XXIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Rovatgazda
!

Április. Könyvek. Zsákbabálna. Gumimaci. Pamuk.
Várakozás. Loe. csúcs.líra. Dedikálás. minden olyan, mint minden.
Nyelvek. Szabadegyetem. Élmények. Tömeg. Paul McCartney.
Akciók. Kicsi és nagy találkozások. Visszatérők. rudolfpéter . Hardcore rajongók.
Virágok. „Fantasztikus!” Korai kelés. Az első. Csodák.
Molyok.
Budapest.
Millenáris.
Könyvfesztivál.
A huszonnegyedik.


!

Az idei fesztivál díszvendége Orhan Pamuk volt, akire – természetesen – rengetegen voltak kíváncsiak.
A szerzővel D. Tóth Kriszta készített élvezetes interjút, az Irodalmi Jelen oldalán egy rövid, de klassz beszámolót olvashattok róla: https://www.irodalmijelen.hu/hirek/orhan-pamuk-azert-ir…

A dedikálás bizony mind a szerzőt, mind a rajongókat próbára tette, de azt hiszem, megérte kivárni a hosszú sort:
https://moly.hu/karcok/897215 – @Kek pillanatképe a várakozókról

És hogy jár az, aki nem hezitál túl sokáig? Dedikálás, kézfogás, közös kép, és még szuvenír is lesz a nevéből:
https://moly.hu/karcok/896900 – @Izolda élménye

De van, amikor egy mosoly többet mond minden szónál
https://moly.hu/karcok/896860 – @Diosz is sorra került


>!
Teetee
Könyvfesztivál

Beszámoló egy életre szóló élményről…

http://ujszo.com/online/kultura/2017/04/22/az-en-vallas…

A sajtóbeszélgetés végén rögtönzött dedikálást kezdeményezünk. Az ártatlanság múzeumát íratom alá, mert abban már van egy pecsét… Hosszan betűzöm a nevem, ezért a többieket már Pamuk megkéri, írják le egy papírra a nevüket, hogy könnyebb dolga legyen. Fotós kollégámnak a nevét látva felderül az arca:
-Tibor? Mint Déry Tibor, olvastam tőle a Nikit, meg azt a novellát a temetésről. De sajnos több műve nem lett lefordítva törökre, pedig kívácsi lettem volna rá. Úgy tűnik, hogy a magyar írók mind ezeroldalas regényeket írnak!
Aztán amikor a kolléga aláírat vele egy könyvet a feleségének is, akinek épp ma van a születésnapja, beleírja a könyvbe azt is: Happy birthday.
Egy másik fotós Zsolt névre kéri a dedikálást, de Pamuk elnézi, és egy korábban leírt nevet ír a könyvbe: Gábor. Amikor rádöbben a hibára, nevet egyet, „semmi gond”, a Gábor név betűiből kiindulva rajzolni kezd, rajzol egy emberfejet, a szájához egy buborékot, abba írja bele: Zsolt. Senki nem mondaná meg, hogy nem így tervezte.

A dedikálás végén azt mondtam magamban, nem érdekel, mit gondolnak rólam a többiek, én megkérdezem Pamukot, lehet-e vele fotózkodni, mert ki tudja, lesz-e még valaha ilyen alkalom. És Pamuk nemcsak beleegyezett, hanem utána csoportos fotózást is indítványozott, úgyhogy büszkén körülálltuk, a szervező pedig lefotózott minket Pamuk telefonjával. Pamuk meg nevetett:
– Majd ötven év múlva ráakadhatnak a képre az Ártatlanság múzeuma archívumában!

Kapcsolódó alkotók: Orhan Pamuk

1 hozzászólás
!

Pamuk mellett rengeteg külföldi vendég volt még, aki megmozgatta a molyok fantáziáját.

Itt van nekünk mindjárt a finn Jussi Valtonen, aki egy nagyon izgalmas beszélgetés keretében beszélt könyvéről. Én @Kuszma értékelése miatt figyeltem fel rá, de mivel nem tudtam ezen a programon részt venni, így @Nola-t kértem meg, írjon róla pár sort.

„Két fő téma köré szerveződött a bemutató, az egyik az állatkísérletek, a radikális állatvédelem kérdése, a másik pedig az információs társadalom, új technológiák, mesterséges intelligencia témakör.” https://moly.hu/karcok/899470

Jómagam Olivier Bourdeaut könyvbemutatójára ültem be, ahol a szerzővel a fordító, Tótfalusi Ágnes beszélgetett.
A szerzőről többek között megtudhattuk, hogy szinte már kétnyelvű (mivel a „Fantasztikus!” szót nagyon gyakran közbeszúrta tökéletes magyarsággal :)), a „kudarc hercegének” tartja magát, bár amióta megjelent a könyve, sokkal nagyobb sikere van a hölgyeknél. :) Volt már sóvirág-szedő, nem olvas kortárs műveket, nem fél a kudarcoktól, és szerinte mindenki megérdemli, aki ír, hogy olvassák. Én az utóbbival tudnék vitatkozni, mindenesetre egy nagyon jókedélyű, humoros és kellő öniróniával rendelkező fiatal szerzőt ismertem meg, aki jelenleg Spanyolorszában él, és mindenkinek úgy dedikálta a könyvét, hogy: „Köszönöm, hogy szeretne együtt nevetni és táncolni Bojangles-el.”

A francia mellett kaptam egy kis portugál életérzést is, Afonso Cruz személyében, aki már másodszor járt nálunk, ezúttal a Virágok című könyvét mutatta be nekünk.
Zelei Dávid történész szerint finom, érzékekre ható műről van szó, olyan érzés, mint amikor felfekszünk a vízre, és csak hagyjuk, hogy vigyen bennünket a hullám és a szél. Nagyon erős hangulat, atmoszféra hatja át a regényt.
Arra a kérdésre, hogy mennyire befolyásolja őt a kritika vagy bármi más a regényírás közben, Afonso elmondta, hogy szerinte ez kb. egyetlen írót sem érdekel, mivel mindenki a világ legjobbját szeretné megírni, a legjobbra törekszik minden alkalommal, és ilyenkor minden mást függetlenítenek maguktól és az alkotástól.
Bata Péter színjátszó olvasott fel részleteket a regényből, nekem a lírai és naturalista jelzők jutottak eszembe, ahogy hallgattam.
Afonso Cruz szerint kétféle írói koncepció létezik: az egyik, amikor egyszerűen áramlik a mű, és a szerzőnek el kell vennie belőle, meg kell vagdosni, mint ahogy egy szobrász is lefaragja a felesleget, hogy előbukkanjon a kész mű. A másik, amikor hozzá kell adni (és ő ebbe a kategóriába tartozónak érzi magát), fel kell építeni egészen, mint egy csontvázat, külön az izmokat, a belső szerveket, a bőrt, és persze fel is kell öltöztetni, hogy megfelelően jelenjen meg a kész alkotás.
Fontos, hogy mindig legyen egy olyan alapszituáció, amiből lehet egy mű. Manuel António Pina költőt idézte:
Ha azt mondjuk, hogy a macska a szőnyegen fekszik, akkor nincs sztori.
De ha azt mondjuk, hogy a macska a kutya szőnyegén fekszik, akkor már van sztori.
Szóba került még a cím többféle jelentése is, egyrészt a regényben szereplő Virág család, valamint jelképezi a „piros szegfűs forradalmat is”, de a virág utal az életre és halálra, illetve arra, hogy mint a virágok, mi emberek is mennyire sokfélék vagyunk.

Afonso Cruz virága és a magyar nyelv szépségei:
https://moly.hu/karcok/897221 – @Kek

És volt nekünk egy norvég vendégünk is, Erlend Loe, akinek ugyancsak nagyon örvendhettek a rajongói.
https://moly.hu/karcok/897476 – mikor az egyik moly (@Kek) a másikat (@Izolda) fényképezi dedikálás közben

Minden szerzőnek vannak hardcore rajongói. Erlend Loe-nak is. És biztos vagyok benne, hogy itt a molyon mindenki tudja, hogy ennek az úriembernek kik az első számú rajongói. :)


>!
Zonyika P
Könyvfesztivál

A fangörlös sikítozások hétvégéjén vagyunk túl, ez nem vitás.

Szombat reggel hatkor kikecmeregtem az ágyból és megállapítottam, hogy nahát, működik a derekam! És végül egész nap nem kellett bevennem egy fájdalomcsillapítót sem, ami jelenlegi állapotomban kész csoda. Azért most fáj. Nyilván nem kíméltem. Mindegy, majd elmúlik.
@Veron írt még péntek este, hogy ő is jönne velem, mondtam, juhéé! Azért a 7:45-ös vonatindulás arcátlanul durva ahhoz képest, hogy a pöstiek akkor fordulnak a másik oldalukra, NA.
Felérve Pestre sikítottam volna már egy kávéért és egy mosdóért, így életem első Starbucksos kávéján is túl vagyok. És tudok élni nélküle eztán, úgy döntöttem. De kaptam mosolygós pofikát a poharamra. Biztos a drága cuccokhoz jár, Veron nem kapott. :( A WC-be pedig valaki korábban beleejtett egy ötforintost, szóval már azt is elmondhatom, hogy pisilek én a pénzre, hah!
Kellően felcsigázva érkeztünk a Millenárisra, megállapítottam jó messziről, hogy bizony itt a Morzsa Bisztró is (Szegedről indult és remek a felhozatal) (még a kenyér köré is sajtot olvasztanak-pirítanak, egyszerűen remekséges!), de hát engem már várt @Lady_L és Orhan Pamuk.
Beléptem tehát az épületbe és egy halk wtf hagyta el a számat, akkora sor volt. Megijedtem, hogy ez most beléptetés? Fél fülemet megütötte, hogy itt Pamuk úrról van szó, szóval tudtam, hogy itt meg fogom találni Lady_L-t. Gondoltam, fogjuk meg az egyszerűbb végén a dolgot, elsétáltam arra, amerre az emberek arca állt, és valóban, ott volt az úr. De L nem. Hümm-hümm, nem lesz ez így jó. Felhívtam és megkérdtem, hogy mégis melyik épületben állja éppen sorát. Hát a lépcsőfordulóban. Egy csigalépcsőről beszélünk. Kösz-kösz.
A kezdeti kétségbeesés után gyorsan haladt a sor, asszem fél óra volt és nem több, mire az úr elé járulhattunk, én ugyan Bea voltam, de rám is mosolygott egyet az íróúr. Eztán további fél órán keresztül @Lady_L még körbevigyorogta minden lehetséges szögből, aztán megajándékozott, így hagytam még fél órát visongani-rajongani. ^^ *ezt majd megmutatom az Unikornisok! Lilák! zónában, ott tessék visítozni.
Eztán nyakunkba vettük a standokat, nézelődtünk, shoppingolgattunk, sok-sok zacskókat gyűjtögettünk, tömegundorodtunk, aztán gyerekkönyvshoppingoltunk, mindezek után pedig leheveredtünk egy sörpadra, majd rendezgettük szépségeinket. Itt talált meg minket a mi egyetlen, szülinapos Mancink, @Aurore, innentől kezdve együtt csapattuk a délutánt.
Jól esett a pihenő, mert eztán még kellett az energia, ugyanis akkora tömeg volt az Osztovits Levente terem előtt – de persze ez magától értetődik, mármint magától a nagy(!) írótól, Erlend Loe-tól –, hogy hát bizony a beszélgetés résztvevői sajnos mind kénytelen volt kissé hozzám simulni. Bizony-bizony, Lőrincz Balázs Bendegúz, aki remek fordítója a Dopplereknek, aztán Rudolf Péter, aki a Doppler hangoskönyvet felolvasta (később meg is jegyeztem, hogy ez engem mennyire boldoggá tesz, márminthogy ő, mire ő megjegyezte, hogy hát még őt!) és végül a nagy LOE! Amúgy tényleg nagy, 190 centit saccolnék, ha kellene. Leültünk L meg M meg én szépen az első lehetséges sorba és durván megkezdtük a fangörlösködést. Vigyorogtunk, fotóztunk, vihogtunk és még csak akkor jött a hatalmas fallosz. Még jó, hogy végül nem ittuk meg azt a sört, hi-hi.
A beszélgetés végén sipirceltünk át a Scolar standjához, hisz ott meg kezdődött a dedikálás. Vigyorgások mindenütt. Manci előtúrta az összes Loe-ját, én szolidan egy darab naiv.szuper.-rel érkeztem meghátugye messziről vittem. @Lady_L persze fotómasinával készült, ezért ő ment előre, de sorbaállás közben még izélt, hogy aláírassa-e a vadiúj Vegyesboltiját, végül elrakta. Őutána jöttem én a szolid egy darab könyvemmel, persze megtanítottam kimondani, hogy ZO-NYI, utánam @Aurore, aki ugye az egész magyar nyelvű* bibliográfiát dedikáltatta, s közben beszélgettek, hogy kinek mi a kedvence, így kiderült, hogy Loe-nak a Vegyesbolti. Így történt, hogy @Lady_L előkapta az újonnan vett Vegyesboltiját és azt is aláíratta. :) (again)
Míg a lányok ezt művelték, én elkaptam a nagy és csodálatos Rudolf Pétert (meg a fordítót is akartam, csak elszökött) és megmondtam neki, hogy milyen boldog vagyok, hogy ő csinálta, ezt már fentebb írtam. Azt viszont nem, hogy bizony ő egészen addig, míg én elé nem dugtam, nem látta belülről a hangoskönyvet *visít belül* és beszélgettünk, hogy mennyire sokat jelent neki is meg nekem is ez a könyv, de persze ez a korábbi beszélgetésen persze kiderült.
Mondanám, hogy innentől kezdve már csak ettünk-ittunk-mulattunk, de még csak itt kezdődtek meg igazán a fangörlös sikítozások. Találtunk egy remek, szabad asztalt, mely remekül kinéző hamburgerek mellett volt, ámde ezekről kiderült, hogy egy órát kell várni elkészültükre. Amivel csak annyi probléma volt, hogy nekem addigra a Nyugati százméteres körzetében kellett lennem, különben csövezhetek a Blahán. Vagy a nővéremnél, mindegy. Így a korábban kinézett Cubano szendvicseshez mentünk, de a @Lady_L nem bírt magával és inkább elment kolbászért, ami HATALMAS HIBA VOLT A RÉSZÉRŐL, ugyanis, egyszercsak megállt mellettem a nagy Loe és megkérdezte, hogy rendeltem-e már. ööö igen.
Igen, jól olvassátok, a nagy Loe ugyanazt rendelte, mint én. Bizony. *éktelen visítások*
Így történt az is meg, hogy láttam Loe bankkártyáját, de ennél többet nem árulhatok el. ;)
Innentől kezdve nyilván végetnemérő vihogások következtek, ezt még sok kacagással, fotóval meg egy kis sörrel meg fánkkal is megfejeltük, aztán hazaértem, bezuhantam az ágyba és remekül aludtam. Most fáj a derekam, de mindent megért ez a szombat. :)

*bibibíí, nekem van egy norvég nyelvű L-em is, ami ugye még nincs magyarul.
(ezek a fentiek többnyire @Lady_L fotói, meg nekem is van egy-két béna meg egy hivatalos Scolaros, ilyen könyvjelzőt adnak a Doppler hazatérhez)

Kapcsolódó alkotók: Erlend Loe

26 hozzászólás
!

Hogy folytassuk a nyelvek sorát, nem volt hiány brazil portugálból sem, a marginális kortárs irodalom keretén belül hallgathattam ezt a csodaszép nyelvet.
Brazíliában a külső területeken élők irodalma mind jobban előtérbe kerül, egyre inkább elfogadottá lesz. Őket nevezhetjük egy, a társadalomból kizárt rétegnek, akik szembehelyezkednek, nem alkalmazkodnak az aktuális állapotokhoz. A 19. század második felétől figyelhető meg, hogy egyre több nagyváros lett, ezzel létrehozva egy elit réteget, melynek következtében a szegények kiszorultak, a társadalom rétegződése mind jobban láthatóvá vált. Ezeken a helyeken nincs megfelelő infrastruktúra, egészségügy, oktatás, nincs állás- és szakképzési lehetőség, és a kulturális dolgok (színház, könyvtár) is korlátozottak. Ebből született meg a független alkotások, a független művészet igénye, mely leginkább a hip-hop, graffiti, slam segítségével valósul meg, valamint a saját irodalom. A 90-es évekig más fókusz volt, az elit szemszögéből olvashattunk a marginális területen élőkről, azóta viszont a társadalom peremén írnak saját magukról, így mutatva hitelesebb képet az életükről. Létrehoztak egy modern és független művészeti szervezetet, célul tűzve a tiszta jövőt, a nyitottságot, a felszabadító művészetet. Álmaikat szeretnék közkinccsé tenni a köz javára, s mint a madarak, soha nem szeretnének kalitkába zárva élni.

A szórakoztató irodalom szerelmeseinek is kijárt a jóból, a lengyel Andrzej Sapkowski is tiszteletét tette nálunk, akire legalább olyan sokan voltak kíváncsiak, mint Orhan Pamukra. Sőt.
https://moly.hu/karcok/898059 – @elge76 vonatkozó karca

És nincs fesztivál a szokásos science-fiction és fantasy beszélgetés nélkül:
https://moly.hu/karcok/897777 – @Dominik_Blasir

Az olasz nyelv iránti rajongásomnak is hódolhattam, az Olasz Kultúrintézet keretén belül hallgattam meg egy beszélgetést egy fiatal szerzővel Giorgio Ghiottival. @janetonic is ott volt, így erről az ő beszámolóját nyújtanám át nektek:


>!
janetonic P
Könyvfesztivál

Még egy szösszenet a könyvfesztiválról, vagy inkább annak kapcsán.

Az Olasz Kultúrintézet mindhárom napra szervezett beszélgetést egy-egy olasz íróval. Igaz, az nem derült ki, hogy miért pont velük, mert ha jól tudom, egyiküknek sem jelent meg regényük magyar fordításban, és a helyszínen nem is lehetett vásárolni belőlük, csak az Intézet könyvtárában. Na de ilyenek az olaszok, ők így szerveznek.

Hármójuk közül végül Giorgio Ghiotti-t hallgattam meg – elképesztően fiatal, 23 éves –, de addigra annyira fáradt voltam, hogy csak félig-meddig bírtam odafigyelni, és az erősen megkopott olasz tudásom is akadályozott. Bizonyos periódusokban jobban lekötött, hogy a közönség másik sorában ülő lány kardigánja egészen pontosan olyan mintázatot és színt mutat, mint a szék kárpitja, amin ül. Azon töprengtem, hogy vajon tudja-e, hogy ez mimikri?

Nem tudnám precízen összefoglalni a teljes beszélgetést, viszont egy történet megmaradt belőle: Ghiotti elmesélte, hogy gyerekkorában nem volt könyvesbolt ott, ahol laktak, el kellett utazni egy másik városba, ha könyvesboltot akart látni. Ezért úgy működött a dolog, hogy amikor egy könyv végére ért, felült a vonatra, elment a könyvesboltba, ott hosszasan válogatott, míg végül döntött, mi legyen a következő olvasmány, aztán megvette, hazament, elolvasta és kezdődött elölről a történet.

Nem olyan különös sztori, tudom, engem talán azért fogott meg, mert sokat töprengek a nagy birtoklási vágyon, ami a könyvek iránt van bennem is. Sokszor érzem úgy, hogy a könyveknek mint tárgyaknak vagyok rabja, és nem is az olvasásnak, miközben persze olvasni is nagyon szeretek.

A Könyves Magazinban van mindig egy fotó egy író dolgozószobájáról, asztaláról. Lator Lászlónál írja a bevezetőben Valuska László spoiler:

„A lakásban a könyvek csendes élősködőként foglalnak el egyre több falfelületet, majd a kisebb szobát is, ami csak azt bizonyítja, hogy a könyvespolc nem egy funkcionális tárgy, hanem egy velünk élő organizmus.”

Nagyon szeretem ezt a megfogalmazást, mert a növekedést néha tényleg nem mi irányítjuk, és bizonyos könyvek újabbakat vonzanak maguk mellé. A lelkifurdalást okozó bírvágyat általában végül azzal győzöm le magamban, hogy olyan ez kicsit, mint a műgyűjtés. A megvásárolt könyvek kollekciója pedig a személyiségem lenyomata – nem csak a mostanié, hanem az összes korábbi énemé.

Kapcsolódó alkotók: Giorgio Ghiotti

10 hozzászólás
!

Magyarok előnyben, avagy Tisza Kata 9 évvel, két gyermekkel és az öregedéskutatás tudományával a háta mögött újra megtalálta magát a pszichoprózák segítségével, és a hidat, mely összeköti a múltját a jelenével.

Magyarok előnyben, avagy Vámos Miklós, Rudolf Péter és a lehetetlen megkísértése Arisztotelésszel, Rómeó és Júliával, Hamvas Bélával, a szerző agytollával, mely folyton jegyzetel, a fejében szóló állandó rádióval (egyik adón klasszikus, a másikon rockzene, akkor és ott éppen Paul McCartney: Mother Nature's Son), és minden más lehetetlenséggel, azaz a rendhagyó könyvbemutató az igazán jó bemutató, és ezt nemcsak én mondom nektek, hanem @Albert_W_Yaniglos is:

„Rögtönzött élménybeszámoló Vámos Miklós: »Lehetetlen x Rögtön« könyvbemutatójáról.
Hűen az ott elhangzottakhoz, amelynek lényege valóban rögtönzött volt (de annál élvezetesebb) beszélgetés kerekedett ki Rudolf Péter színművésszel.
Ahogy akkor és ott, ezúttal én is improvizálnék.
A kötetről magáról, keletkezéséről, és egyéb olyan kérdésekről amire az ember számítana, nem esett szó. De ez inkább pont, hogy előnyére vált az eseménynek.
Az ember fesztelenül ült ott, és mintha csak egy nyílt baráti eszmecserének lenne tanúja (mint ahogy tényleg) azon kaptam magam, hogy akár órákon át képes lettem volna hallgatni ennek a két jóbarátnak a sztorizgatását.
A fesztelen légkört néhány közjáték zavarta csak meg.
A telefoncsörgés, ami először nem zökkentette ki a beszélgetőket (a hallgatóságot azonban hallhatóan többé-kevésbé igen), viszont másodjára Rudolf Péter, egy kicsit mégis odacsípve az igencsak figyelmetlen nézőnek, de a helyzetet finoman megoldva, visszautalt korábbi megállapítására, miszerint felgyorsult világunkban már egyenest pótolhatatlanná vált az emberek számára a mobiltelefon.
A második közjáték a »Kossuthkifli«* témánál jött, amikor az egyik vendég nem osztozott Rudolf Péter véleményén. De nyilvános vitára nem került sor, már csak a limitált idő miatt sem.
Vámos Miklós interaktívvá téve a bemutatót két könyvet is kisorsolt a résztvevők között, és az esemény végére egy rögtönzött szkeccset is előadott a színművésszel. Akik figyelemmel kísérték a »Beugró« nevű improvizációs műsort, kifejezetten úgy érezhették, hogy a könyv mellé még egy kis színház is keveredhetett. Nagy élmény volt.

(Sajnos nem tudni, hogy könyvbemutató után a művész úr jól elvitázott-e azzal az elégedetlen vendéggel. Akárhogy is, legalább megtudja, hogy Marty McFly szinkronhangját. Senki. Nem. Hívhatja. Nyuszinak.)

* Rudolf Péter vegyes fogadtatású 2015-ös televíziós sorozata "

Magyarok előnyben, avagy a Líracsúcs csúcs, főleg, ha Varró Daniról van szó.

@tengshilun:
„Varró Daniban az a különleges, hogy nem csak költőként szuper, hanem felolvasóként is. Még akár stand-up komédiásként is elmehetne, legalábbis ezzel a verseskötetével – Mi lett hova? cíművel – mindenképpen. Felolvasása a Könyvfesztiválon felüdülés volt a többi (szintén jó de) viszonylag egyforma, komolyannyilatkozunkamikrofonba-mostvisszaadomaszót típusú beszélgetésekhez képest: Dani saját magát moderálta, aminek következtében korlátok nélkül ömlött belőle a szó, de ezt valahogy senki sem rótta fel neki. Kedvesemmel, @Ciccnyog mollyal külön vihogtunk azon, hogy a hivatalos fotós időnként képtelen volt fotózni Daninkat, mert annyira rázkódott a röhögéstől, hogy inkább letette kameráját, és hallgatta bohém kinézetű költőnket. Kérdésekre közben nem igazán volt idő (ez is Dani önmoderálásának következménye volt), de utána nagy türelemmel fogadta a dedikálásra sorban állókat. Végül is dedikálásra sorban állni pont olyan, mintha az asztalra löttyintjük a levest a kuktából szedés közben, ez meg valójában ahhoz hasonlít, hogy spoiler a konzervatív olvasók. Meg a nem konzervatívak is. Minden olyan, mint minden.”

Magyarok előnyben, avagy Peer Krisztián visszatért. Egyik szemünk sír, a másik örvend.

@tengshilun:
„A Peer Krisztiánnal folytatott beszélgetés-felolvasás több szempontból is igen érdekes volt. Először is azért, mivel eddig nem ismertem Peer Krisztiánt, és a kötetét is a felolvasás előtt vettem meg vagy fél órával. Másodsorban azért, mert annak ellenére, hogy nem ismerem, olyan volt, mintha már többedik alkalommal hallgattam volna Krisztián alkohollal és szexualitással kapcsolatos vicceit (amik, valljuk be, finomabb lelkeket azonnal elrettentenek attól, hogy a műveit olvassák). Harmadsorban pedig azért, mert habár még egyetlen versét sem olvastam addig, – köszönhetően Valuska László értő kérdéseinek – mégis az volt az érzésem, hogy száz százalékban érteni vélem a beszélgetést a versek elolvasása nélkül is. Mint megtudtam, Peer Krisztián azért is különleges, mert hosszú évek óta (pontosan nem tudom, de több, mint 10 éve) nem írt verseket, hosszú hallgatás után tért vissza. A beszélgetés alapján csak dicsérni tudtam magam hogy megvettem, izgalmasnak tűnik a kötet, már csak a felépítése szempontjából is miután az olvasó végigmegy a kötet első felén, szét kell vagdosnia bizonyos helyeken a lapokat, ahol a másik fele található. Színvonalas beszélgetés volt.”

Magyarok előnyben, avagy úgy valahogy:


>!
Izolda +SP

Az úgy volt, hogy a héten elkezdtem olvasni egy Németh Gábor kötetet, és már pénteken is láttam az egyik standon 500 Ft-ért egy másikat. Ma meg épp belebotlottam Németh Gáborba, amint ugyanott dedikált. Futó pillantást vetettem az ötszázas polcra, ahol már nem volt több A tejszínről, aztán mentem még erre meg arra, mert NEM VESZEK KÖNYVET mint azt a Pamuk könyvem is bizonyította…, de visszafelé megint volt kint belőle, így futottam egy kört a pénztárcámért, és gondoltam egy nagyot: kettőt veszek.
– Az elsőt – mondtam – magamnak kérném, Anna Izoldának. (https://moly.hu/magankonyvtar/3242760)
– Szép név.
– Köszönöm, az Izolda választott.
– Az hogy volt?
Elmeséltem röviden a sok Anna a gólyatáborban és a szőke haj esetét.
– A másikat – mondtam – a Kedves Kollégák kihívás résztvevőinek kérném.
Felvont szemöldök. Elmagyaráztam.
– Ez nagyon metál cselekedet. – rámnevet, dedikál. – És akkor ezt most körbeadják?
– Úgy valahogy.

Mondom, úgy valahogy: https://moly.hu/utazokonyvek/1501

Kapcsolódó könyvek: Németh Gábor: A tejszínről

Németh Gábor: A tejszínről

Kapcsolódó alkotók: Németh Gábor

!

Nincs is annál jobb, mint amikor megoszthatjuk egymással az élményeinket, akár személyesen, akár online! Főleg, ha a legelső alkalomról van szó! Idén sem volt hiány először könyvfesztiválozó molyok élménybeszámolóiból! Örömolvasásra fel!

Természetesen rögtön jön a szokásos felismerés: oly sok könyv, oly kevés pénz (de a napi kilométer biztosan megvan):
https://moly.hu/karcok/896997 – @ari159
A tudatos moly szinte mindent eltervez előre…:
https://moly.hu/karcok/897265 – @Beatrice8
…és hátizsákkal, vászontáskával felszerelkezve megy a könyvek közelébe:
https://moly.hu/karcok/897463 – @Stelly

Azt hiszem, bátran mondhatom mindenki nevében, hogy a Könyvfesztivál is olyan, mint a tetoválás. Az első soha nem az utolsó is egyben.

És hogy megéri-e akár fél 4-kor felkelni érte?


>!
Klodette
Könyvfesztivál

Könyvfesztivál élménybeszámoló:

Reggel fél 4-kor keltünk, barátom és én.
Fél 5-kor indult a vonat és fél 9-re értünk Budapestre. Az út eléggé kimerítő volt.
Én szinte végig olvastam A rémálmok lányát, Pisti pedig szunyókált.
Amikor beértünk, akkor egyenesen a WestEnd-hez mentünk, mert ott volt találkozóm @Dorottyaa -val. Tőle vettem meg a régóta áhított Éjszakai cirkuszt. :)
Utána összefutottunk @Meeraval_Marnath – al.
Az ő segítségével könnyedén eljutottunk a Millenáris parkba. Köszönjük ezt neki. :)
Ott még találkoztunk @Meeraval_Marnath sok-sok barátjával, akikkel beszélgettünk, fényképezkedtünk.
Utána külön váltunk és mi Virág Emíliával találkoztunk, aki dedikálta a könyveimet és beszélgetett velünk pár szót. Nagyon kedves volt. :)
Ezek után, több mint, háromnegyed órát álltunk sorba @onsai dedikálásán, ami persze megérte a fáradozást, hiszen ő is nagyon aranyos volt.
Utána sokat sétáltunk, ebédeltünk, beszélgettünk, ismerkedtünk és természetesen vásároltunk.
A netes rendeléseket is beleszámítva, összesen 9 új könyvvel lettem gazdagabb, ebből hármat Pisti vett nekem, a többit magamnak ajándékoztam.

Sosem voltam még Könyvfesztiválon és hatalmas élmény volt. Remélem, hogy még sokszor eljutok.

Ami a legjobban tetszett: A @Kossuth_Kiadói_Csoport igényesen felállított, látványos könyvtornya volt, amit Ransom Riggs – A különlegesek regéi könyvéből építettek.
Már maga a könyv is elképesztően szép, jól kidolgozott, csodálatos mestermű és a belőle épített torony is elképesztő volt. Azonnal kedvet kaptam, hogy egyszer azt is megvegyem és elolvassam.

Kapcsolódó könyvek: Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz · Rainbow Rowell: Fangirl · C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő · Morgan Rhodes: Falling Kingdoms – Királyok harca · V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia · J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3. · Gwenda Bond: Veszélyes játék · Charlie N. Holmberg: A papírmágus · Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Rainbow Rowell: Fangirl
C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő
Morgan Rhodes: Falling Kingdoms – Királyok harca
V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 3.
Gwenda Bond: Veszélyes játék
Charlie N. Holmberg: A papírmágus
Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!
8 hozzászólás
!

A rutinos Könyvfesztiválozók is megörvendeztettek bennünket izgalmas, érdekes beszámolókkal.

Ha még nem tudtátok volna, a könyvek és a fesztivál segítenek, hogy kisimuljanak az idegeink:
https://moly.hu/karcok/896306 – @dorothy_emerald
A könyvek és a hajók tökéletes párosítás:
https://moly.hu/karcok/897496 – @dontpanic
Aki Könyvfesztiválra igyekszik, könnyen mikrofonvégre kerülhet…:
https://moly.hu/karcok/896033 – @JPityu
…és még sok csodát is láthat:
https://moly.hu/karcok/897901 – @ViraMors
Gyerekkel és gyerek nélkül is élmény kint lenni:
https://moly.hu/karcok/897912 – @dtk8
És a legfontosabb vidékről érkezőknek: minden pályaudvarról a Millenárisra visz az út:
https://moly.hu/karcok/897361 – @RVivi

És egy rendhagyó élménybeszámoló, mellyel magam is 100%-ig egyet tudok érteni:
https://moly.hu/karcok/897951 – @janetonic és a Könyvfesztivál mint szabadegyetem


>!
Kek P
Könyvfesztivál

Néhány képet már külön-külön is feltettem, de most így egyben, a sajátjaim a szombati napról: https://drive.google.com/drive/folders/0B1TZS8HsiRr_SVQ…
     Miután előző nap éjszakai műszak volt a középiskolánkban (lásd: Szakmák éjszakája) + hulla fáradt voltam, mert odafele 2 órát, haza fél órát késett a Szeged-Bp. IC, nem nagyon készültem erre a napra. Rohantam reggel a vonathoz, illetve helyesebben: tekertem… És látom ám az utolsó utcában járva, hogy a vonat már húz befelé az állomásra. Na mondom, még ezt is lekésem! De az nem lehet, nekem el kell érnem a Pamukot! :) Gondolhattam volna, hogy ez valami figyelmeztető jel, de szerencsére még sikerült elérnem. Össze volt írva, hogy kinek mit és hol és kitől kell beszereznem, dedikáltatnom, kérnem és lehetőleg kapnom, és találkoznom és, és, és… És még fényképezni is akartam, naná, hát legelőször is a fényképezőmet vettem elő a vonaton, hogy töröljem az előző esti képek közül a kevésbé sikerülteket. Csak hogy… Se kép, se hang, se semmi. Az aksit ugyanis otthon felejtettem a töltőn. Na? No para! Olyan nincs, hogy én ne tudjam lefényképezni Pamukot, mikor ezért rohanok. Lássuk, hol lehet menet közben fotóaksit venni. Mammut! Valami biztos van. Begyűjtöttem metró-félúton kedves családtagomtól a szombaton nyitva nem lévő happontról előző nap begyűjtött 3 rukkolás könyvemet, aztán fél óra alatt sikerült vennem egy megfelelő – és legfőképp: feltöltött!!! – aksit, ami ki is bírta velem az egész napot. Tiszta öröm, úgyis be volt tervezve, hogy kellene vennem egy pótot, hát most muszáj volt. És akkor sorba álltam… :) Azért az a másfél óra semmi kicsit elvette a kedvemet, de igyekeztem győzködni magam, hogy ez a legfontosabb. És az is lett – utólag is. Aztán még dedikáltattam Fehér Krisztinával és Afonso Cruzzal a Typotex standjánál, találkoztam néhány ismerőssel, megcsodáltam Püski úrnál a Makovecz-könyveket és még el is hozhattam pár képeslapot ingyen, nézelődtem, ácsingóztam, bele-belehallgattam néhány előadásba, könyvbemutatóba, lestem erre, lestem arra (ezt szerintem csak a túl nagy fényképezőgép váltja ki az emberből, no meg a szemben álló rémült tekintete) és akkor lőttem is már néhány fotót. Megpróbáltam eljutni az Osztovics Levente terembe… de nem sikerült. Helyette viszont beszélgettem néhány mollyal sorban állva (lovat várva).
Erlend Loe szimpatikus volt, duplán fájt, hogy nem jutottam el a könyvbemutatójára. De írt, mármint a könyvbe. Én meg igyekeztem nagyon nem nézelődni tovább, mert a sok könyv már nehéz volt, pláne, hogy a másik fele a ruhatárban várt rám. Meleg volt, tömeg, oxigén nuku, pénz elfogyóban… Úgyhogy szabályosan elmenekültem – haza. A libris plakát előtt még csináltattam magamról is egy doku-fotót, hogy itt jártam…
     Az eredmény: 16 vásárolt könyv – ebből kettő vagy három ajándékba. 4 dedikálva. +3 rukkolás szerzemény + egy pót Canon aksi. Pár jó kép. 10 kiló prospektus… Na nem, talán annyi azért nem. :) Néhány találkozás, kellemes meglepetés. Sok új cím a képzeletbeli várólistán. Végül is: ez egy jó nap volt! Gondolhattam volna, már abból, hogy reggel MÉGIS elértem a vonatot, amit indulási idő előtt indítottak el.

2 hozzászólás
!

A rengeteg akciónak és kedvezménynek bizony nagyon nehéz ellenállni, sokan megpróbálják, sikertelenül, aztán persze jönnek a magyarázkodások (feleslegesen). :) Hiszen ki hallott már olyat, hogy egy moly nem vásárol semmit a Könyvfesztiválon? Még a minimalista molyok is legalább egy kötetet biztosan vesznek (jelen!).
Lássunk néhány „véletlen” zsákmányt és a kedvenc magyarázó szövegeket!

Rögtön itt van @Diosz, és az általános „nem így terveztem” (tudjuk):
https://moly.hu/karcok/896662
@dRen „csak két könyvért ment”, így lett a kettő az új tizenegy (világos):
https://moly.hu/karcok/897121
@Nuwiel listával ment ugyan, de hát „a gyengeség nagy úr” (hát persze):
https://moly.hu/karcok/898060
@BlueDeath és a „nem akartam venni semmit” tipikus esete (ismerős):
https://moly.hu/karcok/897016

És itt van nekünk @Judyt, aki „csak dedikáltatni ment” (látjuk):


>!
Judyt P
Könyvfesztivál

Mi nem akartunk vásárolni … mi csak dedikáltatni mentünk … :D Ugye @Zaerth? :D
Köszönöm még egyszer a dedikálást és a könyvjelzőket @Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss! :) :-*
És köszi @Zsuzsanna_Botond, hogy ránk találtál amíg a kvízt töltöttem! :D

Kapcsolódó könyvek: Andrzej Sapkowski: A végzet kardja · Andrzej Sapkowski: Tündevér · Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen · Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje · Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett

Andrzej Sapkowski: A végzet kardja
Andrzej Sapkowski: Tündevér
Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen
Andrzej Sapkowski: A megvetés ideje
Colleen Hoover: Losing Hope – Reményvesztett

Kapcsolódó alkotók: Andrzej Sapkowski · Spirit Bliss

!

Azt hiszem, izgalmas Könyvfesztivált zártunk idén, jövőre pedig még ennél is izgalmasabb lesz, hiszen sorban a 25. fog következni! Addig is olvassatok sokat, ha a friss szerzeményeket választjátok, akkor csatlakozzatok bátran @Via_BertaღVivienღ kihívásához:
https://moly.hu/kihivasok/konyvfesztivalon-vasarolt-konyveink-2017

További élménybeszámolókat, érdekességeket a fesztivál molyos zónájában találtok:
http://moly.hu/zonak/konyvfesztival

Aki lemaradt, ne búsuljon, hiszen még előttünk van a Könyvhét!
Azt is legalább annyira szeretni lehet, mint a Könyvfesztivált. Vagy Budapestet.
Vagy a Molyt. :)


>!
Nikymeria P
Könyvfesztivál

Kiharcoltam. Röpke látogatás volt, de legalább ma hugom is szabadnapos volt és ő is kedvet kapott az olvasáshoz. Vett egy Szellemekkel suttogót.
És még dedikáltatni is tudtam a Kepes könyvemet.
Budapest szeretlek. Könyvfesztivál szeretlek.
Könyvhétre menni akarok tisztességesen.

Kapcsolódó könyvek: Neil Gaiman: Amerikai istenek · Vivien Holloway: Mesterkulcs · Vivien Holloway: Tolvajbecsület · Vivien Holloway: A hóhér kötele · Vivien Holloway: A bross · Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve · Kepes András: Világkép · Vivien Holloway: Mechanikus farkas · Ransom Riggs: A különlegesek regéi · Matthew Quick: Boy 21 · J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük

Neil Gaiman: Amerikai istenek
Vivien Holloway: Mesterkulcs
Vivien Holloway: Tolvajbecsület
Vivien Holloway: A hóhér kötele
Vivien Holloway: A bross
Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve
Kepes András: Világkép
Vivien Holloway: Mechanikus farkas
Ransom Riggs: A különlegesek regéi
Matthew Quick: Boy 21
J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük
1 hozzászólás

A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!