtés koronája” nézőpont.
Nekem nem mondott sok újat a könyv és mivel 2003-ban született, a felvonultatott adatokat is iránymutatónak kell kezelni, hiszen pl. laborkísérletekben alkalmazott állatok esetében (legyen az kozmetikai, gyógyszeripari vagy más kutatói célú) komoly a törekvés, hogy laborvizsgálatokkal váltsák ki az állatkísérleteket.
Személy szerint kétszínűnek éreztem magam, amikor a laboratóriumi állatokról volt szó. Szakmámból kifolyólag a gyakorlatok erejéig dolgoztam egerekkel, megtanítottak stresszmentes leölésükre, láttam bizonyos szűrő alatt zölden „világító” egereket; szerettem, amit csináltam, mint szakember és mindezek közben mérhetetlenül sajnáltam az állatokat.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!