VilágOlvasó – Malajzia

Rovatgazda
!

A harmincmilliós Malajzia délkelet-ázsiai ország az Egyenlítő közelében. Föderáció, amely tizenhárom államból és három szövetségi régióból áll. Területe kb. 330 000 km², ennek kevesebb mint egyharmada a Maláj-félszigeten fekszik. Malajzia két, egymástól nagyjából 650 km távolságban lévő országrészből tevődik össze: Nyugat-Malajziából (Maláj-félsziget) és Kelet-Malajziából (Borneó északi része). A félszigeten északon Thaifölddel, délen Szingapúr szigetével, Borneó szigetén pedig délen Indonézia tartományaival határos.

A terület a 16. századtól kezdve portugál, a 17. század közepétől pedig holland uralom alá került. A 18. század végén a hollandokat előbb kis megszakítással, majd tartósan az angolok váltották fel. Az országot 1941–42-ben megszállták a japánok. A második világháború után visszatértek az angolok, és 1948-ban megalakították a Maláj Államszövetséget, amely brit protektorátus volt. Az ötvenes években kiéleződtek és felkeléssé fajultak a belső ellentétek. A briteknek csak külső segítséggel sikerült leverniük őket. Az ország önállóságát 1957-ben ismerték el, ekkor (Maláj Államszövetség néven) a brit Nemzetközösség független állama lett. Az 1980-as évektől Malajzia nagyarányú gazdasági fejlődésen ment keresztül, mezőgazdasági országból iparivá vált. Jelentős a számítástechnikai és elektronikai eszközök gyártása.

A Maláj-félsziget őslakói a sötét bőrű, göndör hajú, ausztralid típusú negritók, valamint az ősmalájok (protomalájok) töredékei, akik mára a félsziget eldugottabb hegyei közé szorultak vissza. Borneó belsejét szintén protomaláj törzsek lakják. A mai lakosság mintegy felét alkotó újmalájok Kr. e. 1500-tól több hullámban érkeztek Indokína felől. A 18. századtól kezdve kínaiak vándoroltak be, számuk a 19. század második felében az ónbányászat fellendülésével megsokszorozódott. A 19. századtól a britek indiaiakat (tamilokat) telepítettek be a vasútépítkezésekhez. Etnikai megoszlása szerint ma a lakosság 50%-a maláj, 12%-a ősmaláj (protomaláj) bennszülött, 24%-a kínai, 8%-a indiai (főleg tamil) és 6%-a egyéb.

Az ország hivatalos nyelve a maláj. A lakosság nagy része beszéli az angolt. Továbbá használják még a kínai, a tamil, a telugu, a thai és a különféle törzsi nyelveket.

(A fenti kép Malajzia zászlaját ábrázolja, a kép forrása: Dennis Sylvester Hurd, https://www.flickr.com/photos/dennissylvesterhurd/46761779061)

A leghíresebb malajziai regényíró Tan Twan Eng. 1972-ben Pinang szövetségi államban (angolul Penang) született. Ez egyben a sziget neve is, fővárosa George Town. Tan Twan Eng Londonban jogot tanult, majd ügyvédként tevékenykedett a maláj főváros, Kuala Lumpur egyik ügyvédi irodájában. Jelenleg főfoglalkozású íróként Fokvárosban él.

Két regénye jelent meg, 2007-ben az Esőcsináló, 2012-ben pedig Az Esti ködök kertje. Mindkettőben fontos szerepet játszik a maláj történelmi és etnikai háttér ábrázolása (lásd fentebb). Művei hatalmas sikert arattak, több nyelvre lefordították őket. Számos irodalmi díjat hoztak a szerzőnek: a Man Ázsiai Irodalmi Díjat, a Walter Scott-díjat a történelmi regény kategóriában, plusz jelölést a Man Booker-díjra stb.

@Timár_Krisztina a 2016. májusi Merítés-rovatát Tan Twan Eng munkásságának szentelte: https://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-kulfoldi-iroja-tan-twan-eng

A szerző első regényét a @Tarandus_Kiadó-nak a könyvesblogja mutatja be:


>!
Tarandus_Kiadó KU

„Hogy megmentse a családját, az alig 17 éves Philip meghozza élete legnehezebb döntését: tartja magát a mesterének tett hűségesküjéhez, és a japánok szolgálatába áll, ám új szövetségeseinél a kötelesség nem lerázható teher, felülírja még a legörökebb emberi érzelmeket is. ”
A Könyvesblog kritikája az Esőcsinálóról.
http://konyves.blog.hu/2015/12/21/esocsinalo_281

Kapcsolódó könyvek: Tan Twan Eng: Esőcsináló

Tan Twan Eng: Esőcsináló
!

George Town, Penang állam fővárosa (A kép forrása: Dennis Sylvester Hurd, https://www.flickr.com/photos/dennissylvesterhurd/46535595501)
A fotók nagyíthatók, kattints a képbe!

Az Esőcsináló a Molyon is nagy tetszést aratott. @Zsófi_és_Bea így értékelik a könyvet:


>!
Bea_Könyvutca P
Tan Twan Eng: Esőcsináló

Ismét egy könyv, ami a kedvenceim közé került. Egy egzotikus, különleges, az érzelmek változatosságát és mélységét bemutató történet volt az Esőcsináló. Főszereplője Philip, az angol-kínai fiú, aki szemünk láttára érik férfivá. Az idős Philip története keretbe foglalja a régi eseményeket, tulajdonképpen ő meséli el Micsikónak, a japán asszonynak Endo szannal közös múltjukat, a háborúban hozott döntéseit és azoknak következményeit. Elmeséli és közben leteszi a múlt terheit, amit egész életén át cipelt magában, hogy megkönnyebbülten élhesse hátralévő éveit. A fiatal Philip nagyon megfontolt, komoly fiatalember volt, először vele ismerkedhetünk meg a könyv lapjain, majd Endo szannal, és tanúi lehetünk annak, amint Endo szan a tanítványául fogadja Philipet, majd japán harcművészetre, aikidóra tanítja. Első pillanattól kezdve érezni lehetett közöttük a különleges kapcsolat erejét, az összetartozásukat, mint akik nem most találkoznak először.
A könyv hangulata, írásmódja rabul ejtett, gyönyörűség volt olvasni. Külön élmény volt látni Malajzia szépségeit, az ott élő nemzetek, kínaiak, angolok, japánok sokszínűségét, a gazdagokat és szegényeket, a hagyományokat tisztelő malájokat, az uralkodó angolokat, és a diplomatikus japánokat. Nagyon megkedveltem Philip kínai nagyapját és édesapját is, irigylésre méltó volt a szeretetteljes kapcsolat, ami ezek között a férfiak között végül kialakult.
Folytatás itt: http://konyvutca.blogspot.nl/2015/12/tan-twang-eng-esoc…

!

A könyv egyik angol nyelvű kiadásának borítója

Lelkes szavakkal ír @szadrienn is a műről:


>!
szadrienn P
Tan Twan Eng: Esőcsináló

Mindig mellbe vág a kultúrsokk élménye, amikor belépek Tan Twan Eng világába. Egzotikus fűszerek nehéz illata száll a levegőben, ismeretlen ízek, hangok, fények ostromolják az összes érzékszervet. Fullasztó a trópusi hőség, mégis zsibong a sokféle nemzetiség lármájától hangos város, az ősi templomban mérgeskígyók tekergőznek, és hívogat a vad, áthatolhatatlan maláj dzsungel.
Ebben a környezetben nő fel ifjú főszereplőnk, aki angol és kínai szülőkkel, Malájföldön, japán aikido mester segítségével próbálja megtalálni az identitását. Csodálja Japán harcművészetét, kultúráját, japán férfihez fűzi szoros kötelék, ugyanakkor ez az ország hazája számára a legrettegettebb ellenség.
Megismerhetjük egy brit család gondtalan, kifinomult életét a gyarmatokon, amit aztán összezúz a második világháború. Nagyon éles a váltás, amikor az idilli életforma bemutatása után elkezdődnek a háborús pusztítások, kegyetlenkedések jelenetei. Főhősünk talán még az ördögnek is eladná a lelkét, hogy megmenthesse szeretteit, de vajon sikerülhet-e ez neki, és szembe tud-e nézni döntése következményével?
Mindez kiderül, de kár siettetni a választ, jobb ráérősen ízlelgetni a különleges stílust, és elmerülni a mindent átszövő keleti hangulatban.

7 hozzászólás
!

Az Esőcsináló helyszíne Penang, a fotó a Penang-hegyet ábrázolja (forrása: Fidelia Zheng, https://unsplash.com/photos/wlyiPNaTobo)

Szívesen olvasta @jehuka is a regényt:


>!
jehuka P
Tan Twan Eng: Esőcsináló

Hű!
Nehéz megfogalmaznom az érzéseimet ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert nagyon intenzív élményt adott. Teljesen elvarázsolt és magával ragadott a hangulata, nyelvezete, egzotikuma, ahogy szépen lassan bontakozik ki a történet. Csordultig töltötte a szívemet és a lelkemet végtelen bölcsességgel és szeretettel, majd kegyetlenül kifacsarta és még meg is taposta, hogy aztán kezdje az egészet elölről.
Ritkán fordul elő, hogy ennyire azonosulni tudjak egy főhőssel, mint azt tettem Philippel. Végig együtt gondolkodtunk, tépelődtünk, gyötrődtünk azon mit kellene tenni, melyik lenne a helyes út, hogyan lehet két tűz között úgy lavírozni, hogy egyik oldalról se emésszenek el a lángok. A regény során a világban helyét nem találó, magányos gyermekből igazán összetett személyiséggé fejlődik, ami nagyrészt újdonsült japán tanítójának, Endó szannak köszönhet. spoiler A könyv rajtuk kívül is hemzseg a zseniális karakterekben: Noel Hutton, Isabel, William, Kun és Tanaka, mindannyian igazi, eleven, hús-vér figurák lettek.
Meglepő volt számomra, hogy egy első könyves fiatal ember (mindössze 35 éves volt, amikor a regény megjelent) ennyire sokrétű és érett írást adjon ki a kezei közül, páratlan tehetségre vall. Kíváncsian várom az Esti ködök kertjét (hasonló fantasztikus élményekre számítok, de a kettő között úgy érzem, el kell telnie egy kis időnek, hogy önmagában tudjam majd értékelni), de abban is biztos vagyok, hogy ezt a regényt is időről időre előveszem majd és újraolvasom.
Egyszóval ez a könyv egy csoda. Csak ajánlani tudom :)

4 hozzászólás
!

Maláj halászhajó (A kép forrása: Bernard Spragg, https://www.flickr.com/photos/volvob12b/8656790748)

A maláj író második regénye, Az Esti ködök kertje a Cameron-felföld (vagy -fennsík) teaültetvényein játszódik. A szerzővel készített interjút a @Tarandus_Kiadó honlapján olvashatjuk:


>!
Tarandus_Kiadó KU

Az Esti ködök kertjének malajziai jogász-írójával Khulekani Madlela készített interjút írói küldetéséről:
http://tarandus.hu/cikkek-kritikak/reszletek/tan-twan-e…

Kapcsolódó könyvek: Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
!

Teaültetvény a Cameron-fennsíkon (a kép forrása: Christian Junker, https://www.flickr.com/photos/chrisjunker/5226171269)

Az Esti ködök kertje @Bélabá kedvence lett:


>!
Bélabá P
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Az Esti ködök kertje olyam olvasmány, amire sokáig emlékezni fogok. Nagyszerű regény több szempontból is! Egyik és talán legfontosabb tényező az a keleti hangulat, amely még magasabb polcra helyezi az amúgy erős történeti szálakat. Malajzia történelmébe kap az olvasó némi bepillantást, és ez önmagában is kuriózum. Nem nagyon jelentek meg könyvek magyarul ebből az országból. Tan Twan Eng mesterien elegyíti, keveri a lapokat azzal, hogy japán és kínai szereplőket írt a regénybe és a kultúrájuk, hagyományaik parányi szelete bontakozik ki előttünk. Elég csak a japán kertépítő művészetre gondolni vagy a testkultúrára, tetoválásokra, kalligráfiákra, irodalmi utalásokra Kínából (például Vízparti történet). Ezek a dolgok önmagában is remek olvasmánnyá emelik a regényt.
A cselekmény meg egy memoár-szerű emlékezésfolyam a kényszermunkatábor borzalmaira, a háború utáni évekre, az ország (Malajzia) függetlenségi harcaira.
Stílusában és kiadásában is gyönyörű regény. A szépen megfogalmazott mondatok mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Azt gondolom, ebbe a fordító, Hegedűs Péter is hozzátette a magáét. Komoly mondandójú könyv, amit célszerű elaprózni olvasásban, hogy kellően hasson a hangulata, keleti varázsa. Mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani, akit kicsit is vonz a Távol-Kelet világa. Abszolút ötcsillagos regény (5 pont), kedvenc lett.

4 hozzászólás
!

Móló (Penang állam, George Town)
(A kép forrása: Ah Wei (Lung Wei), https://www.flickr.com/photos/ahweilungwei/26354230801)

A regény helyszínét @forElle karca illusztrálja:


>!
forElle P
Jellegzetes épület, helyszín a könyvben

Cameron Highlands

„A felföldet a kormány egyik földmérője, William Cameron térképezte fel 1885 – ben. Akkor bukkant rá a végeláthatatlanul elterülő ködös hegyekre és völgyekre, amikor Parang és Perak határainak felmérésekor elefántjain keresztülvágott e vidéken. ”

Kapcsolódó könyvek: Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Kapcsolódó alkotók: Tan Twan Eng

3 hozzászólás
!

Ház Ipoh államban (A kép forrása: John T, https://unsplash.com/photos/4GYkrk4gpBo)

A könyv @Gesztenye63 tetszését is elnyerte:


>!
gesztenye63 P
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Hihetetlenül intelligens próza, rendkívül cizellált nyelvezet, és rögtön elöljáróban egy mély meghajlás az igényes fordítói munka előtt. Ez a regény valóban mestermű. Egy fantasztikusan összerakott, ezerszínű történelmi tabló a Kelet-Indiák világának vérzivataros évtizedeiről, egy színpompás multikulti családregény, egzóta távol-keleti környezetben, és egzisztencialista gondolatfolyam egyben emlékezésről és feledésről, a ragaszkodás és az elengedés erejéről, a megbocsátás képességéről.
Tökéletes megoldás, ahogyan a szerző a regény nem túl bő szerkezeti keretei közé pontos arányérzékkel beilleszti a gyarmati múlt képeit, koncentrálva a világháborús japán megszállás eseményeire, és mindezek mellett, szinte észrevétlenül, farvízen „létrehozza” a független Malaysiát. Tan úr annyira plasztikusan ábrázol, hogy a regény minden teljessége ellenére is szinte felhívja az olvasót, hogy olvasás közben néha meg-megálljon és utánanézzen a búr háborúknak, Paul Kruger emblematikus figurájának, a Kempeitai szerepének a megszállt területeken, vagy éppen a Jaszukuni-szentélynek.
A regény szereplői tökéletesen kidolgozottak, helyükön vannak és pontosak a dialógusok. A visszaemlékezések, vagy azok töredékei dramaturgiailag mindig megfelelő ponton robbannak. Az egész cselekmény óramű pontossággal ketyeg spoiler. A szerző rendkívül ügyesen adagol az egész történeten keresztül egy cseppnyi rejtélyt, amiről a végkifejletben sem rántja le látványosan a leplet. Külön elismerést érdemel, ahogyan a főhősnő különböző életszakaszaiban – ráadásul a történetmesélés során az idősíkok között csapongva – mindig az adott életkornak tökéletesen megfelelő karakterisztikájú lánnyal, hölggyel, asszonnyal találkozom a lapokon.
Bár a téma mérhetetlenül fájdalmas, mégsem enged be az író egy cseppnyi szentimentalizmust sem a sorok közé, ábrázolásmódja mindvégig fegyelmezett, szinte tartózkodó – akárha egy rafináltan megtervezett japánkertet alakítana ki az olvasó szeme láttára, azokkal a bizonyos megtévesztő, trükkös látványelemekkel.

Ez a tökéletesen tervszerű kivitelezés, ez a már-már kimódolt, precíz technika, ahogyan Tan Twan Eng távol tart attól a bizonyos érzelmi bevonódástól, na ez az ami miatt a regényt kiválóra értékelem, de nem lesz kedvenc könyvem. Számomra ehhez arra lenne szükség, hogy valamikor a vége táján titokban, szemérmesen elmorzsolhassak egy férfiasan szentimentális könnycseppet. Ez így nekem minden multikulti – maláj, kínai, brit – eleme dacára, túlságosan is japán, túlzottan hideg, teátrális. :)
De azért feltétlenül ajánlom, hiszen a maga nemében mestermű.

5 hozzászólás
!

A regény egyik helyszíne, Tanah Rata (A kép forrása: Phuket@photographer.net, https://www.flickr.com/photos/linvoyage/32554039443)

A második Tan Twan Eng-regény értékelései közül még @Kuszma elemzését idézem. Ez a mű lesz a VilágOlvasó rovat szerkesztőjének ajánlott olvasmánya is:


>!
Kuszma P
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje

Ez a könyv olyan szép, hogy hajlamos az ember elfelejteni, milyen elképesztő vállalkozás is egyben. Tan Twan Eng tulajdonképpen az irodalom eszközeivel tesz kísérletet egy orbitális Ázsia-szintézis létrehozására mind etnikai, mint történelmi értelemben. Egyszerűen szemkápráztató, mennyi minden van belesűrítve ebbe az egyetlen könyvbe: hinduk, muszlimok, kínaiak, japán megszállók, európai gyarmatosítók, kommunista lázadók… Ez a regény éppúgy szól a sérelmekről és fájdalmakról, mint a felejtésről és megbocsátásról, és nem mellesleg: ez a könyv eredeti és tiszta megfogalmazása annak a Mester és Tanítvány kapcsolatnak, ami a távol-keleti kultúrák egyik sajátossága – csak itt a tanítvány első próbatétele az, hogy megtanulja nem gyűlölni mesterét.

Több síkon és sok szereplővel operál az író, nagy céljai vannak, és jól dönt, amikor mindehhez egy lágy szövésű, világosan értelmezhető nyelvezetet választ. Azt hiszem, ezt így kell, csak így lehet. De azzal én vitatkoznék, hogy ez egy lassú szöveg. Sőt, épp ellenkezőleg – ilyen sűrű beltartalommal röpke 500 oldalon nem is tudom, boldogulna-e az író ráérősen. Pláne, hogy Twan Eng mintha a krimizsánerből emelné át azt a módszert, amivel a feszültségről gondoskodik: a mindent átható titok sejtelmét, amihez a szereplők csak lépésről lépésre jutnak közelebb. Mindezt azonban Twan Eng elrejti a szemünk elől a kert történetével. Sakkei, ahogy Aritomo, a kertész mondaná, vagyis játék a perspektívákkal: amíg szereplőink a fákkal és a koi-pontyokkal foglalkoznak, addig nekünk is olybá tűnik, hogy megállt az idő, kikerültünk a történelemből és átjár minket a nyugalom, holott az oldalak és a történések csak úgy rohannak az ujjaink alatt. Érdekes, kontinentális éghajlaton egy ilyen kert ritmusát az évszakok periodikus változásai irányítanák, ám a trópusokon más a helyzet, itt folyamatos az átalakulás, a fejlődés és a pusztulás egyaránt. Hömpölyögnek a dolgok, nem pulzálnak, ahogy ez a szöveg is. De ez a hömpölygés nem a mondatok elengedéséből fakad, hanem a lehető legmagasabb fokú megkomponáltságból. „Az övéhez hasonló kerteket azért tervezik, hogy manipulálják az ember érzéseit. Én ezt tisztességtelennek találom.” – mondja a könyv egyik (fehér) szereplője Aritomo botanikai műalkotásáról. És igen, ezt a regényt is azért tervezték, hogy manipulálja az ember érzéseit. És én ezt végtelenül tisztességesnek találom. Feltéve, ha sikerrel jár..

(Külön kiemelném a Tizenhatodik fejezetet – bár ez talán nonszensz egy epikus próza esetében. De Tacudzsi elbeszélése a kamikaze-pilótákról az egész egyszerűen tökéletes. Mutogatni kéne íróiskolákban, hogy nézd csak, így kell érzékenyen, finoman megmarkolni az olvasó összes belsőszervét egyszerre. Talán a vesék kivételével.)

2 hozzászólás
!

(Az írónőről készült fotó forrása: https://suzanabrams2010.wordpress.com/2010/01/28/the-ja…)

Tan Twan Engen kívül csak egyetlen Malajziában született szerzőtől olvashatunk önálló művet magyarul. Rani Manicka 1964-ben született Terengganu államban. Hazájában szerzett közgazdászdiplomát. Az angliai Surrey-ben telepedett le, de gyakran látogat haza családjához. Négy regénye közül az elsőként, 2002-ben megjelent The Rice Mothert fordították le magyarra. Ezt a nagy sikerű, számos fordításban napvilágot látott, díjnyertes könyvet A kígyó szíve címmel 2006-ban jelentette meg a Geopen Kiadó. A családregényről csak ketten írtak a Molyon, egyikük @ppeva:


>!
ppeva P
Rani Manicka: A kígyó szíve

Rani Manicka: A kígyó szíve Misztikus és igaz történet a Távol-Keletről

Azok a fránya előítéletek… Úgy gondoltam, nem fog ez nekem különösebben tetszeni – ki is tartott ez a véleményem a regény első felében. Egy családregény Malajziából, ráadásul misztikus – ilyet se olvastam még, azt hittem, ennyi lesz az egész. Azért túl sok volt benne nekem a misztikum, a kegyetlenség, az erőszak, a kígyók és a pusztító szenvedély, és nem is áll hozzám annyira közel Távol-Kelet világa.
Aztán ahogy újabb és újabb családtagok mesélték el ugyanazokat a történéseket, más-más nézőpontból, ahogy sorra hullottak le a fátylak és leplek a mozgatórugókról, ahogy egyre újabb és újabb szenvedélyek/szenvedések mögé nézhettem, fura módon úgy kezdett el közeledni hozzám, megszólítani a történet. A könyv pedig már nem állt egyedül, bár évtizedekkel később játszódik, mégis összesimult, összemosódott az indonéz regénnyel, amit pár napja fejeztem be. (Pramoedya Ananta Toer: This Earth of Mankind)
Délkelet-Ázsia, népek, nyelvek, népcsoportok, vallások, szokások, bőrszínek és -árnyalatok kavalkádja, ételek, színek, ruhák, illatok és szagok, szomorúságot és gyűlölködést hozó kényszerű házasságok, gyógyító és bűvölő praktikák, megmagyarázhatatlan érzelmi kapcsok – ez mind itt kavarog a regényben. És főleg a pusztulást, szenvedést hozó, gátlástalanul megélt és kiélt szenvedélyekben – féktelenség, gonoszság, gyűlölet, irigység, kicsapongás, játékszenvedély, gyilkosság, öngyilkosság, önsorsrontás, pénzéhség, mindenféle „eltévelyedések”, japán katonák kegyetlenkedései, kábítószeréhség – tobzódik a regény.
Sok ez így, még egy hosszú történetben is. Érdekessé tette a sok-sok nézőpontváltás, az, hogy az embereket főleg mások szemével ismerhettük meg, mert önmagukat, saját sorsukat szépítő szemüvegen keresztül nézték. És ahogy telik az idő, ahogy öregszenek, egyesek kezdenek egyre őszintébbek, mások egyre képmutatóbbak lenni.
Istenem, mennyi boldogtalan ember!
Néha olyan érzésem volt, mintha valami brazil szappanoperát néztem volna – egymásnak csapó indulatok, érzelmek, végtelen szenvedélyek, családi háborúságok –, de nem az volt. Annál sokkal mélyebbek, kimunkáltabbak voltak az egyes szereplők.
Örülök, hogy elolvastam, bár bizonyos naturalisztikus (kegyetlen vagy gusztustalan vagy kígyós…) részeket szívesen kihagytam volna belőle. De visszagondolva úgy gondolom: aki végigél egy ilyen életet, az se válogathat…
Köszönet @Miestas-nak és az ő kihívásának! :)

Utóirat: Egy dolog nagyon zavart. A végén egy oldalon keresztül mondókákat és gyerekverseket mantrázik az egyik szereplő. Nem kellett volna magyar versikéket, mondókákat, Weöres Sándor idézeteket mondogattatni vele, ez annyira nem volt a helyén. Ez gondolom, a fordítónak köszönhető, kizárt dolog, hogy Malajziában mondjuk A cinege cipője vagy a Hová mégy te kis nyulacska járna bárki fejében is!

!

A híres hindu templom és szentély helyszíne, a Batu-barlangok (A kép forrása: Bernard Spragg, https://www.flickr.com/photos/volvob12b/17721587095)

Aki Tan Twan Eng és Rani Manicka regényein kívül más maláj alkotásokat is szeretne olvasni, annak az 1995-ben megjelent Szigetvirágok című novelláskötet ajánlható. Tharan-Trieb Marianne válogatta és fordította. Ugyanő publikált egy malajziai útleírást is Malajzia árgus szemmelFelhőkarcolók és banánfák címmel 1998-ban.

Az Ausztráliában élő magyar természetbúvárnak, Hangay Györgynek a kelet-malajziai Borneóban tett látogatásairól szól A kacagó koponyák földjén című útleírása, amely 2002-ben jelent meg.


!

Malajzia fővárosa, Kuala Lumpur (A kép forrása: David McKelvey, https://www.flickr.com/photos/dgmckelvey/9506807291)

Végezetül akit érdekel ez a számunkra egzotikus helyszín, olvashat más, nem maláj szerzők által írt regényeket is. Például német írótól, Harry Thürktől (1927–2005) A dzsungel előtt meghal a szélt, amely eredetileg 1961-ben jelent meg.

A magyar utazó, író, műfordító, grafikus Székely László (1892–1946) hosszú éveket töltött Malajziában. A Rimbu története ott játszódik.

Míg ezeknek a műveknek a Molyon eddig még nem akadt olvasójuk, az ausztrál Nevil Shute (1899–1960) Az örökség című könyve igen népszerű lett. Az eredetileg az A Town Like Alice címen, 1950-ben megjelent regény bekerült az 1001 válogatott írás közé (lásd Peter Boxall (szerk.): 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz, https://moly.hu/listak/1001-konyv-magyarul-mas-nyelveken). @Angeleyes26 a mű olvasását eképpen ajánlja:


>!
Angeleyes26
Nevil Shute: Az örökség

Nagyon tetszett a könyv, a kalandos történet gyorsan magával sodort. Az első rész rendkívül izgalmas volt a malájföldi események miatt. Szörnyű volt olvasni, hogy mi mindent kellett átélnie a hadifoglyoknak. Szerettem olvasni a történetben az ügyvéd gondolatait, valamint megkedveltem Jean Paget erős egyéniségét is. A második rész Ausztráliában játszódik. Érdekes volt olvasni arról, hogyan fejlődött pár év alatt várossá a szinte lakatlan helység. Örültem, hogy Jean élete a végén révbe ért és hogy a sok nehézség ellenére megtalálta a boldogságot egy olyan férfi mellett, aki saját bőrén tapasztalta meg a malájföldi borzalmakat. Ez a regény számomra a remény regénye, mert bármilyen nehéz helyzetben vagyunk, mindig van kiút és nem szabad feladni, küzdeni kell a végsőkig.


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!