VilágOlvasó – Izland I.

Rovatgazda
!

Izland műholdas képe. Kép: off

Hosszas gondolkodás után választottam ki az ehavi rovat úti célját. Olyan témát szerettem volna választani, ami kapcsolódik valahogy a karácsonyhoz, viszonylag sokakat érdekelhet, azaz nem csak az én kattanásom, és mivel el vagyok havazva, a hangulatomhoz illő is legyen, hogy elég motivált legyek megcsinálni.
Így lett Izland. Izland, a sötét. Izland, a csodás.
Olyan monumentális hosszúságú lett a rovat, hogy inkább ketté szedtem, így a decemberi VilágOlvasó témája is Izland lesz. Ebben az első részben az ország történelmével, valamint a sokak fantáziáját izgató népmesékkel, mondákkal, és az utóbbi időben nagy népszerűségnek örvendő sagákkal kezdem a sort, de nem maradhat el a szokásos kulturális kitekintő sem a rovat végéről.

Izland egy szigetország az Atlanti-óceán északi részén. Területe egy kicsit nagyobb, mint Magyarországé, körülbelül 103.000 négyzetkilométer, népessége azonban jóval kisebb: mindössze 360.000 fő lakja az országot. Fővárosa Reykjavík, nagyjából 100.000 főnyi lakossággal. Reykjavíkról több moly is karcolt már: @Maate karcából megtudhatjuk, hogy 2011-ben itt volt az Irodalom fővárosa link, @szadrienn-nek köszönhetően pedig egy belvárosi fotón csodálhatjuk meg az északi fővárost link. Az ország hivatalos nyelve az izlandi, pénzneme pedig az izlandi korona. @robinson karcából az is kiderül, hogy bár Izland a NATO alapítói között van, máig nem rendelkezik önálló hadsereggel link.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az első telepesek Izlandon a skandináv országokból érkező vikingek voltak. De nem! Mind az írásos források, mint a régészeti adatok szerint éltek már mások is korábban a szigeten: valószínűleg skót szerzetesek éltek a zord vidéken (azt ne kérdezzétek, hogy kit akartak megtéríteni ott). A vikingek 874-ben szálltak először partra Izlandon, és viszonylag gyorsan meg is telepedtek: 930-ra már például létrehozták a világ első „parlamentjét”, az Althinget. Erről @Lunemorte karcában olvashattok bővebben: link. A kereszténységet az izlandiak 1000-ben vették fel.

A viking telepesek által létrehozott önálló izlandi állam 1262-ben megszűnt, és a következő évszázadok során norvég-dán fennhatóság alá került az ország. A középkori Izlandon nem volt könnyű az élet, ráadásul az 1400-as években két pestisjárvány söpört végig az országon. A 16. században a reformáció elérte Dánián keresztül Izlandot is: III. Keresztély királynak köszönhetően az evangélikus vallás terjedt el az országban. Ezt követően nehéz idők jártak Izlandra: Dánia magas vámokat szabott ki az izlandi kereskedelemre, kalózok fosztogatták a partvidéket, de volt vulkánkitörés is, és egy himlőjárvány megint elvitte a lakosság harmadát.

Izland függetlenségi törekvései a 18. században, a napóleoni háborúkat követően kezdődtek el. Ekkor az ország dán fennhatóság alatt állt. 1918-ban született meg a 25 évig érvényben levő megállapodás, mely szerint Izland önálló állammá vált, és perszonálunióba lépett Dániával. A második világháború során Dániához hasonlóan igyekeztek semlegesen maradni. 1943-ban lejárt a Dániával kötött megállapodás 25 éve, és az izlandiak népszavazáson az alkotmányos köztársaság alapítása mellett döntöttek.

1980-ban Vigdís Finnbogadóttir a világ első demokratikusan megválasztott női elnöke lett. Izland nem lépett be az Európai Unióba, de 1994-ben csatlakozott az Európai Gazdasági Térséghez. A 2008-as gazdasági válság különösen megviselte az országot, és négy évbe telt, míg Izland gazdasága stabilizálódott. Azóta a banki szektor erősítése helyett inkább a turizmus fejlesztésén van a hangsúly.

Izland csodálatos tájairól molyok egész serege karcol lelkesen:
mohaszőnyeg: https://moly.hu/karcok/641404 (@Lunemorte)
Strokkur gejzír: https://moly.hu/karcok/649820 (@Bélabá)
Kirkjufell-hegy: https://moly.hu/karcok/1379800 (@Bélabá)
Gullfoss-vízesés: https://moly.hu/karcok/1071263 (@Emerencia)
Eyjafjallajökull: https://moly.hu/karcok/800834 (@AnneTheCat)
Hornstrandir, a világ vége: https://moly.hu/karcok/1246520 (@szadrienn)
Skálholt: https://moly.hu/karcok/1460305 (@ÁrnyékVirág)

Aki plecsnit is szeretne izlandi szerzők olvasásáért kapni, az @Chill86 március végéig tartó kihívására jelentkezve szerezhet be egyet: https://moly.hu/kihivasok/izland.

@pannik karcából további érdekességeket tudhatunk meg Izlandról:


pannik>!
Érdekes világ

Izland
Érdekességek Izlandról:
Az izlandiak nevében nincs vezetéknév, helyette apjuk keresztnevét kapják meg a “fia” (son) vagy “lánya” toldalékkal. Magyar nevekkel ez így nézne ki: Tamás Gábor fia, Krisztina Gábor lánya. “Izlandosítva”: Tamás Gáborson, Krisztina Gábordottir

Az izlandi főváros, Reykjavik a világ legészakibb fővárosa.
100%-os az írástudók aránya.
Az egy főre jutó kiadott könyvek száma világszinten itt a legmagasabb.
A világon először Izland legalizálta az abortuszt.
Európa legrégebbi élő nyelve az övék.
A világ országainak lakossága közül arányaiban itt használják az internetet a legtöbben.
A világ első női államfőjét Izlandon választották meg (Vigdis Finnbogadottir).
A világ legrégibb parlamentje Izlandon épült 930 körül.
A vizük olyan tiszta, hogy a vezetékes víznek nincs szüksége előkezelésre.
140 vulkánból 26 még mindig működik.
Villamos energiájukat teljes mértékben megújuló energiaforrásokból állítják elő.
80%-uk még ma is hisz a tündék létezésében (döbbenetes szám)

9 hozzászólás
!

Hildur, az aprónépek királynője maga után csábít a szakadékba egy gyanútlan férfit. Kép off

Az öreg dada egy este aztán kiment a temetőbe, magával víve horgolótűjét is. Csöndes idő volt; a telihold felhők közül átszűrődő sápadt fényében látta, hogy az egyik sír nyitva áll; rátette hát gyapjúgombolyagját a sírra, szépen letelepedett a szélére, és kényelmesen nekilátott horgolni.
(https://moly.hu/idezetek/486962, @danlin)

Az északi mitológia és mondavilág manapság egyre nagyobb érdeklődésre tart számot, gondoljunk csak Neil Gaiman hasonló című könyvére vagy Joanna Harris Rúnajelek című kötetére Ez alól nem kivétel az izlandiak mitológiája sem. Aki erről a témáról olvasna szívesen, talán nem is találhat jobb kezdést a Bernáth István által írt Skandináv mitológia című könyvnél, legalábbis @Vörös_Rébék szerint link. @Arianrhod karcából pedig az izlandi sámánokról tudhatunk meg többet link.

Izland egyre növekvő népszerűsége ellenére a sokszor kegyetlen izlandi népmesék nem arattak osztatlan sikert a molyok között. A Szőrös pisztráng című válogatásban állatmesék és kísértettörténetek mellett helyi históriák is helyet kapnak. @Coralie azok közé tartozik, akiknek a kötet nem nyerte el a tetszését: Az állatos történeteket durvának találtam. Nem szeretem, amikor kitépdesik a szívüket, vagy felhasználják valamelyik testrészüket, miközben még élnek. – írja link. @Sister szerint ugyanakkor nincs ezzel feltétlenül baj, hiszen a mondák nem csak a szépről és jóról szólnak link. Angolul olvasóknak az Icelandic Folk and Fairy Tales címet ajánlja @Amrita: ebben főleg manós, tündéres és trollos történeteket olvashatunk link.

Karácsony közeledtével pedig lassan elérkezik az izlandi hagyományok szerint a Mikulást kiváltó trollgyerekek ideje:


Bori_L P>!
Mindent átszövő mítoszok

Jólasveinar

Megint Izlanddal jövök (Japán kicsit pihen, de hamarosan lesz japános karc is), mégpedig az egyik kedven mitológiai „jelenségemmel”. Ez pedig nem más, mint az izlandi „Mikulások” hagyománya. Izlandra a Télapó nem jutott el (a rénszarvasok nem repülnek tenger felett?), úgyhogy kénytelenek voltak valami mást kitalálni. Pontosabban másokat, ugyanis Izlandnak egy helyett tizenhárom (!!) Mikulása van. Akik igazából nem is télapók, hanem trollgyerekek, Grýlának és harmadik férjének, Leppalúðinak a fiai. Eredetileg nem hoztak ajándékot, sőt, lopkodtak a farmerektől, de a globalizáció jó hatással volt rájuk, és ma már ajándékot is hoznak a jó gyerekeknek (a rosszaknak meg krumplit). 1932 óta szám szerint tizenhárman vannak, előtte változó számú és szerepű trollfi volt forgalomban (összesen több, mint 80), ekkor született meg azonban Jóhannes úr Kötlum költeménye a tizenhárom „télapóról”, aminek az angol fordítását itt olvashatjátok: http://www.jolasveinarnir.net/en/page/about-the-yule-lads.

Tehát tizenhárom troll-télapó. December 12. után minden nap érkezik egy, és valamennyien 13 napot maradnak, aztán egyesével elmennek. Mindegyik valami borsot tör az emberek orra alá:
Stekkjarstaur a birkákat zaklatja
Giljagaur tejet lop
Stúfur serpenyőket lop
Þvörusleikir ellopja és lenyalogatja a fakanalakat
Pottaskefill edényekből és tányérokról cseni el a maradék kaját
Askasleikir az ágy alatt rejtőzik, és fazekakat lopkod és kinyalogatja őket
Húrðaskellir az ajtókat csapkodja
Skyrgámur skyrt lop
Bjúgnakrækir ellopja a füstölődő kolbászokat és egyéb húsokat
Gluggagægin bebámul az ablakokon, azt kutatva, mit emelhetne el
Gúttaþefur izlandi kenyeret (laufbrauð) lop
Kethrókur szintén húst csór el, egy kampó segítségével
Kertasníkir gyertyákat lop a gyerekektől

Tehát az izlandiaknak nagyon oda kell figyelniük, ha azt akarják, hogy mindenük megmaradjon karácsony környékén. Ez már önmagában is elég frusztráló, de lehet ezt még tovább fokozni, ugyanis a trollcsaládnak van egy macskája (Yule Cat), aki megeszi azokat a gyerekeket, akik nem kapnak karácsonyig új ruhát…

11 hozzászólás
!

Egy Edda-kézirat címlapja. link

Az Edda a mai napig fellelhető legrészletesebb gyűjteménye az északi mitológia történeteinek. Két változata van: a prózai Edda a 13. században született, izlandi nyelven írt mű, melyet nagyobb részben Snorri Sturlusonnak, az 1200-as évek elején élt tudósnak és történésznek tulajdonítanak. Az Edda-énekek óészaki nyelven, a 9. és 13. század közt íródott versek, melyekből nem csak az istenek vetélkedéseivel ismerkedhet meg az olvasó, hanem a népvándorlás korának történelmi eseményeivel is. Magyarul utóbbi változatot olvashatjuk: a 20. század elején kiadott Edda dalok, illetve az 1985-ös Edda című változatban, Tandori Dezső fordításában.

Az Edda alapműnek is mondható, ha valaki az északi mitológiával (vagy történelemmel) szeretne ismerkedni. Ráadásul mai szemmel nézve is olvasmányos, ahogy az több lelkes moly értékeléséből is kiderül. Nem hittem volna, hogy ennyire élvezni fogom ezt a versgyűjteményt, de tévedtem. Csodálatos és felejthetetlen. – mondja @Ivenn link. @Belle_Maundrell szerint pedig: _Azt eddig is sejtettem, hogy az északi istenek menők, de amellett, hogy bizonyságot nyertem, meglepődve tapasztaltam, hogy a mitológiai énekek egész humorosak. Nehéz Thort lánynak öltözve elképzelni, meg minden. link @LucaWolf pedig három pontban fejti ki, hogy miért is ajánlja olvasásra ezt az időt álló művet:


LucaWolf>!
Edda

Edda Óészaki mitologikus és hősi énekek

Három nyomós ok, hogy miért olvass ezer éve íródott (és még annál is korábban költődött!) verseket:
1. Ezek jó versek. Tényleg. Az óészaki irodalom olyan strófákkal dolgozott, amelyekhez hasonlóakat sehol máshol nem találni a világirodalomban, és Tandori gyönyörűen adja vissza az alliterációkat, a hajlékony, pergő, gyakran játékosnak vagy éppen boszorkányosnak tetsző formákat. Igazi költészeti csemege.
2. Germán mítoszok és hősmondák. Mostanában menők, van Beowulf film és Vikingek sorozat, de már Tolkien és Wagner is ebből a forrásból merítettek, nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy majdnem akkora hatást gyakoroltak a nyugati kultúrára, mint az iskolában is tanított görög-római mitológia. Az Edda pedig a legrégebbi ismert változatát őrzi ezeknek a történeteknek.
3. Ezek többségében jó történetek is, akkor is, ha nem egy rég letűnt kor emlékeiként tekintünk rájuk. Vannak humorosak, kalandosak és elgondolkodtatóak is, némelyik kozmikusan tragikus, némelyik megkapóan emberi, helyenként pedig még a lélekábrázolás is korát megelőzően a helyén van. Akadnak persze gyengébb, megporosodott darabok is, de az arányok szerencsések.
+1. Ha valamiért nem szereted a hunokat (főleg Attilát), akkor üdítő változatosságot jelenthet, mennyire utálják itt Isten ostorát.
Minden rajongásom ellenére azért fél csillagot megvonok a könyvtől, mert helyenként zavar támad az erőben, főleg a Jegyzetekben. A Szkírnir-éneknek például egy másik, későbbi verzióját foglalják össze az Eddában szereplő helyett, illetve a neveket illetően is van itt-ott kavarodás, ami könnyen bajba sodorhatja a történetekkel csak most ismerkedő olvasót.
Ha a nyomós indokaim meghozták volna valakinek a kedvét, akkor ideteszek egy jó tanácsot is: érdemes a mitologikus énekeket először Bernáth István sokkal közérthetőbb fordításában és tökéletesen helyes magyarázataival olvasni (A Skandináv mitológia című könyvében találhatóak), a töredékes, kronológiára fittyet hányó hősi énekek könnyebb befogadásában pedig a szintén általa fordított Völsunga saga előzetes megismerése segíthet.
Olvassátok, szeressétek, lelkesedjünk együtt.

!

Részlet egy 13. századi izlandi kéziratból. Kép: off

Volt egy szépséges, okos és nagylelkű feleségem is, akinek bölcsességére ugyan ritkán hagyatkoztam, mert nemigen értettünk egyet egymással. (https://moly.hu/idezetek/1152662, @Bogas)

A saga egy tipikusan izlandi műfaj: máshol a világban nem igazán jellemző (Skandinávia egyéb részein előfordulnak még sagák, de máshol tényleg nem), Izlandon viszont rengeteget ismernek belőlük. Az első sagák a középkorból származnak, és számos típusuk elkülöníthető. A Corvin Kiadó link sorozatának köszönhetően gyönyörű kiadványokon keresztül nyerhetünk bepillantást a sagák világába.

A Völsunga saga a sagák egy olyan csoportjához tartozik, melyek az izlandi honfoglalás korát megelőzően játszódnak, történetében keverednek a történelmi tények a mitológiai eseményekkel: ezek a „legendás” sagák. A Völsunga saga a 13. század végén született, és a Völsung nemzetség bukását meséli el. A történet ismerős lehet akár a korábban említett Edda-énekekből, de akár a középkori Németországban lejegyzett Nibelung-énekből is.

@Ivenn igazi rajongója a Völsunga sagának, értékeléséből kiderül, hogy három különböző fordításban is elolvasta: nnek a kötetnek amellett, hogy hihetetlen igényességgel és gondossággal lett összeállítva, van egy másik különlegessége is: Bernáth István az eredeti óizlandi (!) nyelvű sagát fordította le magyarra, nem pedig angol forrásból dolgozott, ez pedig egy plusz ízt és hitelességet ad a 13. századi eposznak. link Izgalmas történetről van tehát szó, azonban azt érdemes szem előtt tartani, hogy a főszereplői vikingek, így több benne a halottak száma, mint az oldalaké , ahogy ez @Hoacin értékeléséből link is kiderül. @Kuszma kissé virágnyelven, de nagyjából ugyanezt fogalmazta meg értékelésében link: Szóval nem mondhatjuk, hogy ezeket a figurákat különösen összezavarta volna a krisztusi szeretetelv beszivárgása az északi társadalomba – a gyilkolás itt csak valami olyasmi, mint a szobanövények gondozása, vagy a kutyasétáltatás: napi rutin és egyben nem megvetendő hobbi. @Solymár_András értékeléséből pedig többek közt az is kiderül, hogy miért érdemes középkori szövegeket olvasnunk:


Solymár_András I>!
Völsunga saga

Völsunga saga A Völsungok története – Egy 13. század közepi, izlandi pergamenkódexbe leírt hőstörténet

“Parasztok gyilkolódznak”, ha jól emlékszem így nyilatkozott valaki a sagákról, ami meglepően pontos és velős megfogalmazásra annak, ami történik ebben a kötetben, ha az ember nem ás egy kicsit mélyebbre. Lássuk, mit is találhatunk ebben a nyúlfarknyi, méregdrága és nélkülözhetetlen olvasmányban.

Azóta szemezek ezzel a kötettel, hogy megtudtam, megjelenik. Számomra, mint tizedik századi északi hagyományörzőnek ez nemhogy kötelező olvasmány, hanem forrásmunka: nagyon sok mindenre tudunk következtetni a szövegekből, amik használhatók a számunkra. Egy nagyon egyszerű példa: ivókürtöt nyújt át egyik szereplő a másiknak. Innen tudjuk, hogy használtak az északiak ivókürtöket, tehát mi is használhatjuk a rendezvényeinken. Persze mindennek ki kell egészülnie régészeti leletanyaggal, mi több nem mindegy, hogyan néz ki az az ivókürt, de szerintem érthető, miért fontos ezeknek a szövegeknek az ismerete. Vagy ugye egyik királyleány hőstettetek hímez falikárpitokra. Ergo: volt falikárpit, tudtak hímezni, méghozzá hőstetteket hímeztek rá. Szóval értitek.

Amikor elkezdtem a kötetet szinte a legelején arra csodálkoztam rá, hogy ezek ősmesék. A főhősök farkassá változnak aztán vissza, alakot cserélnek, tíz évig ülnek földbevájt kunyhókban a bosszúra várva, karddal köveket vágnak szét és kovácsülőket, sárkánykígyókat ölnek meg. Ezek természetesen hiperlatívuszok, amik az adott személy fontosságát, erejét, vitézségét hivatottak emelni, s bármennyire is szórakoztatóak, nem ezek a fontosak.

Számomra sokkal inkább érdekes az, hogy miben hittek és hogyan élték életüket. Mit tartottak fontosnak és milyen értékek mentén szervezték életüket. Az anya megöleti gyermekeit, mert gyávák. „Minek éljen az ilyen?”, teszi fel a kérdést. A derék harcos végig nevet, miközben kivágják a szívét, ez mutatja nagyságát, hogy mennyire nem fél a haláltól. Többször megjelenik a motívum, hogy a nő megjövendöli a férfinak a halálát és kérleli, hogy ne menjen a vesztébe, erre azonban mindig az a válasz: „Sorsunk el nem kerülhetjük, mindenki tartozik egy halállal.”

A könyv igazából nem szól semmi másról, mint hogy ki kit vett el feleségül és hogyan, illetve ki kit ölt meg és hogyan. Miért fontos ez? Mert ezeket a történeteket évszázadokig mesélték és elmondták egymásnak az emberek. Fontosnak tartották. Itt jön be számomra a legérdekesebb kérdés. Miért tartották fontosnak ezeket a dolgokat? Miért tartották fontosnak az apró részleteket, melyeket igencsak féltő gonddal részleteznek, míg máshol annyit említenek, hogy „odament és meghalt”?

Nélkülözhetetlen olvasmány mindazoknak kik kíváncsiak egy letűnt kultúra értékeire, életmódjára, erkölcseire, gondolkodásmódjára. Ez a sorozat a polcomon végzi.

Nem utolsó sorban említést kell tennem a gyönyörű kivitelért. Szerintem egy igencsak igényes munkáról van szó, minden tekintetben. Gratulálunk a kiadónak és bátorítjuk, folytassa az ehhez hasonló, fontos források kiadását. Hiánypótlók!

3 hozzászólás
!

Nyugat-izlandi helyszínek az Egils sagából. Kép: link

Volt egy ember, Úlf. Az apját Bjálfinak, az anyját meg, Nem-félős Úlf lányát, Hallberának hívták. Utóbbi a húga volt a Hrafnistában lakó Féltroll Hallbjörnnek, a majdani Hímlazac Ketill apjának. Úlf ritka szép szál, erős férfi volt. (https://moly.hu/idezetek/512609, @orvosi_székfű)

Az Egils saga egy másik sagatípushoz tartozik, az ún. „nemzetség” sagákhoz, amik egy-egy nemzetség történetét mesélik el. Ez éppen Egill Skallagrímsson nemzetségének történetét meséli el. A legrégebbi kéziratot 1240 környékére datálják, a bemutatott események pedig körülbelül 850 és 1000 között játszódnak. A könyv magyarul a Kopasz Grím-fia Egill címmel is megjelent.

A Völsunga saga után már talán nincs mit csodálkozni azon, hogy a Vikingek című népszerű sorozat nem teljesen alaptalanul mutatta be vérengző harcosként az északiakat, ahogy az @Kuszma értékeléséből is kiderül: Ha a skandináv krimik Erlendur felügyelője vissza tudna röppenni a X. századi Izlandra, meglehetősen leegyszerűsödne a nyomozati munkája – találomra rábökhetne bármelyik helybelire, és bingó, ő tutira egy gyilkos. – kezdi az értékelését @Kuszma link. De a vérengzés mellett bejön egy új állandó motívum is, ahogy arról @Tarja_Kauppinen tájékoztat minket: Egil jött, hentelt, berszerkált, szemeket nyomott ki és pajzsverseket költött, sokakat lehányt, még többeket pedig visszaküldött a sárba; története maximálisan ingergazdag tehát, tökéletes, kultúrtörténeti értékkel is bíró kikapcsolódás. link @Solymár_András értékeléséből link kiderül az is, hogy Egil a középkori antihősök antihőse: A lepontozási inger oka nem a kiadás, ami pazar, nem is a fordítás, amihez nem értek, de mégcsak nem is a tartalom, ami lélegzetelállítóan bemutatja az akkori viszonyokat, életmódot, lehetőségeket és társadalmi normákat, hanem ez a f**, ku***, pökhendi, semmirekellő, istenverte, lób***, gigaparaszt Egil és jelleme. Ennek ellenére azért érdemes elolvasni ezt a könyvet, ahogy erről @Olympia_Chavez értékeléséből is meggyőződhetünk:


Olympia_Chavez P>!
Egils saga

A Fontes Boreales sorozat második kötete, az Egils saga is egy nemzetség saga, Kopasz Grím fiának és Esti Ulf unokájának, Egilsnek történetét meséli el, a viking kor legautentikusabb időszakából. Fincsi kis olvasmány volt, aminek nagy érdeklődéssel kezdtem neki (főleg a bevezető után). Mert el sem tudtam képzelni magamban egy harcos vikinget, akinek szakállából lavórnyi vért lehet kifacsarni nap mint nap, a berszerkerek tőle tanulhatnák az őrjöngés művészetét, mégis olyan verseket írt*, ami előtt a mai olvasó is fejet hajt. A saga végére sikerült feldolgoznom az olvasottakat, de a megítélésem némileg kettős Egilssel és korával szemben.

Adott ugyanis egy viking harcos, aki számára a magántulajdon fogalma kicsit zavaros, végigportyázza a norvég, svéd, dán, szász és fríz partokat, évről évre. Azonban pihenő idejében gazdálkodó nagygazda Izlandon, alkalmanként kereskedik is, és családjáért, barátaiért bármikor tűzbe menne, valamint bőkezű ajándékokkal árasztja el őket. De még az elnyomó királyi hatalommal szemben sem feltétlenül hőbörög…, csak amikor bekattan, de akkor nagyon. Majd amikor az alkalom úgy kívánja, versel egyet, nem is akárhogyan. A mérlegem nyelve viszont azt hiszem mégiscsak a pozitív irányba billen, hiszen olyan jogalkotásuk és törvénykezésük volt ezeknek a jóembereknek, amitől megnyalom mind a tíz ujjam. Erről az előző kötet bevezetőjében ugyan esett szó, de a gyakorlati megvalósításról a Völsunga saga keveset szól, annál inkább az Egils saga, ahol minden sűrűn a gulai bíróságon igyekszik főhősünk érvényt szerezni követeléseinek, de fiát is elkísérhetjük az évenkénti országgyűlésbe, ahol a goðik által megválasztott törvénymondó, a megnyitó után (ismét csak) fejből mondja el a hatályos törvényeket. Nem volt ez egy komolytalan kis himihumi intézmény.

Egyetlen nehézségbe ütköztem a saga olvasása közben, de ez is csak a perverziómból fakad. Ugyanis van ilyenem. Méghozzá a családfa és térkép rajzolgatás, ami ennél a könyvnél kudarcba fulladt. Nem azért mert lehetetlen, hanem mert elfáradtam. Sokszor olyan érzés volt a szövegből kiszűrni és felvázolni a rokoni kapcsolatokat, mint anno a rejtvényújságban a logikai fejtörőket megoldani. Viszont legközelebb, ha törik, ha szakad összeírom Nemfélős Ulf, berdlai Kári, Karcsú Atli, Högni és Sigurð (a sagában föllelhető) családfáját. Berszerker üzemmódba kapcsolok én is, és véremmel, verejtékemmel összegyűjtöm… :-)

* Pardon, nem ír, hanem fejben összerak és felmond, 21-27 strófát!!

4 hozzászólás
!

Gunnar akcióban. Kép: link

– Megengednéd-e, hogy két halottunkat a te földedbe temessük?
– Meg én – felelte Rannveig. – És nem is csak a két halottnak, de akár mindnyájatoknak is.
(https://moly.hu/idezetek/700844, @mcgregor)

A Brennu-Njáls saga szintén a nemzetség sagák körébe tartozik: főszereplője egy harcos (Gunnar Hámundarson) és egy korabeli ügyvéd (Njáll Þorgeirsson), a történet központjában pedig – talán most már nem csodálkozunk rajta – egy vérbosszú áll. A történetet először a 13. században vetették papírra, a bemutatott események 960 és 1020 közt játszódnak. Magyarul a Vikingfiak, illetve A fölperzselt tanya címmel is megjelent.

@Aurora_Michaelis a Vikingfiak című változatot olvasta, és nem tud betelni vele: Nem tudom megmondani, mit szeretek annyira ezen a sagán, de akárhányszor olvasom, mindig letehetetlennek bizonyul. link @Olympia_Chavez szerint link ez a történet is olvasmányos, lebilincselő és megdöbbentő: A sagák nem kalandregények. Nagy fordulatoknak és idegtépő feszültségnek is híján vannak, mégis pergő, eseménydús és izgalmas történetek. Olykor igen véresek, máskor humorosak, de így festenek lenyűgöző és részletes képet egy szélsőségek között mozgó valaha volt társadalomról. @Hoacin értékelésében pedig néhány remekbeszabott párbeszédet is elolvashatunk a műből:


Hoacin>!
Brennu-Njáls saga

Amúgyis jól megtömött válltáskámban több napon át utazott velem a terjedelmes kötet, de inkább kockáztattam a leszakadó váll érzést spoiler, minthogy megvonjam magam Njál, Hrút, Gunnar, Höskuld, és a többi száz, egyéb szereplő generációkon átívelő kalandjától.
Még mindig meg vagyok babonázva attól, hogy egy hétszáz évnél is idősebb történet ilyen olvasmányos, és ennyi jól ábrázolt karaktert tartalmaz. Mintha tényleg én magam is odateleportáltam volna a viszálykodó izlandiak közé, akik maguk mesélik el nekem az eseményeket a tűz mellett ülve, néhol egyszerű szavakkal, máskor csípős humorral, netán gúnyversekkel tarkítva. Egy-egy újabb szereplő bevonásakor jellemzően fennakadunk az illető részletes, szépszülőkre is gondosan kiterjedő családfájának ismertetésében, de ez sem hatott fejemre borított infóhalmazként, mert jól mulattam az olyan felmenők megnevezésén, mint Darócnadrágos Ragnar, Nagyölelésű Ívar, Hetyke Brynjólf, Asszonyfaló Hjörleif, vagy épp Lármázó Eystein.
A családi viszályok problémamegoldása a már jól ismert izlandi módszer mentén halad: a gyilkosságra válaszként elkövetett gyilkosságot újabb gyilkossággal toroljuk meg, amelyre bevált megoldás az ellenséges táborból újabb tagot kiiktatni. Esetleg szóba jöhet még a pénzváltság, vagy az országgyűlésben pört indítani. Szereplőink élnek is ezekkel a lehetőségekkel, úgyhogy a jogi csavarokkal teli pörös ügyek végigkísérik a teljes történetet, és elmondható, hogy a törvények pontos ismerete, és az azokkal való rafináltkodás van olyan sikeres képesség, mint a páratlan fizikai erő.
A hétköznapi torzsalkodások mellett azért bekacsint a mesevilág is: rettenthetetlen, baljós arcokat vágó harcosaink jellemzően sokatmondó álmokat látnak, amelyeket jól kielemeznek, és komolyan is vesznek. Nem csoda, hiszen ezek jobban beválnak, mint az időjárásjelentés. A látnoki képesség sem különc tulajdonság, a végzetüket többen is megjósolják napokkal előre, de ugyanígy nem szokatlan a halál utáni versmondás sem. A halálunk előtti pillanatban megjegyzett általánosságok pedig aztán végképp hétköznapiak, így például az „Ugyan vedd már föl a fejszéd, ha egyszer elejtetted” korrekt utolsó mondat fejszés gyilkosunk felé.
A történet szenvtelen hangneme pontosan olyan élvezetes, mint a Doppler, vagy Az akasztott rókák erdeje esetében. Nem pont olyan, de hasonlóan üdítő, hát képzeljük el bátor hőseinket, amint életük kritikus pillanataiban választékos, disztingvált mondatokat váltanak egymással. Ezek a kifejezések egy viktoriánus teadélutánon is megállnák a helyüket, kérem! :D
"Brynjólf meg is érkezett nyugatról, Gunnar pedig megkérdezte tőle, hogy mi járatban. Felelte Brynjólf, hogy ő ide elszegődött.
A híred után ítélve, nem fogsz a tanya díszévé válnimondta erre Gunnar."
Elképesztő időutazás volt ez a könyv, fantasztikus, hogy ennyi évszázadon át fennmaradt. És a Trónok harcás mértékű szereplőirtás után mégis mi maradt a legerősebb emlékem a történetről? Hogy az igazi barátság kikezdhetetlen, átível minden viszály fölött… és hogy mégis jobb békésen az ellenfelünk nyakába borulni, mintsem elmetszeni azt.
És egy jó tanács: a párválasztás fontos!

"Gunnar elindult az országgyűlésbe, de mielőtt még ellovagolt volna, odaszólt Hallgerđnek:
Viselkedj rendesen, míg távol vagyok. Nehogy összetűzz a barátaimmal.
A troll vigye a barátaidat! – mondta erre Hallgerđ.
Elmenőben Gunnar megállapította, hogy nehéz ezzel a nővel szót érteni.

!

Grönlandi nyár 1000 környékén. Kép: link

Vörös Eirík nagysokára sem szándékozott elhagyni régi hitét, viszont felesége, Tjóđhild nyomban áttért az új hitre, sőt, bár nem éppen a házuk mellé, építtetett egy kis templomot is, melyet Tjóđhild templomának neveztek el. Az asszony idejárt imádkozni, mindazokkal együtt, akik megkeresztelkedtek. És mióta keresztény lett, nem óhajtott tovább házaséletet élni Eiríkkel, amivel férjének nagy bosszúságot okozott. (https://moly.hu/idezetek/1050324, @Hoacin)

Vörös Eirík történetét a korábbiakhoz hasonlóan szintén a 13. században jegyezték le, és Amerika viking felfedezését, valamint Grönland benépesítését meséli el. Ebben a hónapban ezt a könyvet ajánlom a Merítés összesített könyvajánló listájára link @Hoacin értékeléséből rögtön kiderül, hogy mire számíthat az olvasó link: Tárgyilagos stílusú vikingjeink útra kelnek, majd megtelepednek Grönlandon, ahol pedig még a bolha sem él meg. Sőt, járvány sincs, mert itt a pestist terjesztő fekete hajópatkány is elpusztul. @Smici értékeléséből link pedig kicsit bővebben is tájékozódhatunk a cselekményről: Vörös Eirík apja, Norvégiából száműzve Izlandra kerül, de Eírik később onnan is távozni kényszerül nyughatatlan természete miatt. Hajóútja során Grönlandra vetődik, majd egy ügyes „cselnek” köszönhetően, melyet elhíresztelt a szigetről, miszerint ez egy „zöld” sziget, többen is követték példáját. @Ivenn-nek kedvencévé is vált rögtön ez a saga:


Ivenn P>!
Vörös Eirík története

Grönland több mint nyolcvan százalékát állandó hó- és jégréteg borítja, ennek ellenére Vörös Eirík a X. században felfedezte azt a vékony, élettel és reménnyel kecsegtető kicsinyke részét, amely mégis több száz izlandi sorstársának adott aztán új otthont és életcélt – közel négyszáz évig. Ennek a Jötünheim fagyos és zord tájához hasonlító földrésznek miért lett mégis Grönland, avagy Zöldföld a neve? Mert Eirík szerint, ha szépen hangzik egy föld neve, akkor szíves-örömest népesítik majd be azt az emberek. És végső soron igaza is lett. spoiler Grönland meghódításával azonban nem csak egy fagyosan szép új világ, de egy másik is feltárult az izlandiak szeme előtt: a szívós vikingek az Atlanti-óceán vizein sodródva eljutottak végül Vínlandra (Észak-Amerikába) is, amelynek mesés, titokzatos földjei aztán folyamatos csábítást jelentettek a felfedező északiak számára.

Ez a kötet egy igazi kis ékkő Bernáth István életművében és valószínűleg az egyik legszámottevőbb magyar forrásanyag, amely képes átfogó képet adni a X-XIV. századi Grönlandról, egyúttal pedig értelmezni az Észak-Amerika felfedezése körüli színes és olykor ellentmondásos elbeszéléseket. Már csak azért is különleges és fantasztikus ez a kötet, mert a feldolgozott sagákat rendhagyó módon magyarázó, értelmező kommentárokkal szakítja meg Bernáth – amely nemhogy elvesz a történetek élvezhetőségéből, hanem éppen izgalmasabbá és érthetőbbé teszi azokat a laikus olvasó számára.
Így a kötet nem csupán az óizlandi sagák nagy igénnyel elkészített fordítására szorítkozik (amely önmagában is nagy érdem lenne!), de olyan tudásanyagot tár fel, amely méltán megállná a helyét a mai történelemkönyvekben is. Bernáth István lelkes, szenvedélyes hangnemétől pedig én is úgy éreztem magam olvasás közben, mint egy rég letűnt világ elhivatott kutatója, aki egyre csak többet és többet akart megtudni erről a jégbe zárt világról és nagy álmokkal teli viking hőseiről.

Nálam abszolút kedvencé vált, és egyúttal sikeresen meggyőzött arról is, hogy az Északi források minden kötetének a polcomon lesz a helye! Továbbra is köszönöm a Corvina kiadónak, hogy megjelenteti ezeket az értékes alkotásokat, alig várom, hogy a többi részt is olvashassam! spoiler

!

A Gísla sagából készült film posztere. Kép: link

– Jó lenne, ha jövő nyáron nem lennénk itt mindketten a népgyűlésben – mondta Hermund.
– Már azt hittem, soha ki nem mondom, amit most – mondta Egil –, vagyis hogy áldott legyen szádból a szó. Nekem ugyanis azt jósolták, hogy vénségemben fogok sírba dőlni, de ha téged előbb visz el a troll, annál jobb.
(https://moly.hu/idezetek/1169715, @Olympia_Chavez)

A sorozat utolsó kötetében három sagával ismerkedhetünk meg: a Hrafnkels sagát, a Gísla sagát és a Bandamanna sagát olvashatjuk ebben a könyvben, ami egyébként a Három izlandi történetcímmel is megjelent. Hrafnkels híres párbajvívó volt a 10. században, Gísli egy gyilkosság miatt üldözött törvényenkívüli (akinek egyik sógora megbosszulása érdekében meg kellett ölnie egy másik sógorát). A sagát a 13. században jegyezték le, cselekménye 860 és 980 közt játszódik, 1981-ben pedig filmet is forgattak belőle. A Bandamanna saga pedig Ófeig és Odd történetét meséli el. Ez az egyetlen nemzetségi saga, ami a kereszténység felvétele után játszódik.

@kaporszakall szerint link ezek a sagák igazi vadnyugati sztorik. @Olympia_Chavez pedig ezt írja a három történetről: Azonban sokkal közvetlenebb és részletesebb leírását kapjuk a korabeli hétköznapoknak. Most már nemcsak a népgyűlés lefolyásának, vagy a perek benyújtásának folyamatát kísérjük végig, hanem a gazdálkodás, a tanyaépítés, a szórakozás vagy Gísli esetében a törvényen kívüli élet rejtelmeit is. link, a Corvina Kiadó által kiadott változathoz kapcsolódó karcából pedig megismerkedhetünk az egykori Knattleikr nevű játékkal:


Olympia_Chavez P>!
Skandináv Zóna

És szeretném, ha felújítanánk a labdajátékokat*, és ha olyan jóban volnánk, mint mikor a legjobb barátságban voltunk.

*Faütőkkel továbbított vagy kézzel lökött súlyos, nagy falabdákkal játszott, kiszorítós területnyerő jellegű játék. Általában pár-pár ellen játszották, és a nagy tárgyakkal, nagy erőkifejtéssel, szenvedéllyel folytatott játék gyakran fúlt véres viszályba, verekedésbe. Játszották sima földön és befagyott tavak jegén is, nagyszámú nézőközönség előtt. Volt úgy, hogy az érdekesebb játékok, játéksorozatok alkalmából egész környékek lakossága összegyűlt és letáborozott a játékhely körül. (74. oldal – Gísla saga)

A játék valószínűleg a Knattleikr néven emlegetett sport, melynek pontos szabályai nem maradtak fenn, csak kevés információt tudunk meg róla a saga irodalomból. Annyi viszont bizonyos, hogy csapatsport volt, és mindkét félnek volt kapitánya, valamint a föntebbi idézet lábjegyzetében említett nagy nézőközönsége. Főleg az erőn és kitartáson múlott egy csapat sikere, ugyanis akár egész napos elfoglaltságot is jelentett egy ilyen mérkőzés, plusz a hosszabbítás, ha valaki zokon vett egy body cheket és vérontásba torkollt az esemény.

A játékot nagy érdeklődés övezi ma is, középkori fesztiválokon, és egyes egyetemi sportklubok is igyekeznek újra életre kelteni és őrizni hagyományát. Mivel durva sport, az izlandi Grágás törvények értelmében, a játékosok bármikor elhagyhatják a terepet (Grágás törvények: norvég törvények gyűjteménye, mely középkori forrásokból maradt ránk. Izlandon a XIII. sz. közepéig alkalmazták).
Amit biztosan tudunk, hogy a faütők, amiket használtak, megreparálható darabok voltak, és alkalmasak a labda elkapására is. A Gísla saga egyik szereplője is leül a pálya mellé megjavítani társa ütőjét, ami jó alkalom lehetett a szusszanásra, hiszen addig már jó párszor földhöz vágták egymást, illetve a falabdával is megkínálták a másik lapockáját.

Akit érdekel, hogy milyen szabályokat találtak ki és hogy puzzle-özték össze a meglévő ismereteket az elhivatottak, itt talál bővebb leírást: http://www.hurstwic.org/history/articles/daily_living/t…

Néhány képsor a gyakorlati megvalósításról:

https://www.youtube.com/watch…

Kapcsolódó könyvek: Hrafnkels saga / Gísla saga / Bandamanna saga

Hrafnkels saga / Gísla saga / Bandamanna saga
2 hozzászólás
!

Gyeptetős ház az izlandi Glaumbærben. Kép: link

Végezetül pedig, hogy ebben a hónapban se maradjuk kulturális kitekintő nélkül, néhány további érdekességet szedtem össze Izlandról, illetve a molyok által karcolt rengeteg zenés videó közül válogattam össze párat.

Izland bizonyos részein, és más északi országokban is találkozhatunk még gyeptetővel rendelkező épületekkel, ezekről szól @tmezo karca link, @Eriii pedig Izland 130 éves gyeptetős templomáról írt egy rövid összefoglalót link. A gyeptetős házak mellett az izlandi hajók is több molyt megihlettek. @ppeva karcában a Garðar BA 64 nevű, 1912-ben épített hajóról ír link, @Oriente pedig Reykjavík kikötőjében lőtt egy képet pár évvel ezelőtt link. És ha már közeleg a karácsony, nem hagyhattam ki azt a könyvmolyok számára minden bizonnyal szimpatikus szokást, amit @Emerencia karcából ismerhetünk meg, és amit Izlandon Jolabokaflodnak neveznek: hogy karácsony estéjén a lakosok többsége leül olvasni link.

Nem csak az izlandi irodalom, hanem az izlandi zenék is nagy népszerűségnek örvendenek a Molyon. @borostyan karcából például kiderül, hogy került a „Kis kece lányom” kezdetű népdal a szigetországba link. @Lali-nak köszönhetően Olöf Arnalds Vinkonur című számát hallgathatjuk meg link, @Biedermann_Izabella a Vök nevű izlandi trió egy számát mutatja meg link, @vorosmacska jóvoltából az Of Monsters And Mennel ismerkedhetnek meg az érdeklődők link, @ajikarei az egyik (ha nem a) legismertebb izlandi énekes, Björk egyik számát karcolta link, @Judyt pedig a Sólstafir egy számát karcolta link. Akik inkább instrumentális zenét hallgatnának Izlandról, azoknak @moodhunter83 jóvoltából a Yagya egyik számát ajánlom link, @Vándorlány karcából pedig mesébe illő népzenei dallamok kerülnek elő:


Vándorlány>!
Minden, ami skandináv

Gyönyörű, varázslatos, lélegzetelállító izlandi népzenegyűjtemény! :) Tündérek, koboldok, manók világát, mítoszok, legendák, ősi babonák és hiedelmek hangulatát idéző muzsika! :)

https://www.youtube.com/watch…


A hozzászólások megtekintéséhez be kell jelentkezned!